|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
 - Értelek! - felelte mosolyogva, miközben próbálta megszokni, hogy már nem kell felnéznie a lényre, aki még mindig ugyanaz.
- Lenne kedved enni valamit? - kérdezett végül, csak hogy mondjon valamit. |
*Mosolyogva bólintott.*
- Csak nagyon ritkán. Imádok repülni és ebben az alakomban nem gazán adatik meg a lehetőség... - *magyarázta.* |
Csodálkozva nézte, hogy milyen bizonytalanul lépked felé a szürke lény, és majdnem felnevetett.
- Nem gyakran veszed fel ezt az alakot, ugye? - kérdezte végül nyugodt hangjához visszatérve. |
*Pactenanto kuncogva hallgatta Calundrent.*
- Igen, csak az. - *válaszolta.
Az első néhány lépést elég bizonytalanul tette meg, de hamar belejött a négy vékony, patás láb mozgatásába és partnere mellé ügetett.* |
Elképedten, elkerekedett szemekkel keresgélte a szavakat.
- Én...én...én...azt hittem idáig, hogy már semmi sem lephet meg - mondta olyan hangon, mint egy alvajáró.
- Mondd....csak az alakod változott? - kérdezte végül komoly pillantással, és próbálta megszokni a tényt, hogy Pactenantóra kissé masképp kell gondolnia, mint legtöbb társára, aki esetében egy névhez egy arc tartozott.
- Ez lenyűgöző! |
*Mosolyogva megrázta a fejét.*
- Nem kerül sok fáradságomba.
*Amint kimondta a mondatot, alakja elmosódott. Aztán mintha csak egy hologram lett volna, elkezdett jobbra-balra húzódni a teste, míg végül a szín és a forma teljesen megváltozott.
Az eddig tökéletes méretű párnán most Pactenanto igencsak kicsinek érezte magát...*
- Hát... így festenék. |
Újra hátrahőkölt meglepetésében.
Aztán elgondolkozott.
Nem pont erre a válaszra számított, és nem is tudta ezt most minek vegye....
- Ha van kedved.....De miattam ne....fáradj - bökte ki zavartan. |
*Pactenanto hírtelen ötlettől vezérelve feltett egy kérdést, amit azelőtt még sosem.*
- Érdekelne, milyen vagyok unikornis alakban? |
Zavartan nézett mindenfelé, de néha azért Pactenantóra sandított. Nem tudta miképp viselkedjen ezek után vagy hogy mit mondjon....
Megbízott annyira a sárkányban, hogy beszéljen neki magáról, a múltjáról.....Ami nagyon fura érzés volt! Némi időbe került rádöbbenie, hogy meg van ijedve. Kockázatos volt így elmélyednie! Arca sziklaszerűen kemény lett. Akármilyen....különösen békés is volt ez az érzés a szívében, akármilyen megmagyarázhatatlan jó érzés töltötte el, ha Pactenantóra nézett és a kettejük közös tapasztalataira gondolt, félt.
Komoran pillantott ki az üvegkapun, amin túl a lények zsongtak, akik ide jöttek valamilyen okból.
Néhány törp irdatlan pipákból színes, sűrű füstöt kezdett eregetni, ami lassan, de biztosan eltakart mindent és mindenkit. Calundren elgondolkozva nézte a hullámzó működöt.
- Épp így érzem magam én is néha...Bizonytalanul, zavarosan....Ezért szeretem a biztos egyedüllétet....Nincs benne kockázat... - egy eltévedt, páncéllal takart alak nagy lendülettel nekiment az üvegkapunak, és jókora döndüléssel elterült előttük, szemléletes példát alkotva.
Kis ideig nézte az ájult lényt, majd visszafordult a sárkányhoz.
- Meddig szeretnél maradni? Én...megértem, ha nem akarsz itt időzni...Megmutathatok egy jó kivezető utat....Nem tudom miről beszélgethetnénk még, én...nem vagyok túl jó partner - kezdte pedzegetni a lényeget. |
*Pactenanto érezte, hogy melegség árad szét a testében. Régóta nem érezte jól magát... ilyen jól...
Úgy érezte, hatalamas szerencséje van, hogy összefutott Calundrennel. Végre kapott valami jót is az élettől a sok rossz mellett!* |
Megállt benne az ütő...
