|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*Magához szorította párját.*
- Ne izgulj! Nincs mitől tartani. Nem történhet semmi rossz. - *mondta.
Egy ideig a csikókat nézte, majd megállapította.*
- Igaz, nem úgy mint gondoltam, de elnyerték a hatalmas fák a tetszésüket. legalábbis úgy látom. |
 Elmosolyodott.
- Igazán? Nahát....
 A két csikó csendben ment előttük, nem mutatva, hogy hatott-e rájuk Despota meglepő kijelentése.
Lassan valóban feltűntek előttük a fák, a két kicsi számára legalább az égbe nyúlóan. Felnyihogtak, szökdécseltek egy sort, és kilőttek a fák felé.
Bámulatos sebességgel kezdtek a fák körül fogócskázni, miközben Brünhilde görcsberándultan, ugrásra készen, feszült arccal meredt rájuk. |
- Rendben.
*Átölelte Brünhildét és elindultak nyugat felé.*
- Nem kell sokat sétálnunk, és elérjük a magas fákat, amik törzsénél lehet kívánni valamit. |
Despota ölelésében hamar lehiggadt, de arra rá kellett döbbenjen, hogy aggódik a feladat miatt.
'Hajhaj....miért éppen én....Eris, miért?!' gondolta, és a két lényre nézett, kicsikét bűnbánó arccal.
Összenéztek, és elpillantottak a két irányba. Pár pillanatig úgy tűnt, hogy újra ketten kétfelé száguldanak el, de végül elindultak balra. Közben nagy szemeikkel végig a két pegazust bámulták. |
*Magához húzta párját.*
- Kiabálással semmit sem érünk el, ezt már tudjuk. Ne erősködj. Majd megszólalnak, amikor itt lesz az ideje.
*A két kicsi felé fordult.*
- Na lányok, merre menjünk? Jobbra... - *jobb szárnyával kelet felé mutatott -, vagy balra? - *bal szárnyával nyugat felé mutatott.* |
Toporgott, türelmetlenül, tüzesen pillantott a két csikóra, de azok csak értetlenül meredtek rá, nem szóltak.
- Nos, - kezdte elkomorult arccal, végleg megelégelve a csendet - légyszíves mondjátok ki a neveteket! Ez fontos. Ha valaki kérdezi, ki kell tudni mondani! Rajta!
A két csikó riadtan pillogott fel rájuk, és nem mondták.
- Gyerünk! Faible és Clair! Ez nem nehéz! Rajta!
Összenéztek, aztán vissza Brünhildére, és egy szót sem szólva összebújtak.
- Óh, mi baj?! - toppantott.
- Csak a neveteket kérem! Miért féltek beszélni? Könnyű! Csak bátran! - bíztatta a két lényt, egyre reményvesztettebb hangon. |
*despota párja mellett állt és kíváncsian nézte a két kicsit. Várta, hogy megszólaljanak, de azok csöndben maradtak.
Bíztatóan nézett rájuk.* |
Hamar beérte a kis pegazust, és szárnyával megállította.
- Ezt nem szabad! - kiáltott rá aggódó hangon.
- Nem szabad csak úgy elrohannod! Kicsi vagy még, ezer veszély les rád! Maradj mindig a közelemben!!!
Aztán terelni kezdte vissza a megszeppent csikót.
A kis unikornis egy ideig riadtan nézett a hatalmas lényre, főleg, hogy az kirántotta a lába alól a biztosnak vélt talajt, de aztán lehiggadt, és csak nézett fel Despotára.
Akkor nyugodott meg igazán, mikor feltűnt apró társa, akihez odaszaladhatott, és összedörgölhették orrukat. Ettől láthatóan mindketten felderültek.
Aztán csak nézték Brünhildééket.
- Én ezt nem értem! - nyögött fel a fejét rázva.
- Miért tettétek ezt? - lépett a kicsik elé.
- Nem szabad ilyesmit csinálnotok!
És a két csikó még mindig nem szólalt meg... |
*Mivel párja a pegazus után ment, Ő az kis unikornis után eredt.
Gyorsan beérte és felemelte szárnyaival, hogy ne tudjon elszaladni.*
- Hová, hová ilyen sietősen? - *kérdezte barátságosan a kicsitől, majd letette a földre.* |
Mosolyogva nézte a hármast.
