Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 17:40 - |
*Lúthien kiügetett a fák közül, és végre kiért a nyílt partra. Könnyedén beleügetett a tengerbe, és a part mentén, a sekély vízben lépkedve várta Fényvihart. Patájával ráérősen kapálta a vizet, és mind a partot, mind saját magát alaposan lefröcskölte.* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]

Elanor mosolygott, és egy kicsit elpirult.
-Mi az? Felvitt a lendület?-mondta Dreamnek mosolyogva, de azért ő is fellebegett, és megpuszilta a csődört! |
-Hát nem tudom!Lehet, hogy meg lettem volna egyedül.De mostmár nem!
Hirtelen megpuszilta Elanort, majd felugrott és a levegőből nézett le rá. |

-Én!-vágott vissza Elanor, bár közben ő is mosolygott.
-Na és te? Te is találtál volna másik kancát, ebben biztos vagyok... |
-Hááát ki tudja!
Feleselt egyfolytában Dream, bár csak játékból. |

-Igen, lehet, hogy találtam volna. Csakhogy őt soha nem szerettem volna úgy, ahogy téged...-nézett szeretettel Dreamre. |
-Nem is ismertük még egymást.Találtál volna egy másik csődört....
Mondta de a mondatot nem fejezte be. |

Figyelmesen hallgatta a beszámolót, majd ő is sóhajtott.
-Azért örülök, hogy én kimaradtam ebből a harcból... nem tudom, túléltem-e volna... vagy hogy egyáltalán találkoztam volna veled...-mondta szaggatottan.
-És örülök, hogy nem esett bajod abban a csatában. Nem is tudom, mi lett volna velem akkor... |
-Nem, az enyém nem ilyen.Nekem nagyon nyugodt életem volt.Egy gyönyörű szép kristály barlangban születtem és nagyrészt ott is nőttem fel.A szüleimnek és nekem sem volt gazdám, szabadok voltunk.Aztán egy éjszaka egyedül maradtam.A szüleim meghaltak....De aztán Timi talált meg és nagyon megszerettük egymást.Nem is mondhatom, hogy örökbefogaditt, szinte barátok lettünk.És ezután bekerültem az Afraiak közé.Szívből szeretem ezt a kis csapatot.
-Velem nem sok minden történt.Az első izgalmas megpróbáltatás az az a harc volt amit a Birodalomért vívtunk.....
Sóhajtott és Elanorra nézett. |

Nehezen kezdte el a mondókáját, mert gondolatai minduntalan Dream körül jártak.
-Nos... én egy világ végi helyen születtem, de a szüleim régen meghaltak. Nevelők között nőttem fel, azután jött az a gonosz gazda, aki örökbefogadott...-itt megborzongott.- Szörnyű volt vele. Először kedves volt velem, de azután eltiltott a varázserőm használatától, és bezárt egy ablaktalan helyiségbe. Egyik éjszaka úgy szöktem meg, hogy kirúgtam a falat... de nem tudtam hová menni. Azután jött a mostani gazdám, és örökbefogadott... attól kezdve csodás lett az életem.-itt már mosolygott.-Ráadásul fény derült az elememre szó szerint... és lassan újra használni tudtam a varázserőm. Mintha újjászülettem volna.-fejezte be végül mosolyogva.
-Remélem, neked nem ilyen az önéletrajzod...-nézett a csődörre. |
-Hát mondjuk minden!Az életed....minden....
Még mindig mosolygott, nem tudta abbahagyni, és egyfolytába a kancára nézett. |

-Én?-kérdezett vissza Elanor.-Hát, rólam nem túl sokat lehet elmondani... pontosan mire lennél kíváncsi? Az életemre? Vagy...valami más?-nézett Dreamre, de ahogy látta, hogy mosolyog, ő sem bírta ki: mosolyra húzódott az arca. |
-A beszélgetés tárgya?Mondjuk Te?
Mosolyodott el.... |

Mosolygott.
-Igen, kész!-felelte.-Nos, mi a beszélgetés tárgya?-nézett Dreamre.-Én is szívesen beszélgetek... bár nem vagyok túl bőbeszédű... |
Dream erre elmosolyodott.
Kicsit várt...
-Na kész vagy?-mosolygott.
-Szívesen beszélgetnék veled! |

-Oh nem egyáltalán...csak próbálom tisztázni a gondolataim és az érzéseim...most eléggé... összekuszálódtak. |
Dream akarata ellenére, nem nézett Elanor elméjébe, pedig nagyon szerette volna tudni, hogy mire gondol.
-Olyan, mintha feszült lennél?Valami baj van? |

Mosolyogva nézett fel Dreamre.
-Köszi...- mondta. Jólesett neki a csődör meleg szárny, és mintha már nem is fázott volna fel annyira... vagy valami más fűtötte fel?...:) |
-Nem, Én nem fázom!
Azzal átölelte szárnyával Elanort. |

- De, mostmár mintha hűvösebb lenne...-felelte. Kicsit ő is közelebb húzódott Dreamhez.-És te nem fázol? Nem látom ajtad... |
-Dehogy!Én is megyek!
Azzal elindult utána.Amikor kiértek akkor visszafordult a víz felé és szorosan a kanca mellé állt.
-Most sem fázol?-kérdezte újra, hiszen vizesek voltak és hideg volt. |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|