Témaindító hozzászólás
|
2007.03.29. 21:05 - |
|
[321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
-És azért vagy a példaképem mert bölcs,erős vagy és jól bánsz a fekete mágiával.De amúgy csak hallottam a történetről.Anyám mindig óvott ,hogy nehogy olyan legyek mint te.Nem volt igaza.Szerinte egy gyolkos voltál.De szerintem egyáltalán nem volt igaza.-mondta. |
Meglepetten nézett a ménre.Igaz,ez tekintetén nem látszott,de érezte.
- Én? Példakép? - a meglepettségtől nevetni kezdett,de nem gúnynak szánta - Ugyan mitől lennék én bárkinek is a példaképe? - Korzoo tekintetéből látta,hogy ismeri az ő és a ménese történetét - Tény,hogy régen elég nagy dolgot tettem a társaim és a saját érdekembe: szembeszegültem azzal,aki teremtett bennünket.Megvolt rá az okom.De ez már nagyon rég volt.Végre szabadok lettünk és senki nem parancsol nekünk,de gondolom ismered a legendát.A mostani Úrnőnknek van egy-két beleszólása a dolgokba,de általában hagyja,had éljük a saját életünket.Elvégre születésünk óta ez volt minden vágyunk. |
-Már hallottam rólad.-mondta elismerően.
-Te vagy a példaképem. |
- Nincs semmi bajom a fény elemű lényekkel.Tény,hogy mi sötét elemű lények nem megyünk sűrűn "fény-helyekre".Csak mostanság épp olyan lényekkel futottam össze,akik inkább minden nélkül befurakodtak a területünkre,csak azért,hogy a kancáim közelébe furakodjon.Tisztelet a kivitelnek.
Majd hallgatott,hogy Korzoo folytassa mondani valóját.
Bólintott.
- Igen,az vagyok.Személyesen. |
-Gondolom fény elemű lény lehetett.-mondta.
-Általában nem tisztelik a területeinket.Mi nem szoktunk a fény birodalmába menni.Akkor ők mit keresnek itt?-kérdezte értetlenül.
-Te a démon ménes vezére vagy ha jól tudom.Voodoo.Vagy tévedek?-kérdezte. |
- Hosszú. - mondta egyszerüen - Maradjunk annyiban,hogy a "betolakodók" miatt.Idejönnek a legkisebb tiszteletet sem megadva,tudatlanul és persze én vagyok a "rossz fiú". - morogta - Nem is selytik,hogy az ellenség bármikor felbukkanhat. |
-Ki miatt?-kérdezte a mént. |
Nagyot felsóhajtott.Lehellete látszott a ködben.
- Nem zavarsz. - mondta - Bár mára akadt elegendő fejfájásom.....Na,nem számít. - mondta és egy apró vigyort eröltetett arcára |
Fejét megbicentette a méb előtt így adta tudtára ,hogy tiszteli.
-Korzoo vagyok.-mondta komolyan és a csődörrel egy vanalba lépett.
-Remélem nem zavartalak meg.-mondta. |
Ütemesen lépkedett tovább.Amikor a kanca hirtelen eltünt a látóteréből,figyelme egy új ménen ragadt meg.Fehéren izzó,pupilla nélküli tekintetét a ménre vetette.A sűrű ködben nem fedte fel magát. |
Korzoo az erdőben ügetett.Néha belesüpedt a mocsárba de kimászott belőle.Voodoo-t pilantotta meg de megvárta amíg a másik mén reagál. |
Tovább ügetett. |
Hamarosan vágtázni kezdett, és szinte száguldott végig az erdőn!
Mihamarább tiszta talajt akart..... |
Bólintott,aztán Ő is elindult.Inkább hallgatott,tudta,hogy a kanca sem szereti az idegeneket,ahogyan Ő sem,főleg a történtek után.Lelkében pokoli zavar,düh és vadság feszengett,amiből próbált kilábalni.Legszivesebben kitombolta volna magát.Nekiment volna egy fának is vagy akármi,csak szünjön meg lelkében a vihar.Mivel ilyenre nem volt lehetősége,csak léptei lettek erőteljesebbek és nagyokat dobbantak. |
Továbbhaladtában szólt vissza:
- Vagy csupán az Ő erejük mibenlétét látják, a többi hatalom másságát nem. Vagy hirtelen döntés volt, és mivel nem látták elsőre a Félelem erejét, nem értik meg a kockázat nagyságát, és túl messzire jöttek. Vagy csak hajtja őket a kíváncsiság, bár ez már azért túlzás. Vagy, vagy, vagy.....Nem igazán érdekel..... |
Szemét levette a távozókról,és a kancához fordult.
- Így már értem. - mondta - Valóban,vannak akik egyszerüen nem fogják fel,hogy milyen hatalmas is a mágia,főleg az ilyen erdőkeben,és nem tisztelik azt.Idejönnek,hogy kitűnjenek a fajtársaik közül,közben fogalmuk sincs mit tesznek... |
Ördögi volt, mint egy pokolba taszított, elbukott és bosszút esküdött angyal, aki elkárhozta után csak még elemibb erejű, olyannyira, hogy minden lelket elsöpör az útjából, ellenállhatatlanul, elérhetetlenül - ahogy vigyorgott, kivillanó fogaival.
Oly remekül szórakozott az iménti szócsatán (már amennyire annak lehetett nevezni két ennyire eltérő elme találkozását), hogy szóhoz sem jutott, csak elkezdett vgyorogni. Kevés érzelme volt, még kevesebbszer engedte őket kibontakozni, de most leírhatatlanul vad érzés tombolt benne!
Szeme is csupa gúny volt, ahogy a távozó kanca után nézett, majd vissza a démonménre, akitől már nem tartott.
- Fénylények.....egy másik világ.....Azt tudnám mit akarhattak itt, a Félelemben, egy ilyen pocsolyás erdőben.....Előbb-utóbb szétszedi ez a hely a lelküket....Itt mindenkire ránehezednek a kísértetek..... - suttogta szinte csak maga elé.
A ménre pillantott.
- Kitaszított....Mit tudják ők mit jelent ez....Bár mentségükre szól, hogy új lények..... - mondta újra leírhatatlan gúnnyal.
Könnyedén horkantott.
- Ha érdekel, a bátyámra hasonlítasz, akit nem akarok látni. Ezért vagyok erre. Nem számít rá, hogy ilyen messze eljövök.
Aztán elfáradt. Nagyon nem volt szokása az egyszerű őszinteség, és a beszéd valakivel, akit nem ismer.
Könnyedén továbbindult, lábait kapkodva, feszesen, igyekvő ügetésben. |
Megvonta a vállát és hagyta elmenni az unicornt. |
-Milyen játszadozásaim??????????-kérdezte.
-Annyit mondok Tinny is kitaszított mivel se szarva se szárnya.És még a teste is átlátszó.-azzal elléptettet.
-Amúgyis már várnak rám.-mondta és elteleportált. |
Dühösen meglepődött.
- Figyelsz Te egyáltalán arra,amit beszélek?! |
[321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|