|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 21:18 - |
 *Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 - Kiváló. - mondta elismerően.
- Ez is megmutatja, hogy többet kellene futnom. Sajna a mágikus lények gyakran elvesztik a testüket. Legalábbis a legjobb formáját. Én is inkább köd szeretek lenni. De muszáj lesz futnom..... - sóhajtotta.
- Rendben! Akkor most én vagyok a fogó! |
| -Szeretek csak úgy száguldozni!-Azzal ugrott egyet előre és megfogta Machos farkát!ghost ezután megállt kifújni magát!-Na?Milyen voltam? |
- Nem is állt szándékomban! - nevette.
'Jó a kölyök tempója!' ismerte el.... |
| -Oké!-Azzal Ghost is vágtába ugrott, de borzasztó gyorsan!Már ott volt Machos mögött nem messze!-Köddé válni most nem ér! |
- Rendben! Gyerünk! De ezúttal is edzésben leszel!
Villámgyorsan rácsapott Ghost oldalára a szárnyával, majd szélsebes vágtába ugrott.
- Kapj el! - kiáltotta hátra nevetve. |
| -Igen!Tényleg jobb!Na és most?Vándorlunk?...vagy van egy jobb ötletem!Menjünk a cseppkőbarlangba!Ott úgy is régen voltunk!Lehet hogy hiányolnak! |
Machos állta a vízsugarat, majd, mire kikeveredett belőle, tökéletesen a régi volt!
- Ez az! Köszönöm a segítséget! Fejlődsz!
Kikocogott a vízből és elégedetten megnézte magát a víztükörben.
- Na, ezt már jobb szeretem! |
| -Pedig nem volt rossz!De inkább légy a régi!-erre egy óriási vízsugárral enyhén megcélozta Machost! |
Machos végre elérhette a vizet és őszinte örömmel belegázolt!
Hatalmas erővel kezdett dörgölőzni a kavicsokhoz és legnagyobb megelégedésére a pelyhek szépen leváltak a bőréről.
'Ez az!'
- Ez aztán az öröm! Végre a régi leszek! Ezért az új....mintáért nem lelkesedtem igazán! - mondta Ghostnak. |
 - Igen itt van. - *majd a pegazus után szólt.
Majd Brünhilde után ügetett.*
- Azért megvárhatnál - *jegyezte meg, mikor a pegazus mellé ért.* |
 Brünhilde elképedten bámult a másikra.
- Draugherit itt van?
- A nevem Brünhilde. - mondta végül.
És fürgén elindult az erdő felé, nem is nézve a másikra. |
*Despota nem értette, mit bizalmatlankodik a pegazus. Végül a baj elkerülése végett nyugodt hangon válaszolt.*
- Nem messze innen van egy erdő, és azt gyanítom, hogy Draugherit és Üstökös annak a közelében vannak. Daugherit nagy valószínűséggel meg tud gyógyítani. Őkozzá szeretném, hogy elmenjünk... - *fejezte be a magyarázást Despota.
Hirtelen észbe kapott, hogy milyen udvariatlan ! Még be sem mutatkozott !*
- Jaj, ne haragudj, még be sem mutatkoztam. A nevem Despota. |
Brünhilde villámgyorsan hátrált pár lépést.
- Megtudhatnám ki az? - kérdezte jéghideg és gyémántkemény hangon. |
*Despota összeráncolt homlokkal nézte a pegazus kínlódását, ahogy a szárnyát felhúzza.*
- Látom - *válaszolta.*
- Én sajnos nem tudlak meggyógyítani... - *itt nagyot sóhajtott* - de tudok valakit, aki meg tud. Gyere, megkeressük. Rendben ? - *kérdezte Despota.* |
Brünhilde végignézett az oldala mellett ernyedten csüngő szárnyán és megpróbálta mzdítani. Pokolian fájt, de nem tűnt töröttnek. Végül nagy kínnal-keservvel felhúzta normál, csukott állapotba. Ezalatt végig csikorogva összeszorította a fogait, most nagy remegő sóhajjal megszólalt:
- Nem mondanám.
Valósággal szédelgett a fájdalomtól. |
*Despota szárnyával megfogta a felé nyújtott szárnyat, és felsegítette a pegazust.*
- Minden rendben ? |
Brünhilde majdnem rávágta elsőre, hogy senki segítségét nem kéri, nincs is rá szüksége, aztán rájött, hogy igenis szüksége van segítségre. A szárnya annyira fájt, hogy mozdulni is alig bírt és a feltápászkodáshoz éppen ara kellett volna nehezednie. Így felnézett az ismeretlenre és megszólalt szokatlanul mély hangján:
- Igen. Megköszönném. |
*Despota mellett valami, vagy valaki hihetetlen tempóval süvített el. Mikor hátranézett, nem látott semmit. Balra nézett, ekkor sem látott semmit. Végül jobbra nézett, és egy pegazust látott a földön elég furcsa pózban.
Gyorsan odaügetett hozzá. Kíváncsi volt, hogy miféle szerzet. arra is kíváncsi volt, hogy Ő volt-e ez a gyors illető mellette. Ha esetleg nem ő volt, akkor meg kicsoda ? Ezen morfondírozott, miközben a pegazus felé ügetett.
Mikor odaért, szemügyre vette, hogy milyen állapotban is van. Egy ideig figyelte, várta, hogy felébredjen. Végül ez is megtörtént.
Végigmérte fektében a pegazust, majd segítőkészen megszólalt:*
- Segíthetek valamiben ? - *és kinyújtotta egyik szárnyát, hogy azzal felsegíthesse, ha úgy dönt, elfogadja a segítséget.* |
Brünhilde kisuhant az erdő fái közül és egyenesen belerepült egy másik pegazusba! Az utolsó pillanatban kitért, de az egyik szárnya annyira lehetetlen pozícióba került a manőverben, hogy sem ereje, sem ideje nem maradt visszanyerni egyensúlyát és lezuhant a víz mellett a kavicsokra.
Hófehér világ és sikoltó fájdalom a szárnyában - sokáig csak ezt érzékelte a világból, de aztán lassan feleszmélt.
Nem tudta mennyi idő telhetett el, de mikor nagy nehezen feltámaszkodott fektében csak azt tudta, hogy valami nagy baj történt a szárnyával, ami még most is a teste alá volt csavarodva. |
| *Despota néhány perc alatt kirepült a partra és leereszkedett.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.*
- Kiváló. - mondta elismerően. 
- Igen itt van. - *majd a pegazus után szólt.
Brünhilde elképedten bámult a másikra.