Először jó ideig nézték Despotát hatalmas szemekkel, majd egymásra meredtek, aztán hirtelen felnyihogtak, és a két csikó hihetetlen sebesen kétfelé futott a fák közt!
- Clair! Faible! - kiáltotta rémülten, hisz nem értette a dolgot, és gyorsan döntve a kis pegazus után ugrott. |
*Despota mosolygott és az erdő felé fordult.*
- Merre szeretnétek először menni? Menjünk a központi fához, ami az őrhelyemül szolgált régen, vagy esetleg nézzük meg azokat a régi, hatalmasra nőtt fákat, amik alatt lehet mindenkinek egy kívánsága? - *kérdezte a csikókat lehajtott fejjel.* |
Nyugodt mosollyal haladt Despota után, mindkét szárnyát egy-egy csikó vállán tartva, ügyesen terelgetve a két kis lényt.
De igazán nem volt rá szükség.
Mikor Despota visszanézett rájuk, a két csikó összenézett Brünhilde hosszú lábai alatt, és kiszakadva a szárnya alól Despotához rohantak!
Döbbenten nézett a két kicsi után, majd elnevette magát.
- Nos, szerelmem, azt hiszem szeretnek! |
- Úgy bizony! - *mondta fellelkesülve.*
- Csomó érdekes és különleges hely van! Egyik szebb és hasznosabb, mint a másik! Biztosan tetszeni fog majd nektek is.
*Várakozás nélül megindult az erdő mélye felé. Csak késöbb kapcsolt, hogy lassabban kéne haladnia.
Megállt és visszanézett.* |
- Idővel és türelemmel! - mondta szelíden, és a csikókhoz lépett.
- Nos kicsikéim, szeretném, ha tennénk egy sétát az erdőben, hogy megismerjétek. Despota biztosan sokat tud majd mesélni! |
- Pontosan. - *mondta, átölelte párját és visszacsókolt. Miután kiélvezte a pillanatot, ami sajnos nem tartott örökké, ismét a tanácstalanság sivatagába került.*
- De azt még mindig nem tudjuk, hogyan fogjuk szóra bírni őket... |
Összecsapta szárnyait, és Despotához bújt.
- Akkor végre van nevük! - suttogta boldogan, és megcsókolta a tűzszín lényt.
'Azt hiszem minden a lehető legjobban alakul...' gondolta nagy sóhajjal. |
*Mosolyogva figyelte párja próbálkozásait.*
- Szerintem a Faible tetszik neki. Felcsillant a szeme, amikor azt mondtad. - *súgta párjának. Visszagondolva Despota nem tudta eldönteni, hogy valóban így volt, vagy sem...* |
Kedvesen pillantott a csikókra, és magában elismételte a hallott neveket.
- Nekem tetszenek! De vajon ők hogy gondolkodnak?
Egészen közel hajolt a két gyerekhez.
- Clair? Allumer? Faible? Paix? - kérdezte lassan ide-oda járatva tekintetét a két kicsi közt.
A csikók továbbra is hatalmasra tágult szemekkel, elragadtatva hallgatták Brünhildét, és egy fikarcnyit sem segítettek.
- Hajhaj - sóhajtotta fáradtan a kanca.
- Tartok tőle, hogy ez nem lesz könnyű...De szerintem a kis pegazusra illik a Clair! Az unikornisra meg a Faible vagy az Allumer! Talán Faible - mondta lassan, a csikót figyelve. |
- Ami engem illet, még sosem gondolkodtam azon, hogyan nevezzek el egy csikót... Nemhogy kettőt!
*Gondolataiba merült. Néhány perc múlva szólalt csak meg.*
- Mit szólnál ezekhez a nevekhez: Clair, Allumer és Faible, ezek azt jelentik, tűz. A Paix meg a békét jelenti. |
Elmerengett, majd a két csikót kezdte nézni. Aztán elnevette magát, mert a két csikó olyan értetlen, lenyűgözött arccal nézett vissza rá, mint amilyen tanácstalannak érezte magát.
- Csak a Békeláng és a Tűzszilánk jutott eddig eszembe......Hornina, Mina, Nemia, Shmy, Merida, Nerina....talán még ezek......Ugyan! Annyi mindenen mentünk át együtt! Hogy lehet, hogy ezt nem tudjuk megoldani? |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elmosolyodott.
A két csikó csendben ment előttük, nem mutatva, hogy hatott-e rájuk Despota meglepő kijelentése.