|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 21:27 - |
 *Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
Az ösvényen haladva rácsodálkozott minden egyes ismeretlen növényre. Alaposan szemügyre vette, aztán ment tovább.
Messziről sok ismeretlen állatot is látott. A közelébe viszont egyik sem engedte. Így amikor megpillantott egy állatot, akkor gyorsan megállt, lelapult és úgy figyelte a kiszemeltet. Amikor meg tovatűnt, felállt, és folytatta útját az ösvényen.
Egészen addig sétált boldogan, amíg furcsa zajokat nem hallott. Megtorpant, és körbenézett. Sehol sem látott semmit, de a zaj egyre hangosabb lett, és egyre sűrűbben lehetett hallani.* |
[336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Zenit odaügetett Eve mellé, és segített neki felállni.
Csak utána válaszolt Asylonnak.*
- Mindenki megváltozik egy idő után. Nálam ez így alakult, nálad meg úgy.
- És nem tévedsz. - *tette végül hozzá.* |
 - Elfogadom a megjegyzésed. - mondta nyugodtan.
- Lehet, hogy nem tetszik, de ez lett belőlem. Mondjam azt, hogy sajnálom?
- Ha az bánt, amit mondtam, akkor jobb, ha előre szólok, hogy teljesen komolyan gondoltam.
- És nem magával a varázsoddal van a baj, hanem azzal, ahogy gondolkodsz róla....
- Én pedig sokmindent megéltem és igen, megváltoztam. Már nem vagyok önfeledt kiscsikó, aki fogócska és bújócska közben néha akaratlanul mágiához nyúl! Tudom ki és mi vagyok és büszke vagyok, hogy én alakítottam ki! És igen...Megkomolyodtam.....De az az igazság, hogy mostanság már az a ritka, ha valaki meg tudja őrizni az ártatlanságát....
- De Te sem maradtál ugyanaz. Csak rád kell nézni! Te is megváltoztál! Te is felnőttél! A szárnyad és a szarvad tovatűnt és fekete vagy. Ez azt jelenti, hogy óriásiak az erőid és már beavatkoznak az életedbe.......Vagy tévedek? - kérdezte komolyan elemző, tárgyilagos monológja után.
 Eve nagyot sóhajtott és kinyitotta a szemeit. Hatalmas virágok, vad zöld növények vették körül.
Fáradtan megpróbált feltámaszkodni..... |
*Zenit lenyelte ezt a kis kioktatást.*
- Jól van, majd máskor nem teszek ilyet. - *mondta.*
- Tudod, hogy teljesen más vagy, mint amikor utoljára találkoztunk ? Mármint viselkedésre meg minden. Mondjuk kívülről is, az igaz, de nem ez a lényeg.
- Nekem nem tetszik ez az Asylon. Rá kell, hogy jöjjek. Ezzel nem bántani akarlak, csak megjegyeztem. |
- Igen, megvagyok! - vágta rá őszintén.
- Nem szép dolog másokon levezetni a lázadást a rendszer ellen! Más dolog a téged iránytínai akaróknak hátat fordítani és megmutatni mire is vagy képes (ahogy én tettem) és más dolog a káosz határát súrolgatni! Ahol súrlódás van, ott sérülés is van. És az a legrosszabb, ha ezzel ártatlanoknak ártasz.... - mondta magába mélyedve halkan. Valóban felnőtt! Talán túlságosan is... |
- Jól van, leszűkítem. Vagyis megpróbálom.
*Zenit erősen koncentrált. elképzelte felül nézetből az egész birodlamat. Lejátszotta a fejében, hogy a Sötétség egyre jobban összehúzódik és végül eltűnik a testében.
Kinyitotta a szemét, és meglepetésére sikerült eltüntetnie a sötétet !*
- Na, meg vagy elégedve ? - *kérdezte.* |
Hunyorogva, összehúzott szemekkel fürkészte Zenitet egy ideig. A lelkét is végigpásztázta.
- Furcsa vagy néha! - mondta ki végül őszintén a véleményét.
