Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 13:48 - |
Sziasztok!!!
Én Javanna vagyok!!! |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Pallas bólintott.*
- Jó, értem.
*Pallas hirtelen odahúzta Zeiront az egyik kirakathoz. Egy ideig nézelődött, aztán mentek tovább.* |
- A csuklyások közül tán mind és egy egyszarvú. Azt vettem észre. Azóta próbálok rájönni, hogy pontosan hány van. |
- Rendben !
- Akkor kóvályogjunk az utcákon.
*Halkabbra fogta hangját.*
- Melyik követ minket ? |
- Igen. És kerüljük a csendes helyeket!
|
- Jól van, akkor viszont szerintem ne menjünk a páncélhoz - *felelte halkan Pallas.*
- Egyszerűen csak sétáljunk... Hátha megunják egy idő után... |
Már az utcán lépkedtek, mikor kicsit közelebb húzódott Pallashoz és halkan morogva megszólalt:
- Követnek. Egy sarokkal ezelőtt szúrtam ki... |
*Pallas bólintott, majd követte Zeiront.* |
- Jó. De csak óvatosan!
Azzal felkelt és a bejárat felé indult. |
- Hm, jó kis párosítás.
- Szerintem először nézzük meg a páncélt. Aztán a többit útközben kitaláljuk. |
- Tea és gyümölcslé keveréke. - mondta.
- Ma mit tegyünk? |
*Pallas is befejezte az evést és elfogyasztotta az "italt".*
- Hm, ez isteni volt !
- Vajon mi lehet ez a keverék ? |
Befejezte az evést és megitta a különleges keveréket.
'Nnnna ez jól esett!' |
- Viszont !
*Pallas hozzálátott az ennivalóhoz.* |
Elvigyorodott.
- Két hyerrisht kérünk! Legyen hozzá alightalé!
A pincér bólintott, majd elsietett.
- Szerintem ez ízleni fog!
A pincér két óriási, teli tállal, két üres tállal és egy kancsóval tért vissza.
Az üres tálakba a bíbor-narancsszín lé került, a tálakban pedig valami olyasmi volt, ami egyszerre volt gyümölcs, sütemény és sajt!
- Jó étvágyat! |
*Pallas viszonozta Zeiron pillantását.*
- Én azt szeretném enni, amit te. |
- Hát igen. Ez egy nem túl drága, minőségi hely, de ami a legfontosabb: sosem kérdezősködnek!
A pincér közben odaért, egy két lábon járó, sokcsápű, rovarszerű lény személyében.
- Mivel szolgálhatok? - kérdezte udvarias, zümmögő-susogó hangon.
Zeiron Pallasra pillantott.
- Mit akarunk enni? |
*Pallas bólintott. Nem akart válaszolni, mert nem tudta, túl tudná-e üvölteni a ricsajt. Ezért válaszolt csak egy egyszerű fejmozdulattal.*
- Jó látni, hogy ennyien vannak itt ! - *mondta Pallas, megkísérelve túlüvölteni a tömeget.* |
Követte le Pallast.
Odalent csúfoltság volt, de nem elviselhetetlen. A naracsszín falakat mindenütt lebegő vagy falra szerelt gömbalakú lámpások vonták barátságos fénybe, és az ülő- fekvő- illletve merülőhelyeken mindenféle lény tobzódott.
Sikerült az egyik fal melette szabd asztalt találniuk és már el is indult feléjük valami lény, aki a pincér lehetett.
- Nos, megvan a hátránya, ha mindenki a saját bioritmusa szerint él. - mondta hangosan, mert a tömeghez ricsaj is társult.
- De mi tagadás, ez a tér-tágító mágia nagyon ötletesen lett ebben a városban felhasználva! |
- Rendben. Akkor menjünk oda.
*Azzal kisétált az ajtón.* |
- Akkor menjünk.
Szárnyával az ajtó felé intett.
- A földszinti étterem igen jó konyhával rendelkezik és nagyon jó a hangulata is! |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|