- Én pedig régóta nem beszélgettem egyáltalán senkivel... - felelte ugyanolyan halkan. |
*Halványan elmosolyodott.*
- A mai nap... Tudod... Én régóta nem beszélgettem senkivel ilyen jót, mint most Veled. - *válaszolta halkan.* |
Meglepve torpant meg a kapu előtt, lába megállt a levegőben. Nem hitte, hogy a lény válaszol.....
Lassan megfordult.
- Nekünk azt tanítja a gazdánk, hogy ha sokmindent megismerünk, jobb lehet az életünk - kezdte lassan, újra azon a zavart, felkavart hangon - Bölcsebbek leszünk tőle...Miért lenne baj, ha valakinek több lehetőség adatott meg? Az egyszerű uniornisok közt is van, aki szinte semmi erővel nem bír, van akinek felfoghatatlan a hatalma és van, aki csak úgy él, teng-leng, és alig használja a képességeit....Sosem tudja meg az ilyen, hogy mire képes...Az nem lehet teljes élet....
Kicsit hallgatott. Aztán összeszedte magát, és könnyedén szólalt meg:
- Nos, remélem, hogy megtalálod a magad társaságát...Hiszem, hogy meg fogod találni....A Birodalom nagy....
Aztán összehúzta a szemeit. Ezt a kérdést fel akarta tenni, bár nem is tudta pontosan miért. Nem is tudta végül hogyan és mi okból kérdezte halkan, Pactenanto szemébe nézve:
- Voltál.....? Mi változott? A Sötétség.....? |
*Csendben, érdeklődve hallgatta Calundrent.*
- Valójában szerintem az a gond az alakváltókkal, hogy több lehetőség tárul eléjük, mint egy nem alakváltó elé. Tudnak repülni, a földön járni, vagy akár a vízben úgy úszni, mintha mindig is ott tartózkodott volna... De ez nem mindig van így... Én például a levegőt kaptam "ajándékba".
*Fejét a kifelé igyekvő Calundren után nyújtott.*
- Én szeretnék tartozni valahova, valakihez. Csak még várom a megfelelő lényt.
*Kicsit hallgatott, csak utána válaszolt. Fejét kicsit ismét oldalra döntötte.*
- Eddig az voltam. - *válaszolta az utolsó kérdésre.* |
- Különös lehetett... - ismerte el egyszerre támogató, zavart és kissé tartózkodó hangon. Ő ugyanis sosem került ilyen helyzetbe.....
- Ugyan! Biztosan van, aki így fogad el és így kedvel! Mi baj lehetne veled? -szakadt ki belőle a megütközés - Egyébként - vállatvont - a kívülállás nem olyan rossz. Tisztább a látószöged, kevésbé zavarnak kötöttségek, egészen biztosan nem skatulyáznak be sehová....És szinte bárkivel, aki kicsit is kívülálló, megtalálod a közös hangot....Az erisziek ezért emlékeztetnek leginkább egy veszélyes cirkuszi kompániára: mind kívülálló a maga nemében, aztán ebben a csoportban csak megtalálták a helyüket....Vannak köztünk maguknak valók, ez tény, de sosem bántana eriszi eriszit, és mindünk élhet békével. Különlegesnek tart minket a gazdánk, nem csodabogárnak.....
Elgondolkozva nézett a sárkányra.
- Őszintén szólva nem értelek...Valahogy...nem tűnsz olyan lénynek, akinek bármi olyan tulajdonsága lehetne, ami kirekeszti a többi közül....Az alakváltás ekkora dolog? - kérdezte furcsállva, jól palástolva saját meglepetését, hogy eddigi útitársa nem is sárkány. Vagy legalábbis nem hagyományos.
Pillantása üres lett.
- Én nem akarok tartozni igazán sehová, jelenlegi gazdám pedig ehhez kellőképp laza köteléket biztosít.....Félek attól, hogy megint elveszítsek.....valami fontosat - nyögte ki.
Aztán Pactenantóra emelte pillantását.
- Nem értem hogy lehet, hogy Téged kirekesztenek bárhonnan is....Az unikornisok és sárkányok ennyire merevek lennének? Jóllehet magam nem ismerem egyik csoportot sem igazán....Kívülálló vagyok, és nem érezteti velem senki....Igaz, nem is adok rá esélyt, én elélek így...
