|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.01. 17:37 - |
 Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
Tudta, hogy lenyűgöző látvány várja őket, de azért ő maga is meglepődött.
A bejárat ugyanis nem egy barlangrendszerbe vezetett, hanem egy kicsiny völgybe, amit virágok, magas, dús, biztosan mágikus, zöld fű és mindenféle gyümölcsfa töltött meg. Kétoldalt a sziklafalban üregek húzódtak, a völgy végében pedig egy nagyobb barlang szája ásított, pont szemben velük.
- Üdvözöllek titeket az Utolsó Reményben! |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Michaelangelo döbbenettől kerekre tágult szemekkel hallgatta végig.
- Nos - kezdte némi hallgatás után - ez az egész elég.....Illu-féle megoldásokkal volt ellátva. Gyorsan cselekszik, első megérzésre....Ez néha jó, de néha abszolút rossz! Örülök, hogy nem esett komolyabb bajod.....Én...azt hiszem nem volt helyes, hogy rádhagytam mindezt....hiszen az én feladatom lett volna....- lehajtotta a fejét.
- Bocsáss meg. Én sodortalak veszélybe.
Megrázta a fejét és tovább beszélt, pedig nehezen ment neki.
- Mikor kinn voltunk.....Mágia ért. Egy segélyhívás.....Elvesztettem a fejem....Akkor jutottál eszembe, mikor a Sötétség.....- hirtelen elharapta a mondatot. |
 *Lilina döbbenten, de hálásan pillantott Michára, mint mindig, amikor a csődör kitalálta a gondolatait.*
-De, persze! Szívesen. -*felelte, miközben ő is leheveredett a fűbe. Egy pillanatig még gondolkozott, hogy hol is kezdje, majd nagy levegőt vett, és belefogott mondandójába:
-A Havas Hegyeknél kezdődött, amikor az a két sárkány nekünk támadt, és én kénytelen voltam mágiát használni, hogy megvédjem magunkat. Létrehoztam az energiapajzsot, hogy az fogja fel a sárkányok tüzét, így nekünk nem esett bajunk. Viszont sokkal nehezebb volt egy ekkora pajzsot fenntartanom, mintha csak magamat kellett volna védenem, és mivel a saját energiámból tápláltam a pajzsot, szörnyen kimerített a varázslat. De még így se lett volna semmi gond, csakhogy Illu ekkor kivágtatott a pajzs alól és ezzel részlegesen megtörte a mágiámat, és létrehozott egy titkos kapcsolatott velem. Onnantól kezdve ő is az én erőmet használta a mágiájához, de egyikünk se vette észre. Legalábbis egy darabig... Illu meg csinált valamit két rózsaindával és a földhöz szögezte a sárkányokat. Én eloszlattam a pajzsot, de mivel előzőleg Illu megtörte, és többé már nem volt teljes értékű varázslat, így bezárni se lehetett teljesen. Onnantól kezdve folyamatosan gyengültem és rohamosan fogyott az erőm is, mivel a bezáratlan mágia továbbra is elszívta az energiámat. Csak itt a völgynél vettük észre, hogy baj van, amikor meg állni is képtelen voltam... Illu pedig, mivel megmondtam, hogy víz elemű vagyok, belökött a folyóba... Azt hitte, a vízből képes leszek erőt meríteni, mert nem tudta, hogy én csak manipulálni vagyok képes. Csak uralni tudom a vizet, az energiájából sajnos nem tudok feltöltődni... Szóval kis híján megfulladtam, mire Illu észrevette, hogy baj van, hiszen még állni sem bírtam a magam lábán a gyengeségtől, nemhogy úszni... Illu pedig akkor növesztette ide ezt a fát és a tőlem származó hatalommal, hogy kihalásszon a vízből... én akkor már nem voltam magamnál, nem tudom, mi történt, de gyanítom, hogy túl sok erőt szívott el tőlem, és azt már képtelen volt kezelni, azért lett ekkora ez a fa, hogy még ő maga is fönnakadt rajta... Néhány perccel azelőtt tértem csak magamhoz, mielőtt te megérkeztél volna... Illu ugyanis csak akkor jött rá, hogy ő szívja el az életerőmet. Kiderült, hogy mivel ő növénymágus, én pedig vízmágus vagyok, ő akarata ellenére is elszívja és felhasználja az én erőmet, ha érintkezik a mágiánk. Pont úgy, ahogy a rózsa szívja föl a vizet, hogy táplálkozzon... Ha Illu nem jön rá, akkor nem adta volna vissza időben az erőm és... nos, akkor valószínűleg most egyáltalán nem szólnék egy szót se... de mindenesetre biztos nem beszélnék ennyit. -*zárta le monológját egy suta poénnal, mosolyogva Lilina. Kissé zihált, mert szinte egy levegőre darálta le mindezt Michának.* |
- Belökött? - hüledezett.
- Engem ez érdekelne.
Aztán egyetlen pillanatra összeráncolta a homlokát, majd gyorsan megszólalt:
- Nem lenne kedved pihenni? Kifárasztott ez a hosszú út.
És már le is heveredett egy naposabb foltra. |
-Öhm... hát az Illu műve volt. Illetve... Illu műve az én erőmből. Azért hozta létre, hogy kihalásszon engem a folyóból... -*válaszolta Lilina, Micha mellett lépkedve, noha még eléggé instabilan állt lábain, és sűrűn megállt pihenőt tartani, de igyekezett úgy intézni, hogy ezt Micha ne vegye észre.*
-...ahova egyébként ő lökött be... -*folytatta a beszámolót.* -De ezt elég hosszú lenne elmesélnem... |
- Mi történt veletek? - kérdezte kényelmes sétába fogva a lépteit.
