|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.05. 22:48 - |
 - Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
- Nemsokára..aha! Látod? Kijött elénk!
 Végignézte a kettős leszállását.
- Remélem rendben ment az utatok során minden! - mondta mély, hatalmat sugárzó, dinamikus hangján.
Aprót hajolt Brünhilde felé.
Majd Beatlashez fordult, de a hatalams lény mosolygott.
- Szóval Te vagy Beatles. Ha nem tévedek, a tanítványon szeretnél lenni, ugye? Üdvözöllek itt! |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Olyan halk suttogással felelt, miközben folytatta a gyógyítást, hogy talán csak Fátum lehetett képes meghallani.
- Ha minden rendben lenne, és csak ezek a sebek gyötörnék, már felelt volna nekem....Csodaszarvnak ez nem jelentene akadályt.... |
*Fátum - maga sem tudta, hogyan, de - megérezte Arwen kétségét.
Türelmetlenül járkált fel és alá. Utált várni! Főleg ilyen helyzetben, de nem akart senkinek sem szólni... Abból csak botrány lenne, de ha testvére állapota nem javul, ide fog minden vorstandi gyógyítót rángatni!*
- Nem érzel semmi furcsát? - *kérdezte és egy időre megállt.* - Mármint bette. - *folytatta.* - Ti eléggé egy húron pendültök, így érezned kellene, ha valami nincs rendben. |
Gyorsan bólintott. Apróbb sebekkel elbír!
Kényszerítette magát, hogy megnyugodjon, és figyelmét a sebek felé fordította.
Szarva lassan haladt a sebek felett, és szép lassan eltünette őket, de Arwen nagyon félt, hogy párjában nem csak így esett kár.
De nem adhatta fel. |
*Csak kis híjja volt, hogy nem támadt rá azonnal a semmiből előtűnő unikornisra, de mikor elszakította tekintetét Csodaszarvról és ránézett az érkezőre, elvetette harcias köszöntőjét.
Nem volt idő az udvariaskodásra és köszöntésre.*
- Tudsz gyógyítani? - *szegezte a kérdést testvére párjának.* - Nem ártana ezeket az égési sérüléseket helyrehozni. - *orrával a megnevezett területek felé bökött.* |
- Csodaszarv! Csodaszarv! - kiáltotta rémülten, és végre leküzdve saját sokkját és a védelmeket, amik köré záródtak, párjához botorkált.
Lerogyott mellé, alig véve észre Fátumot. A borzalomtól még így is remegett, könnyek homályosították el a szemeit, és rettegett, hogy nem tud mit tenni....
- Csodaszarv... - suttogta könnyek közt, és gyorsan párja szarvához érintette sajátját.
Tünde-bűbája nem volt ugyan hihetetlenül erős, de remélte, hogy szerelme felébred a szólításra. És fájdalmát is próbálta enyhíteni......Valójában talán mindkettőjükét.....
Borzalmas volt a párbaj.....És Arwen nem tudta mihez fog kezdeni, ha a szörnyeteg kő legyűrése élete reménysugarának és szerető védelmezőjének életébe került.
'Csodaszarv.....Gyere vissza hozzám, kérlek!' |
*Csodaszarv, mielőtt párja eltüntette volna a pajzsot, felkészült és mégegyszer gyorsan átfutotta a tervét.
~Ha nem történik semmi gikszer, össze fog jönni~
Jobb szeme sarkából látta az apró villanást és szinte ezzel egyidőben a kő mintha kifordult volna önmagából! Az eddig mozdulatlan, csendes és ártalmatlan kinézetű kőből először furcsa füst vált ki, majd minden bevezetés nélkül fülsüketítő visítás és elektromos energia - villámok formájában - tört elő.
Csodaszarv a hangot könnyedén kizárta fejéből. Hátrasunyta füleit és szarvát előre szegezte.
A villámok irdatlan tempóban közlekedtek, de mintha szabadulni akartak volna a föld alatti börtönből. Csak kisebb fáziskéséssel vették észre a két unikornist. Amint leesett nekik, hogy fogvatartójaik a helyszínen vannak, azonnal támadásba lendültek.
Egy időben két villám vált ki a többi közül, az egyik az arany- , másik az ezüstszarvút vette célba.
Csodaszarv erre is fel volt készülve: vastag jégfalat idézett a villám és maga, valamint Arwen közé. Amint elérte a villám a jeget, az visszapattant, a jég meg vízzé vált.
