|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Egy pillanatra sem vesztette el talpraesettségét.
-Köszönöm!-mondta.
Újra vidáman közbepillnatott, de úgy látszott egyenlőre csak Keselyüstök tudott megszólalni.
Sokáig nem értette, miért néznek így rá a lények, miért van mindenki elájulva tőle.De nem olyan rég erre is rájött.A legtöbb lényt még nem érte el, vagy még nem értette meg ez a békesség, amit Tilio már teljesen természetesnek vett.
-Az elem a tűz!-mondta-A tiétek?-kérdezett vissza, majd újra a vízhez lépett és vott pár kortyot.
|
 - Keselyüstök vagyok! - mondta ugyanolyan meghatott hangon, és kecsesen, de kissé még ügyetlenül fejet hajtott.
- Sosem láttam még Hozzád foghatót! - tört ki belőle a lelkesedés! |
-Én magam griff lennék!...A nevem Tilio!
Körülnézett a kisebb sellőló csoporton.A kiscsikóra külön rámosolygott, majd végigmérte a két földi lényt is.
-Bennetek kit tisztelhetek?-kérdezte. |
Keselyüstök végre elszakíthatta pillantását Koheleinről! A néma, borzalmas párbajféleség, ami a két szempár közt folyt, megszakadt a lenyűgöző lény érkeztére, akire Keselyüstök álmélkodva bámult. A griff csodaszép volt, és mérhetetlenül kecses! Eddig azt hitte legföljebb a pegazusok lehetnek szinte felsőszférai lények mozgásuk alapján......De ebben a griffben valami olyan erő vagy dinamika rejlett, ami mindenki pillantását őrá vonta.....Valami harmónia volt benne, ami kiáradt és elérte az egyszarvút is, és bizonyára mindenki mást is.
- Üdv! - nyerítette csengő hangon az érkezőnek.
- Mi....miféle lény vagy? - mondta nehézkesen, de csak a döbbenet és áhítat tette ügyetlenné. |
Tilio hatalmas szárnyait kibontva hasalt egy gyorsabb széláramlaton.Rábízta magát a szélre, szárnyait sem kellett mozgatnia, sőt szemeit is becsukta.Kölyökkorában megtanulta barátként kezelni a szelet, nem holmi munkásként aki ide-oda cipeli a lényeket.Ez azért is lehetett furcsa, mert Tilio nem szél, vagy levegő elemű volt, hanem tűz.Azt, hogy a szél valakinek a barátja lehet, ezt csak kevés lény értette meg, az elemétől függetlenül.
Már teljesen elengedte magát amikor kezdett szomjas lenni.Mikor kinyitotta szemeit, pont egy nagyobbacska tavat pillantott meg.Egy kis szárnymozdítás elég volt, hogy leszálljon a nagyerejű áramlatról.Megköszönte barátjának az utazást.Kis, fényesen csillogó, gyönyörű tűzmadarakat fújt az áramlat felé, amik messziről gyönyörűen csillogóvá tették a szelet.Persze lassacskán kezdtek szertefoszlani a szélben, mert Tilio jól tudta, hogy a tüzet nem szabad csak úgy szabadjára engedni.A szél köszönésképpen körbeölelte a griffet, majd bíztatón belekapott az üstökébe.
Tilio elmosolyodott, majd egy sóhaly után lefelé indult.Gyorsaságának köszönhetően hamar leért.Tilio nem volt lóféle, nem rendelkezett hosszú, vékony lábakkal mégis olyan kecsesen dobbant le a földre, hogy egy pegazus is megirigyelhette volna.Körülnézett.Egyenlőre nem látott senkit.Közelebb lépett a tóhoz, majd belekortyolt feltűnően tiszta vizébe.Tilio tűzgriff létére nagyon jól bírta a vizet.Más tűzlény a víz gondolatától is a falnak szaladna, ő meg ivott belőle.Tilio feltűnőnen szép békében állt a temészettel.Pont úgy volt barátja a víznek, a földnek, a fáknak..., mint a szélnek.Kölyökkorában nagyon sokan Békének becézték, vagy csúfolták ellenségei pont az ilyen barátságok miatt.Felnőtt korára már megértette, hogy ehhez nem képesség kell, hanem valami más ami belülről jön...