Aztán megtorpant. A fára esett a pillantása, amit Illu hozott létre és teljesen megdöbbent.
- Hogy kerülhetett ez ide? |
*Lilina a távozók után fordult, és először nem értette, miért hagyta ott őket Illu. Aztán lassan kezdett öszeállni a kép, és Lilina elpirult, de tulajdonképpen még ez sem érdekelte. Csak arra tudott gondolni, hogy Micha megint itt van, vele van, él, egészséges, és nincs semmi baja! Lilina is elmosolyodott.*
|
Michaelangelo elmosolyodott.
Illu meg követte a durva csődört. |
 *Perselus egy szemvillanással jelezte, hogy nagyon nem rajong az ötletért, de nem tette szóvá a dolgot. Vetett még egy barátságtalan pillantást Illura, aztán vicsorogva elfordult, és kishúgát maga előtt terelgetve beügetett a barlangba.*
|
 *Tavi finoman elmosolyodott.* -Gyere! -*intett a fejével a kancának. |
Michaelangelo szárnyaival magához ölelte a kancát.
- Én pedig nagyon aggódtam érted.
Mivel a kanca nyakára hajtotta a fejét, az nem láthatta, ahogy kacsint egyet Illunak, aki erre kajánul elvigyorodott.
- Mondd csak, nem nézhetném meg a barlangotokat? - fordult a beszélgetőpartneréhez.
És gyorsan a két összeölelkezett felé bökött a fejével. |
*Lilinának már a nyelvén volt a válasza, amivel visszavághat Illunak, ám egy jól ismert hang a torkára forrasztotta hangját. Kellett neki pár másodperc, mire újra vissza nyerte hanját, és ki bírta nyögni:
-Micha...!
*Annyira örült, hogy épségben látja a csődört, hogy minden más gondolat kiszökött a fejéből, és egyetlen ugrással a csődör nyakába vetette magát.*
-Annyira hiányoztál...! -*suttogta az örömtől elhaló hangon.* |
Illu megrázta a fejét.
- És ha egy súlyos sebesült miattam nem jut hozzá???
Hirtelen elvigyorodott.
- Lilina, azt hiszem elfelejtheted a problémám...Valami most sokkal jobban le fog kötni...
Azzal a magasba bökött fejével.
Michaelangelo már értesült merre találja Lilinát. De a csata kimerítette, így miközben barátit (...) kereste, többször is pihenésre kényszerült, egyszer pedig óriásfarkasok támadták meg.
De most végre odaért és boldogan zuhant lefelé.
És be kellett vallja: Illut egyáltalán nem féltette, hisz a tűzön sem ég meg. De Lilinát igen! Sejtette, hogy nem esett baja, de jobb volt megbizonyosodni, így kegyetlen tempóval sietett a kanyonokhoz.
Most pedig végre megérkezett!
Poros, tépett szárnyakkal, elcsigázva, de boldogan puffant le (a kimerültségtől látványosan ügyetlenül) a kancákhoz.
- Üdvözletem! - mondta mégis moslyogva.
|
| *Lilina megütközve nézett Illustrissimára.* -Nekem az a Liliom szimpatikusabbnak tűnik... -*jegyezte meg halkan.* |
| - Keresek egy jó kis helyet és addig fogok dörgölőzni és toporzékolni, míg letépem a szárnyaimat!! |
 -Éspedig? -*kérdezte érdeklődve Tavi.* |
- Ki fogom próbálni. - ígérte.
- De az is lehet, hogy inkább egy látszatra brutálisabb, a valóságban pedig gyorsabb és egyszerűbb módot fogok alkalmazni! |
| -Azon esetleg tudok segíteni. -*szólalt meg Tavarilla.* -Nyílik ebben a völgyben egy igen különleges virág, a Jégkelyhű Liliom. Annak a virágnak a szirma biztosan hűsítene, és akkor talán nem is viszketne annyira. |
- Igen. És végül is kíváncsi voltam mindig is, hogy milyen lennék, mire mennék a szárnyaim nélkül.
- Csak egy problémám van: pokolian viszketni fog!!! - nevetett fel. |
| -Óóóó... -*szontyolodott el Lilina.* -Nagyon sajnálom, Illu! De próbálj inkább arra gondolni, hogy biztos hamar vissza fog nőni. És akkor megint repülhetsz! -*lelkesedett Lilina, ezzel próbálva felvidítani Illustrissimát.* |
- Várj! Lehozlak! - kiáltotta fel.
És valóban: mellette óriási indák nőttek ki a földből, felnyúltak, körbeölelték Lilinát, leengedték, a talpára állították és csak akkor száradtak el, mikor Lilina már biztosan meg bírt állni a lábán.
- El fogom veszteni a szárnyam....Nem végleg! De nagyon valószínű, hogy a következő tavaszig belekóstolok az unikornis létbe....Ezt nem lehet elkerülni. Nem is igazi betegség, tehát sincs "gyógymód" nincs rá..... |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
Michaelangelo döbbenettől kerekre tágult szemekkel hallgatta végig.
*Lilina döbbenten, de hálásan pillantott Michára, mint mindig, amikor a csődör kitalálta a gondolatait.*
*Perselus egy szemvillanással jelezte, hogy nagyon nem rajong az ötletért, de nem tette szóvá a dolgot. Vetett még egy barátságtalan pillantást Illura, aztán vicsorogva elfordult, és kishúgát maga előtt terelgetve beügetett a barlangba.*
*Tavi finoman elmosolyodott.* -Gyere! -*intett a fejével a kancának.
-Éspedig? -*kérdezte érdeklődve Tavi.*