A következő támadások csak a mén ellen mentek. Körbetáncolták a hófehér lényt és próbálták kiismerni viselkedését, hogy mihamarabb leszámolhassanak vele.
Csodaszarv miközben magát védte, sikerült megfigyelnie, hogy minden egyes villám, mielőtt támadásba lendülne, visszatér a kőbe, onnan merít energiát és csak azután támad újra.
Az egyre sűrűsödő támadások miatt kevés figyelmet tudott felfedezésének szentelni. Legkisebb vágya sem volt megégni. Lassan, csak lépésről lépésre tudta egy láthatatlan jégfallal körbevetti a követ. Alulról indult, aztán körbe a kövön, csak utoljára akarta a tetejét befedni.
A terv tökéletesnek tűnt... volna... ha a követ kevesebb értelemmel áldák meg teremtői. Gyorsan felmérte, hogy Csodaszarv eleme a jég, így annak ellenségét hívta segítségére. Az egyik villám még elektromosan tért vissza a kőbe, de onnan már tűzcsóvaként jött elő.
Csodaszarv ereiben szinte megfagyott a vér, ahogy látta az előtörő tüzet. Testén hideg zuhanyként futott végig a felismerés. Hirtelen mindent megértett! ... És ezáltal azt is, hogy semmi esélye.
Rémülten kezdett hátrálni a fal felé, hogy minnél késöbb érje el a láng. A támadás nem látszott kivédhetetlennek, de ha lett volna mindenkinek ideje alaposabban szemügyre venni a tűz belsejét, más véleményen lett volna.
A helyzetet nehezítette, hogy a folyamatos villámokra is figyelnie kellett. Felkészülve az eddigi egyik legnehezebb védésére, lopva Arwenre pillantott. Mire ismét visszafordult, a láng elérte masszív jégfalát és ugyanezzel egyidőben még 3 másik villám is, amikre Csodaszarv nem számolt.
Hatalmas villanás, vakító fényesség, fülsüketítő dörrenés... a hatás nem akart szűnni...
*Az első változás a fényesség egyik oldalán feltűnő sötétség volt, ami irdatlan tempóban kebelezte be a fényességet és borította sötétségbe a helységet. A villámok tovább cikáztak, de a zaj, az elsőnek feltűnő füst eltűnt... A villámok kívül rekedtek a kövön, így kis céltalan röpködés után szertefoszlottak...
Fátum egy helyben állt, szemeit egy helyre szegezte. Körülötte a sötétség csak úgy tombolt! Ádáz harcot vívott a kifelé kívánkozó erőkkel, de nem hagyhatta!
Több perces erőlködés után süvítés hallatszott, és a kő ismét burok alatt volt.
Fátam - az őket körülvevő Sötétségnek hála - egy lépéssel a földön elterülő testvéréhez ért. Nem nézett körül, így nem vette észre, hogy nincsenek egyedül.
Figyelmét Csodaszarv állapota kötötte le...* |
Még mondani akart valamit, tiltakozni, más utat keresni, de tudta ő is jól, hogy bolond csitri lenne most ellentmondani párjának.
- Készülj...
Eltorzult, fájdalmas arccal a kijáratig hátrált, majd lehajtotta a fejét, és szarva egyetlen villanásával eltüntette a pajzsot. |
- Valószínűleg ugyanaz fog törénni, mint Veled. - *mélázott hangosan.* - Így valamilyen szinten felkészülhetek, és már van is tervem.
*Határozottan párjára nézett.*
- Rajta, csináld! |
Elkerekedett szemekkel meredt Csodaszarvra.
- Egy titok, egy rejtély terjed a hálóban...De nem tudtam mire vélni, és azt hittem úgy sem kell vele törődnöm...
A kőre meredt.
- Mit fogsz tenni? Ha leengedem a védőmezőt...mihez kezdesz vele? Ha sikerül ellenállnod.... |
*Tudta, hogy párjának nagyrészt igaza van.*
- Valakinek meg kell tennie... És nem kértem, hogy maradj itt.
*Nagyot sóhajtott.*
- Nem tudom, eljutottak-e ide az új hírek... De lehet, hogy megtaláltad azt, amit az egész Birodalomban keresnek! Azt, ami rengeteg nehézségnek véget vehet! |
Halálrarémült. Olyan biztos volt benne, hogy párja nem így dönt!
- Nem! - sikkantotta rémülten.
