Témaindító hozzászólás
|
2006.04.16. 16:34 - |
* Eweryn a fák közt vadul vágtat. Úgy tűnik, mint ha valahonnan menekülne. Szlalomozik a fák közt, majd felnéz az égre. Az égen megpillant egy repülő valamit, amit már nem lehetett megállapítani, hogy micsoda. Eweryn gúnyosan nyerített, majd elkezdett megintcsak vadul vágtatni. Kis idő múlva megállt, hogy kifújja magát. * - Megadom magam! - Mondta végül. |
[350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Észrevette a kanca könnyeit, de ne mszólt ráju ksemmit. A kanca kérdésére viszont szokásos, nemes, tárgyilagos hangján felelt:
- Nem. Sajnos nem. Halottam már a csodáiról. De nem hinném, hogy nekem való az a hely..... |
Bólintott.Olyan nemesnek s csendesnek találta ez az erdőt, de valahogy akkor zsongott benne az élet. "Bezzeg a sivatagban nem így volt"gondolta"soha nem láthatam ezt a szépéget, mit itt találok.Örökké a piramisok közt bújkálva...."és egy könnycsepp gördült le arcán.Úgy érezte, megfosztották ettől a csodától, de mégis mindig valahol hiányolja a nap perzselő hőségét, miközben az öreg építmények árnyékában hűsöl......
-Járt ön valaha is a sivatagban Ködláng? |
- Igen...Valóban....Ha beljebb megyünk, ott már mindig sötét van, vagyis inkább....zöld félhomály. A lombok gyönyörűek, ahogy a fény rájuk esik, de nem jut át....
Lassabban és kényelmesebben beljebb lépdelt. |
Ízisz először furcsának találta, mivel ez olyan világos volt és nyitott.
-Ez csodálatos hely.-nézett körbe. |
Ködláng lefékezett.
- Hát itt volnánk. |
- Akiket idecsaltunk az akciónkkal, azokkal nem akarok találkozni! - magyarázta.
- A láp?.....
- Nos...nagy...veszélyes...kihalt...büdös....
Kiértek az erdőből, és nemsokára vizenyős lett a talaj a lábuk alatt.
Elérték a lápot. |
-Nem hiszem!Jól elintéztük őket!
Még sosem voltam a kápon.Kíváncsi vagyok milyen! |
- Hát mondjuk a Sötétség! - horkantotta.
- Nemsokára az erdő szélén leszünk...Hm....remélem nem vár ránk a Sötétség a határán! |
-Mandos?Nem ismerős.
-Ki lehetett az az álnok aki bánt egy unit? |
Tennoio válaszolt:
- Mandos a neve. Egy vala. Vagyis a valák erejével, az egyik legnagyobb hatalmával bíró unikornis. A lápon tűnt el. Ha odaértünk, ott már tudni fogjuk hogyan tovább. Óvatosnak kell lennünk....Aki vele elbánhatott.....nagyon-nagyon veszélyes..... |
Lidércfény feltámadó izgalommal baktatott utána!Izgatottan kérdezgetett Tennoiotól!
-És hogy hívják...s szerinted hol van...és...és? |
- Egy társam. Erős és hatalmas lény, a jövőbe lát (csak ő igazán). Meg kell tudnunk mi lett vele...Ha elkapták...az nagy baj....
Könnyedén szimatolt egy sort.
- Menjünk.
Elindult egy ösvényen. |
-Na!az jó!-Pattant fel!
-Ez izgi!És ki az? |
- Megkeresünk egy eltűnt lényt. |
-Legalább csináltunk volna valami érdekeset!-Motyogta az orra alatt.
Leült olyan makacs, unott fejjel.
-Hát akkor mit csinálunk? |
Lenézett a pegazusra.
- Miért mennénk vissza? Azon kívül, hogy az esetleg odakerülő..odaküldött sötét lényekkel összeakadnánk, semmi értelme nem lenne. Győztünk, és ennyi elég! Nyomok ott nincsenek, amik kellhetnének....Egyelőre kaptak egy leckét, kivertük őket..Lesznek még...De arra még ráérünk. Akik most odakerülnek, sokkal erősebek, mint gondolhatnánk.....Nem szükséges a veszélyt vállani...Így nem is áll szándékomban. |
Lidércfény leszállt és unottan sétált Tennoio mellett.
-Miért nem megyünk vissza arra a rétre? |
Elmosolyodott.
- Egyelőre nincs. A feladat elvégeztetett. Nem tudom hová akarhatnék menni. |
Mire beértek a fék közé, tényleg kipihente magát.Le is ugrott Tennoio hátáról, pontosabban felszállt a hátáról és ott keringett körülötte.
-Következő megálló? |
- Rendben! - vágta rá Asimov.
És már be is zúdultak a hosszú, széles folyosóra, ami lényegesen hosszabb volt, mint hitték!
De végül elérték a cseppkőbarlangot. |
[350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|