Témaindító hozzászólás
|
2006.11.25. 22:01 - |
Sira most jár először a birodalomban.Ez az első hely ahova ellátogatott.Nagyon tetszett, neki, boldog volt és nyugodt.Egyenlőre fogalma sem volt a sötétségről, és az itt kószáló sötét lényekről.Semmiről nem tudott.Egyedül az volt a fejében, hogy mindenhova el szeretne jutni a birodalomban.Boldogan végig ügetett a szabad parton, aztán vissza.Nézelődött, de nagyon egyedül volt.
De hirtelen a mögötte lévő sűrűben valami megmozdult.
Sira nagyon megijedt.Aztán megint megmoccant valami!
-Gyere elő, én nem félek!-remegett Sira!
Hirtelen előtört egy óriási vörös sárkány.Nem várt egy percet sem.Röktön lecsapott, de Sira félreugrott.Nem tudott semmit se tenni, az ereje túl kevés volt ehhez, még nem volt eléggé felkészülve semmire!
A sárkány egyfojtába tüzet köpött, és lecsapott...
Sira csak a lábaira bízhatta magát.
-Segítség, valaki segítsen!-kiálltotta, de reménytelenül! |
[224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
-Ne féltsd Ruth-ot! -szólalt meg Nefadar a kanca háta mögött. -A bőre keményebb bármiféle fémnél, vagy acélnál... és kiválóan harcol. Az egyik legerősebb sárkány, akit ismerek.
Elismerően Ruthorn felé biccentett és egyébként mindig szigorú vonácait, most egy nagyon halvány mosoly derítette fel.
-Nem sebesültél meg? -kérdezte most ismét a kanca felé fordulva. |
Sira egy pillanatra nagyon meglepődött.Odarohant a fekete sárkányhoz és a sárkány mellső lábát átölelte, ugyanis még azt is nehézkesen tudta átölelni!
-Köszönöm!-hátrált egy pár lépést!-Én jól vagyok, de az a kérdés te jól vagy-e? |
Ruthorn sebesen szelte a levegőt, mikor eljutottak hozzá a kanca segélykiáltásai. Azonnal lecsapott a magasból, és habozás nélkül a földre teperte a vörös sárkányt. Végighemperedetek a füvön, hol Ruth, hol az idegen sárkány került fölülre... Hatalmas karmaikat egymásba vájták, míg végül Ruthnak sikerüt végleg a földhöz szögeznie a sárkányt.
Az hörögve fújtatott, és vonaglott: próbált szabadulni a fekete sárkány kőkemény vasmarkaiból. Nem járt sikerrel. Ruth pár másodpercig még farkasszemet nézett vele, majd egy vipera gyorsaságával csapott le, és pillanatok alatt átharapta a vörös sárkány torkát. Az erőtlenül ernyedt el, izmai ellazultak, és utolsó sóhajával kiszállt belőle maga az élet is.
Ruth lemászott róla, és a kancára pillantott.
-Jól vagy? -kérdezte, de félt, hogy a kanca esetleg tőle is megijed... Hátrált hát pár lépést, és megtartotta a tisztes távolságot, ezzel is jelezve, hogy nem akar támadni. |
Sira most jár először a birodalomban.Ez az első hely ahova ellátogatott.Nagyon tetszett, neki, boldog volt és nyugodt.Egyenlőre fogalma sem volt a sötétségről, és az itt kószáló sötét lényekről.Semmiről nem tudott.Egyedül az volt a fejében, hogy mindenhova el szeretne jutni a birodalomban.Boldogan végig ügetett a szabad parton, aztán vissza.Nézelődött, de nagyon egyedül volt.
De hirtelen a mögötte lévő sűrűben valami megmozdult.
Sira nagyon megijedt.Aztán megint megmoccant valami!
-Gyere elő, én nem félek!-remegett Sira!
Hirtelen előtört egy óriási vörös sárkány.Nem várt egy percet sem.Röktön lecsapott, de Sira félreugrott.Nem tudott semmit se tenni, az ereje túl kevés volt ehhez, még nem volt eléggé felkészülve semmire!
A sárkány egyfojtába tüzet köpött, és lecsapott...
Sira csak a lábaira bízhatta magát.
-Segítség, valaki segítsen!-kiálltotta, de reménytelenül! |
[224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|