Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 21:36 - |
*Nautilusz békésen lépkedett a ködös erdőben. Gondolataiban elméllyedve sétált. A külvilágot teljesen kizárta elméjéből. A füleit bezárta, egyáltalán nem figyelt a külső zajokra. Így elég védtelen volt. De itt kitől kellene félnie ? Erre még a madár sem jár. Ezért nyugodtan tovább lépkedett.* |
[231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Nautiluszt nem zavarta a kancából áradó hideg és hátborzongató érzés.*
- Mondd, te láttál már olyan lényt, aki csak úgy sétálni jött a ködös erdőbe ? Ez elég furcsa. Nem gondolod ?
- Vagy Neked ez teljesen normális ? Te ilyeneket szoktál csinálni ? - *bombázta kérdéseivel a kancát.* |
Sagulon felkacagott. A nevetése hátborzongató volt: a köd ide-oda gomolygott, a fák közt hideg, süvítő szél suhant, ami rárobbant a kettősükre és valami hideg, hátborzongató érzés terjedt szét a kancából.
- Hát látod, ebben igazad van. - mondta keserű nevetéssel.
- Te pedig nem adsz rá sem okot, sem lehetőséget, hogy megismerjelek....Amint idejöttem támadónak hittél és aképp kezeltél..... |
*Nautilusz visszafordult.*
- Én a helyedben nem ítélnék meg úgy senkit sem, hogy nem ismertem meg.
- Te meg a legszánalmasabb lények közé tartozol. - *mondta a lény szemébe.* |
- Te aztán ritka unalmas lény vagy! Azért jöttem ide, mert érdekelt ki kóborol erre, ahol senki sem szokott. De Te nem vagy az, aminek hittelek. Nem vagy érdekes. - jegyezte meg egyszerű, üres hangon. |
*Nautilusz vállat vont.*
- Rendben. Akkor nem segítek, vagy nem próbálok segíteni Neked. - *válaszolta.
És továbbindult a ködös erdőben.* |
- Nem. - mondta unottan.
- Nekem semmiben nem kell segítség. |
*Nautilusz még nem volt jó lénykiismerő. Sok időbe került, mire rájött, kinek mi a szándéka, vagy mit is akar. Egyszóval gondolatolvasás képessége még fejletlen volt.
De alapjáraton nem volt se visszahúzódó, se pedig barátságtalan, ezért megszólította a lényt.*
- Szia ! Segíthetek valamiben ? |
Könnyedén szökkent egyet hátra és oldalra fordított fejjel, érdeklődve végigmérte a lényt maga előtt.
'Hát, nem különösebben érdekes....' gondolta elsőre. |
*Igaz, Nautilusz fülei zárva voltak, de a szemei nem. Amint elé állt az idegen lény, megállt, és előreszegezte a szarvát.* |
Sagulon meglátta az elmerült egyszarvút. Köddel borította be méginkább a tisztást és odaléptetett.
Aztán könnyedén az idegen elé lépett. |
*Nautilusz békésen lépkedett a ködös erdőben. Gondolataiban elméllyedve sétált. A külvilágot teljesen kizárta elméjéből. A füleit bezárta, egyáltalán nem figyelt a külső zajokra. Így elég védtelen volt. De itt kitől kellene félnie ? Erre még a madár sem jár. Ezért nyugodtan tovább lépkedett.* |
[231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|