Témaindító hozzászólás
|
2006.05.27. 14:47 - |
*Lilina kissé megrettent, és lassított vágtáján. Végül teljesen lefékezett, és már csak vontatott lépésekkel közeledett... aztán észrevett két alakot, s mintha ló alakjuk lett volna. Talán Razor vagy Machos az. Erőt vett magán, nyelt egy nagyot, majd eltökélten átlépett a határon, és belépett a Sötétség Birdalmába.* |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
- Nem - felelte nyugodtan.
- Csupán az iménti mondatod arra utalt, hogy itt, a Sötétség Birodalmában akarsz hosszabb időt eltölteni....Igaz, azelőtt nem szívesen beszéltél az ittlétedről... |
- Nem! - *vágta rá gyorsan.*
- Talán úgy nézek ki? |
Elkomorodott.
- Sötét lény vagy? |
- Igen. - *felelte.*
- Mostantól biztosan. |
Nuygodtan nézte a lény arcát.
- Igaz, de azt hittem mind visszamentek a saját országukba. Te talán ide tartozol? |
*Pactenanto kivillantotta éles fogait.*
- Ez nem kedv kérdése. Valakinek erre is kell járnia.
*Miután egészen közel ért az unikornishoz, leengedte fejét a földre és onnan figyelte a csődört.* |
Nem volt szokása a beszéd, de ahogy a lény hatalmas, tiszta szemeibe nézett, csak megszólalt:
- Nem hittem volna, hogy a történtek után látok itt sárányt....... |
*Bólintott.*
- Ezt mondhatnám akár én is.
*Örült, hogy az unikornis nem szaladt el. Már megszokta, hogy ha valaki meglátja, visítva menekül előle.* |
Érdeklődve pillantott a lényre. Közelebb lépdelt, és az arcára pillantott.
- Üdv! Itt, ahol a madár sem jár.... |
*Miközben leírt egy félkört, észrevett egy kis fehér foltot maga alatt. Elkezdett süllyedni, hogy alaposabban szemügyre vehesse.
Amikor kirajzolódott éles szeme előtt az unikornis, felvidult, hogy "fajtárssal" találkozott.
Tisztes távolságban leszállt az unikornistól, hogy a körülette felkavarodó szél fel ne lökje.*
- Üdv! - *köszönt és közelebb lépett.* |
'Mi ez a zaj?' gondolta a surrogásra.
'Itt nincsenek baglyok...a denevérek meg nem ilyenkor és nem itt vadásznak..'
Abbahagyta a merengést, és a fekete eget kezdte fürkészni. |
*Pactenanto szárnyait szétfeszítette és hangtalanul suhant a levegőben.
Csak néha kellett kicsit korigálnia szárnyállásán, hogy jó irányba állítsa magát.* |
Halk léptekkel haladt előre, magányos sétája során.
Mélyen a gondolataiba merült, és pillantása éppenhogy figyelte a környezetét. |
*Nemsokára áthaladt a határon és elhagyta a Sötétséget.* |
Kárhozat fokozatosan gyorsulni kezdett, és nemsokára ugyanolyan fekete villanás volt, mint mielőtt megállt pihenni. |
*Zenit furcsán érezte magát.
Egy ideig még fészkelődött egy helyben, aztán rászánta magát és célba vette a határt.* |
- Igen...
Hirtelen lehervadt az arcáról a mosoly, és valami furcsa hangon folytatta:
- Ha új életet akarsz kezdeni, néha jó, ha egyetlen pillanatot sem vársz. Csak...indulj el.....
Könnyedén kocogni kezdett a határ felé. |
- Rendben. De ami azt illeti, még egy pegazusnak sem muszáj állandóan a levegőben lennie. Tudok Én is gyalog közlekedni. |
Felkacagott.
- Zenit! Én nem tudok repülni! És bár sokat megéltem, annyira nem vagyok strapabíró, hogy egy szárnyas lénnyel tartsam a tempót! A tengeren meg biztos nem tudok úszni! Menj csak nyugodtan! Majd ott találkozunk! |
- Értem. - *bólintotta.*
- Izgalmasan hangzik. Tudod mit? Megnézem magamnak azt a helyet! - *döntötte el.*
- Nincs kedved velem tartani? - *kérdezte.* |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|