Ivás közben hangokra lett figyelmes.Lassan felemelte fejét.Mikor újra körülnézett, alaposabban, mint az előbb, meglátott a vízben pár sellőlovat, meg két varázslovat (egy unikornist és egy, messziről, pegazusnak látszó lényt).
Elmosolyodott.Lassan elindult feléjük.Feltételezte, hogy már észrevették, és úgyis rég találkozott hasonló lényekkel, így minek is ment volna tovább.Mikor odaért hozzájuk, csak ennyit mondott:
-Üdvözletem!-közben mosolyogva, békésen biccentett. |
 Mosolyogva bólintott Keselyüstöknek, majd a szürkés sellőlóhoz fordult.-Rendben!
 Csendben voltak.Korall-király egy intő pillantást vetett Igazgyöngyre, hogy ne menjen messze...a csikó vette az adást!
|
 -Huhhaaa......inkább menjünk-mondta hallkan
-Nem akarsz játszani?-kérdezte a csikót hogy ne legyen szemtanúja egy lehetséges veszekedésnek |
Lassan ő is Kohelein felé pillantott. De szeme hideg volt és kérdő. |
Ő is bólintott. Tudta, mit érezhet Kesely, akárcsak úgy, ahogyan a kanca tudta, hogy Ő mit érez...kölcsönös érzés volt az övék.
Rezzenéstelen tekintettel, némán fürkészte az idegen mént. |
Elképedten, leesett állal bámult az ismerős pegazusra......
Aztán kifejezéstelen arccal villámgyorsan elfordult tőle, és a csikóra mosolygott.
- Engedd meg, hogy leengedjem, így fárasztó - mondta bocsánatkérőn, és letette a csikó mellé-elé lábát.
Aztán aprót bólintott Raurosnak...... |
A kanca vigasztalására egyben jobban érezte magát, éls egyben meg is lepődött. Milyen furcsa, hogy így megérti őt, pedig még alig ismerik egymást...majd érdeklődve pillantott az érkezett felé.
Hallott már a lényről...a kancára pillantott.
-Vele már találkoztál, nem igaz?...-kérdezte halkan, és kicsit furcsállta, egyben kicsit mérges is volt, hogy Keselyüstöknek már ennyi ismeretlen lénnyel össze kellett kerülnie, akarata ellenére. |
Megérintette orrával Keselyüstök egyik lábát-Milyen vékony!-ámuldozott tőle, s kissé tetszett is neki, hogy a nála felnőttebb kanca milyen kecsesen tudja megemelni a lábát...Irgyelte!
 "Feléberedtek" a megnőtt tömegre, s más eseményekre.Odaúsztak atöbbiekhez, s biccentettek az érkezettnek....
|
 Bár nem tudta mekkora fájdalom lehet elveszíteni valakit akit szeret de inkább nem is akarta megtudni.Rauros-hoz úszott.
-Ahogy Keselyüstök is mondta.Idővel jobb lesz!-mondta.Majd megpillantotta Keselyüstök halványan elkeseredett arcát.
-Egy pillanat!-mondta.1-2 percig eltünt majd vissza is jött gyorsan.
-Na már itt is vagyok.
Kohelein lépkedett be a barlangba.
-Szia!-köszönt egyből Keselyüstöknek.
-Öröm téged újra látni.És sajnálom ,hogy elszólítottak de ez ténylkeg nagyon fontos volt.Majd megpillantotta a sok lényt a vízben.
-Üdv!-köszönt illedelmesen és meghajolt. |
Megint elszabadultak az események, mielőtt bármit is tehetett vagy mondhatott volna! Mindynek köszönni sem tudott, egyfelől a gyors eltűnés, másfelől döbbenete miatt.
Nagy sóhajjal beletörődött, hogy talán az a sorsra, hogy mindig más lények vegyék körbe. Úgy gondolta, legalább ahhoz jó képet kell vágnia, hogy nincs egyedül.