- Mint aki a Sötét felé kacsingat, de közben a Fénybeliek felé nevet, hogy ő csak ártatlanul játszogat....
- Ez nem helyes. - mondta végül. - Mások életét megzavarod ezzel! Állatok és növények is élnek itt, akiknek ez nem természetes. Ha jobban érzed is magad így, nem lehetsz ennyire elvakultan önző!!!!
- Ha annyira élvezed, hogy ilyen az idő, akkor szűkítsd le! Csak ide, ahol mi vagyunk!
|
*Zenit Asylonhoz fordult.*
- Tudod, hogy miétr nem fog menni ? Megmondom Én neked. Azért nem fog sikerülni, mert nem is akarom megszüntetni. Sokkal jobban érzem magamat így, mit úgy, normálisan.
*Zenit kíváncsi volt, hogy erre Asylon hogyan fog reagálni. Egyre csak az arcát fürkészte.* |
Elhűlt.
- Nem tudod??? De....dehát hogy hoztad létre? Öhm....
Újra elkezdett ide-oda sétálgatni.
- Végül is ez a Te varázslatod! Akkor csak koncentrálj arra, hogy a sötétség megszűnik és normális lesz az ég! Legalább lássuk, hogy történik-e valami! |
*Zenit Eve mellé lépett.
A kanca még nem éberdt föl.
Visszafordult Asylonhoz.*
- De, meg kéne. Szívesen megszüntetném, ha tudnám hogyan is kell. |
- Végre! Nem követtek?
Leeresztette a hátáról Eve-et.
- Rögtön jövök!
Elrugaszkodott és tett pár hatalmas kört Zenit érkezésének irányába.
Semmi.
Leszállt a másik két fiatal mellé.
- Tiszta! Seemi gond nem lesz mostmár. Legalábbis remélem.
- Te Zenit! Mondd....nam kellene ezt a "sötét ég" dolgot megszüntetni? - nézett fel.
- Elég furcsa....Mert igazságszerint még csak délután van... |
*Zenit 3-4 óra elteltével megérkezett.*
- Itt vagyok ! - *mondta lihegve, amikor megpillantott Asylont.* |
Asylon ide-oda sétált a hátán lógó kancával és nyugtalanul kutatta mind a hét-nyolc használható érzékével a környéket.
- Gyerünk már Zenit! Gyerünk! - morogta komoran. |
 Gideon udvariasan intett Picúrnak, hogy kövesse, majd elindult egy ösvényen. |
*Büszkeüstök eltávolodott a beszélgetőktől.
Körbenézett, rájött, hogy hol is van.
Kitárta szárnyait és felröppent a levegőbe.
Pár perc múlva eltűnt a sötét égen.* |
| -persze, hogy megfelel!Ha az biztonságos!És megköszönném, ha elvezetne oda! |
- Örülök a társaságnak.
- Javaslom, hogy menjünk az erdőbe! Van benne egy nagyobb, tölgyes szakasz, ami szép tiszta! Valóságos tisztás! Nagyszerű fű nő rajta! Megfelelő? |
| -Megköszönném ha magával tarthatnék!Úgy is egyedül vagyok!Szia Büszkeüstök! |
- Viszontlátásra! - mondta a távozó Büszkeüstöknek.
- Ha nincs jobb ötlete, vagy egyéb dolga, tarthatna velem! Már...ha nem alkalmatlankodom. - mondta Picúrnak. |
| -hát akkor ...Sziasztok!~Csak azt tudnám, én hova menjek!~ |
- Úgy vélem igen.
- Mivel már sötétedik, Én hazatérek. Visszamegyek az ismerősebb vidékekre. |
[336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
- Elfogadom a megjegyzésed. - mondta nyugodtan.
Eve nagyot sóhajtott és kinyitotta a szemeit. Hatalmas virágok, vad zöld növények vették körül.
Gideon udvariasan intett Picúrnak, hogy kövesse, majd elindult egy ösvényen.