Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket. |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
*Jó ideig nem szólt, csak nézte a feltünő és eltünő lényeket. Egyik különlegesebb volt a másiknál.
Végül kénytelen volt elfordulni, mivel belefájdult a feje a sok jövés-menésbe.* |
Lyanba egy érzés nyilalt, mire ennyit mondott.
-Bocsáss meg mennem kell!
Megpuszilta a kancát és eltűnt a tömegben. |
Biccentett. |
....vagyis Eriszbe!
Újra beleharapott egy a széná ami mellől még mindig nem kerültek el. |
- Messze születtem innét, egy elég kopár, de szép világban! De aztán vándrolni kezdtünk a nevelőmmel, és végül belebotlottunk a Boszorkányúrnőbe. |
-Igazából sehonnan!Vándorolok!Igazából azt sem tudom hol születtem....
-Hát Te? |
Mosolyogva bólintott válaszul.
- Mondd, Te honnét jöttél? - kérdezte hirtelen. |
-...Tudom, hogy jó lesz.-mosolygott a kancára.
-Hisz miért ne lenne jó?
Kicsit közelebb lépett a kancához, de a tömeget nézte. |
- Nem tudom, de azért jó lehetett volna, ha más is itt marad, nemcsak mi....Persze, az jó, hogy Te itt vagy.....hm....Remélem, hogy jó lesz..... |
-Hát ő ki?-kérdezte a kancát és szarvával a hatalmas fehér pegunia mutatott.
Aztán válaszolt.
-Igen!Szép ünnepségnek készül! |
- Sosem lehet megszokni....Eris természetéből fakad, hogy mindig van valami meglepő lénye...... - jegyezte meg mosolyogva, ő is a tömeget nézve. |
*Charisse felemelte fejét és körbenézett. Nem bírt betelni a látvánnyal és a rengeteg sürgő-forgó lényekkel.* |
- Megesik az ilyesmi. Ő láthatóan nem bánta különösebben. A fő, hogy senkinek sem esett komoly baja!
- Szép kis ünnepség lesz az, ahonnan majd' mindenki elmegy! - mondta felhorkanva, mikor elment mellettük egy hatalmas, fehér peguni, akit nem ismert. |
- Igen. Jól beleütköztem...- *mondta szégyenkezve Charisse.*
*Néhány perc alatt eltűntek a kifelé vezető járatban és a tenger melletti erdő felé vették útjukat.*
*Utat vágott magának a tömegen át és Ő is eltűnt a kifelé vezető járatban.* |
Ő is jókedvűen indult el Despota oldalán.
- Látom találkoztál Virtussal - jegyezte meg.
Csalódottan nézett apja után.
'Hát elmegy.....' gondolta magában, és nézegetni kezdte a tömeget. |
*Despota jókedvűen átkarolta szárnyával párját és kiindúlt a cseppkőbarlangból.*
*Megkereste szemével Islanzadít és mellé lépett.*
*Sóhajtott.*
- Értem én, értem.
- Majd ha lesz időd, nézz körül barát fronton. Hidd el, megéri.
*Vállon veregette Sólyomot, majd megindult a kijárat felé.* |
- Rendben - mondta felcsillanó szemekkel.
Biccentett, és tovább indult.
- Én mindig Anyával voltam. Őrá számíthattam, úgy igazán. Mikor elárvultunk, Ő akkor is bíztatott. Aztán meg fontos feladatot kaptam, nem volt időm szórakozni! - mondta védekezőleg. |
*Teljesen felvillanyozódott.*
- Akkor menjünk!
- Islanzadíval jöttem. - *felelte gyorsan.*
*Csodálkozva nézett fiára.*
- Sosem gondolkoztál azon, milyen lenne egy barát? Akire mindig számíthatsz? |
Mosolyogva és kérdőn pillantott párjára.
- Csak nem?
Hozzásimult Despotához, és a fülébe súgta:
- Szívesen mennék a tengerhez!
- Semmi gond - mondta könnyedén a komor lény.
- Hogy kerültél ide? - kérdezte.
- Nem kellettek, és én sem másnak. |
*Despota bólintott.*
- Igen, egyet értek. Ugyanakkor... - *egy ideig hallgatott, csak kis idő elteltével folytatta.*
- Tudod az utóbbi időben "honvágyam" lett. - *ezen a mondaton valamiért mosolyognia kellett.*
*Charisset teljese váratlanul érte az előtte feltűnő unikornis, akibe szégyen szemre beleütközött.
Megtántorodott és csak szárnyai segítségével tudott talpon maradni.
Gyorsan összeszedte magát és az unikornisra nézett.*
- Bocsánat, igazán nem szándékos volt! - *mentegetőzött.*
- Sohasem késő elkezdeni.
*Fejét oldalra döntötte.*
- Csak nem azt akarod Nekem mondani, hogy nincs egyetlen egy barátod sem? - *kérdezte kicsit megütközve.* |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|