A csikó kérése viszont megrezzentette a füleit, ahogy Freak nevetése is. Elmosolyodott, szinte hajnali fény lobbantott a világra a szelíd és örömteli Keselyüstök arca, és a kanca óvatosan belépdelt a vízbe, majd felemelte, szépen feszítve, egyik lábát Igazgyöngy elé.
- Ahogy kedved tartja - mondta a kis lénynek készségesen.
Aztán, ebben a furcsa pózban, a két sellőló mént kezdte figyelni.
- Szeretted, ugye? - kérdezte halkan, őszinte részvéttel a számára még ismeretlent lényt, akit Mindy otthagyott - Sajnálom. Sovány vigasz, de tudom mit érzel. Tényleg. Van, amikor nem sikerül.......Ilyenkor legjobb, ha megpróbálsz továbblépni és továbbélni....Megbecsülni, hogy szabad vagy.
Keserűen elmosolyodott.
- Persze ez csak üres szólam......A szabad száguldás és a kalandok nem kárpótolnak igazán.....és a fájdalom kicsit mindig benned marad.........Ha meg is szelídül..... |
Free kicsit nevetett a csikó kérésén.....
-Nem olyan mást mint itt...csak nem lebegsz hanem megtartod magad-kuncogott |
Megdöbbenten nézett Mindy után.
-Mindy! Várj!-kiáltotta, és már épp utána akart száguldani, mikor Morannon visszafogta.
-hagyd...nem tudnád visszatartani...ahogyan mi sem tudtuk.-mondta békítőn. Rauros kirántotta magát Morannon visszatartó farkából, de mégsem indult el.
Lehet, hogy neki volt igaza...
Így a mén lassan visszafordult barátjához, majd lemondóan nagyot sóhajtott. Hát, legyen...
Így Raurosék visszatempróztak Keselyüstökékhez, de Rauros pár percig még nem tudott megszólalni.
|
Még mindig a "négy lábra" figyelt, s egyre kiváncsibbá tette...-Megérinthetem? |
-Üdv Mindy-de még mielött kimondhatta volna ő már elment
-Hmmm...jó lenne egyett úszni-nézett a csikóra amjd beljebb ment a vízbe és sellőlová változzt.Kicsit leúszott amjd följött
-Máris sokkal jobb-kacagott |
 Elhúzta magát Raurostól.
-Bocsáss meg!-mondta majd kiugrott a körülöttük forgó örvényből és sietve felfelé kezdett úszni.
-Bocsássatok meg!-mondta-Mennem kell!Remélem még találkozunk!Keselyüstökre, majd a kis Igazgyöngyre nézett.
Lebukott a víz alá, majd kiúszott tavat tápláló kis folyón. |
- Nem olyan rossz! - válaszolta nyugodtan.
- Mivel nem támaszkodhatsz a vízre, kicsit jobban magadra vagy utalva, és nehezebb kecsesnek lenni. De tudsz futni, érezni a szelet......Nagyon más, mint a vízi élet, az biztos, de megvan a szépsége és különlegessége! Ahogy a Tiédnek is. |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egy pillanatra sem vesztette el talpraesettségét.
- Keselyüstök vagyok! - mondta ugyanolyan meghatott hangon, és kecsesen, de kissé még ügyetlenül fejet hajtott.
Mosolyogva bólintott Keselyüstöknek, majd a szürkés sellőlóhoz fordult.-Rendben!
Csendben voltak.Korall-király egy intő pillantást vetett Igazgyöngyre, hogy ne menjen messze...a csikó vette az adást!
-Huhhaaa......inkább menjünk-mondta hallkan
"Feléberedtek" a megnőtt tömegre, s más eseményekre.Odaúsztak atöbbiekhez, s biccentettek az érkezettnek....
Bár nem tudta mekkora fájdalom lehet elveszíteni valakit akit szeret de inkább nem is akarta megtudni.Rauros-hoz úszott.
Elhúzta magát Raurostól.