- Boldogtalan vagy? - kérdezte saját maga számára is borzasztó eglepetést okozva, főleg ennyi beszéd után. Rádöbbent, hogy a sárkány érdekli! Hogy sorsaik rokon vonása és a meglepő beszélgetések tömbje lepattintotta jégpáncéljának egy szilánkját, és a résen valami új világ tárult elé. Elkerekedett szemekkel döbbent rá erre.....Ő, amint nincs egyedül?.......Gyorsan megrázta a fejét. Ugyan! A sárkány el fog menni....Pactenanto nem lehet ennyire kívülálló! És biztosan nem óhajt közelebbről megismerkedni vele....
- Bocsásd meg a kérdésem - hajtott fejet gyorsan, és zavarában elindult kifelé a teremből. |
- Triopoval? - *kérdezett vissza csendesen.* - Nem, nem igen. Mivel elég hasonlóak vagyunk, többen megpróbáltak összeboronálni minket. Elég zavaró volt, mit ne mondjak... Minden alkalommal, ha együt jelentünk meg, ez volt a téma, így inkább kerüljük az ilyen helyezetek. Nincs közöttünk barátságon kívül semmi. De néhányan nem bírják ezt megérteni...
*Fejét kicsit oldalra billentette.*
- A gond az, hogy igazság szerint se a sárkányok közé nem tartozok, se az unikornisok közé sem. Pedig eredendően mindkettőjükhöz kellene, hogy tartozzak. Ezek helyett mindig kívülálló leszek... És ezt szeretik éreztetni a lénnyel |
Uralkodott arcán, nem mutatta a dühöt és fájdalmat, amit Pactenanto története ébresztett benne. Az emberek szörnyetegek! Eris is elismerte ezt!
Vad harag lobbant benne, de hamar elfúlt, mert figyelni akart a sárkányra.
'Van bennünk némi közös...'
- Neked sem volt könnyű utad...De jó, hogy kitartottál... - kezdte csendesen.
- Ha ez megnyugtat, azokat az embereket, akik valóban azok voltak és veszélyesek lehetnének (okoztak is bajt annak idején) a társaim elűzték vagy megölték...Itt valóban nyugodtan élhetsz....De miért igyekszel észrevétlen maradni? - őszintén nem értette ezt.
- Megmaradt társaddal sem időzöl? |
*Mély lélegzetet vett és belevágott a kérdések megválaszolgatásába.*
- Messze éltem, nagyon messze. Ott is voltak varázslények, de nem élhettünk sosem nyugodtan... Rengeteg volt az emberféle... gonoszak voltak és sorra gyilkolták a másfajtákat. Gyorsan fejlődtek és veszélyesek lettek. Aki tehette, menekült. Az egyértelmű volt, hogy ott nincs jövőnk. A szüleimet megölték, amikor 2 éves lehettem. Megmaradt barátaimmal úgy döntöttünk, hogy jobb világot keresünk magunknak. Az út nagyon hosszú volt... 20-an indultunk, de csak 2-en értünk el ide. Én és Triopo. Talán ismered...
*Kicsit hallgatott. Mindig azon igyekezett, hogy ne gondoljon a múltjára, és most tessék, arról mesél. Igaz, voltak részek, amiket kihagyott, de mégis.*
- Itt leginkább eldugodt helyeken élek és csöndben vagyok. Megpróbálok észrevétlen maradni... - *miközben beszélt, úgy érezte, sokkal jobban lesz! A régi sérelmek elmúltak, a fájdalom csillapodott...* |
| - Te honnan származol? És voltaképp miért kerültél ide? Hogyan élsz itt? |
*Pactenanto nem volt biztos benne, hogy jól tette-e, hogy az utolsó kérdéseket feltette, de már nincs mit tenni... Így alakult.
Fejét a párnától Calundren felé nyújtotta. Tudta, hogy most Ő következik.*
- Mire vagy kíváncsi? |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
- Értelek! - felelte mosolyogva, miközben próbálta megszokni, hogy már nem kell felnéznie a lényre, aki még mindig ugyanaz.