- Csodaszarv, nem tudjuk mi történhet! Mi lesz, ha nem bírunk vele? Napokig feküdtem itt kábultan és gyengén, miután leküzdöttem és el tudtam zárni! Mi lesz velünk, mi lesz a lányainkkal? Nem tehetjük ezt! |
*Csodaszarv nem tudta, mi tévő legyen. Sosem látott még ehhez hasonló követ, de pont egy olyat kerestek mindannyian, amit még senki sem látott... Csak talán az Űrnő.
Megkockáztassa? Vagy mutassa meg másnak? Hívjon ide egy ilyenekben járatosabb lényt?
Nagyot nyelt és megszólalt.*
- Vedd le a védőpajzsot. |
Megrázta a fejét.
- Más nem látta. Nem is akartam másnak megmutatni, meg nem is jártak erre mások.....Az óvodára is magunk felügyelünk...A társam meg messze jár.....Kinek is mutattam volna? Téged sem akarlak veszélybe sodorni! Rám villámokkal támadott, de lehet, hogy másnak máshogy, sokkal szörnyűbb módon árthatna! |
- Mit tudsz, tudtok erről a kőről? Nem nézte meg más rajtad kívül? - *kérdezősködött.*
- Azt mondtad, támadott... villámokkal... Más nem történt? |
Odaértek a pajzshoz, ami körbevette a talapzatot.
- Leengedjem a védőpajzsot? Nem szívesen tenném.....Valahogy tartok tőle - nézett a kőre bizonytalan, félénk pillantással. |
*Csöndben hallgatta párját, de nem volt elragadtatva azoktól, amiket hallott.
Miközben lefelé haladtak, fel sem tűnt neki, hogy milyen hideg lett. Mivel jég az eleme, nem számított a fázós lények közé...*
- Lássuk. |
- Igen, de hetekbe került rájönnöm, hogy innen sugárzik ki az a különös erő, ami néha olyan furcsán szólított....Nos, mire végre megtaláltam, majdnem megőrültem tőle.....Hatalmas erejű tárgyat rejtett ide valaki, réges-rég.....Okkal, céllal! Én egy erős pajzsot húztam köré, így már nem olyan zavaró, de nagyon sok erőmbe került - kicsit megreszketett a hangja, de folytatta, miközben csúszkáltak tovább lefelé:
- Szerintem ez a dolog....nem volt gonosz, és most sem igazán az, de bárki hagyta is itt, egyértelműen nem pont a Jó oldalán állt.....De majd meglátod....
Azzal tovább ügetett lefelé, az egyre sötétebb úton haladva. Hamarosan szarvával csiholt némi fényt, de a járat mg így is csak lejtett, lejtett, nem is látták az alját hosszú-hosszú ideig.
Arwen már kezdett nagyon fázni, mikor végre egyenesre ért a lába, és a rat hirtelen egy közepes méretű sziklabarlangba nyílt. Középen, Arwen szikrázó pajzsa alatt egy gömb ült egy talapzaton. Kőnek tűnt, de nehezen lehetett kivenni a pajzs és saját ereje miatt is!
- Megnézzük? - kérdezte, de már lépett is tovább.
- Mikor először lejöttem, megtámadott....Nagyon erős próbatétel volt számomra, el akarta venni az erőm...Villámok cikáztak mindenütt... |
*Összeráncolt homlokkal nézte az eseményeket, de nem szólt, csak követte párját lefelé.
Egy idő után azonban nem állta meg szó nélkül.*
- Jó kis álca. - *mondta elsimerően.* |
 -Bocsáss meg!-szólt egy hang a fák rengetegjéből.Aztán már csak halkuló mégis magabiztos patadobogást. |
 Wintermint felállt.Látta, hogy Kohl is kezd ébredezni.Körülnézett.Sehol sem látta Vyare-t.Csak Razort.
-Jó reggelt Kohl!Hogy vagy?-kérdezte kicsit aggódva. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
Végignézte a kettős leszállását.
Olyan halk suttogással felelt, miközben folytatta a gyógyítást, hogy talán csak Fátum lehetett képes meghallani.
-Bocsáss meg!-szólt egy hang a fák rengetegjéből.Aztán már csak halkuló mégis magabiztos patadobogást.
Wintermint felállt.Látta, hogy Kohl is kezd ébredezni.Körülnézett.Sehol sem látta Vyare-t.Csak Razort.