|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 21:47 - |
 *Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.* |
[402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Felkacagott.
Annyira boldog volt! A párja itt van vele, egyelőre senkinek sem esett baja a szerettei közül, élnek, és kicsit elfelejtheti, hogy micsoda szörnyűségek történtek és fognak még történni.
Kicsit gurult az esés után, és elterült a homokon.
- Nekem ez a program is megfelel. - suttogta a mellette elnyúló csődörnek. |
 - Hát... nem tudom. * Azzal olyan szenvedélyesen csókolta meg párját, hogy felborultak, de őt nem érdekelte, ebben a pillanatban csak a szerelem érdekelte... * |
Elmosolyodott végre igazán.
- Szeretlek...Talán valóban jobb, ha nem mesélek....
Követte párja pillantását.
- Ússzunk? - mosolygott. |
- .... sajnos. De mi is történt itt? Egy kicsit elkalandoztam a szörnyek közepette. Na jó, ne is mondd el, szerintem hosszú lesz. Újjab csókot lehelt a kancára, de ezúttal sokkal szenvedélyesebb, mézesmázosabb módon. Szarva megvillant egy erős fénnyel, de ez a villanás nem a lények közeledtét érzékelte.. nem, nem. Ez most a szeretetet és a szerelmet érzékeltette. *
- Mit csináljunk? * Kérdezte, majd a víz felé fordult egy picit. * |
Átölelte a szárnyaival a csődört.
- Annyira örülök Neked....Meg annak, hogy semmi bajod! Félni annyi mindentől lehet ma már....... - fejezte be elszomorodva és megremegve. |
| - Vettem észre. Egyébként az erdőkben voltam... felfedeztem egy kicsit Simbelmynest... na meg ottragadtam egy másik dimenzióban. De most már itt vagyok, és semmi bajom. És nem volt okod a félelemre... * Azzal megnyugtatóan egy csókot nomott párja arcára. * |
- Tehozzád zuhantam! - sóhajtotta, míg Ewerynhez bújt.
- Hol voltál? Úgy hiányoztál! Annyira féltem..... |
- Te szentséges ég! Kyara! Ne zuhanj! * Azzal egy jól célzott pszicho-pajzzsal megvédte a lányt, hogy lezuhanjon. *
- Jól vagy? * Szaladt oda hozzá, majd elvillantott egy mosolyt, és megpuszilta a párját. * |
Kyara magasan a levegőben körözött.
Töprengett, hogy mihez is kezdjen. Valamint merre lehet a párja.......
Azt hitte képzelődik, mikor az ő hangját hallotta meg alulról!
Azonnal zuhanni kezdett.
- Eweryn! - kiáltotta. |
* Szép lassan vágtat a homok felé. Majd mikor odaér, meghempereg egy picit, és utána belemegy a vízbe, lemosni róla a homokot. Végül is, elérte vele, hogy mikor kiment, elbotlott, és immár nem homokos, hanem saras lett. Nyihogott egyet, de végül kuncogással állt fel. * |
*Evián egy biccentéssel válaszolt Estelnek. A tempón nem lassított. Amikor odaértek a tölgyfához, egy éles fordulattal befordult és vágtatott tovább a következő instrukciót várva.* |
 *Estel könnyedén ült Evián hátán, olyan volt, mintha fel se tűnt volna a lánynak, hogy időközben mát szélvészgyorsan vágtatnak. A csődör háta olyan kényelmes és biztonságos volt, hogy Estel szorítása azonnal meg is enyhült egy csöppet.
Egy pár perces vágta után a lány odahajolt Evián füléhez:
-Itt most élesen jobbra... Ott, annál a nagy, vastag tölgynél... Látod? |
*Eviánnak sem kellett több. Úgy kilőtt, mint egy ágyugolyó. A homok csak úgy porzott utánuk...* |
*Estel szorítása egy kissé fokozódott Evián oldalán, és a csődör sörényét is erősebben markolta, de azért bólintott.*
-Gyerünk! -*mondta beleegyezően, és az ő arcán is felcsillant egy huncut mosoly.* |
- Jó.
*Evián megint hátra nézett Estelre.*
- Jöhet egy kis vágta ? - *kérdezte huncut arccal.* |
| -Csak tovább egyenesen előre. Itt most lesz egy hosszabb szakasz... Majd ha ezen túl vagyunk, akkor megint jobbra, egyensen be a fák közé. De majd előtte szólni fogok. |
- Rendben !
*Evián lassan megindult lépésben. Szeme sarkából figyelte, hogyan viseli Estel a hátán való utazást.
Egy idő után úgy döntött, haladhatnának gyorsabban is, így meggyorsította lépteit és elkezdett ügetni.
Az erdő szélén beiktatott egy kis vágtát is.
A befordulást már ügetésben tették meg.*
- Na és most merre ? - *kérdezte ügetés közben. Fejét hátra fordította és fürkészve nézte a lányt.* |
| -Öhm... jól van! Akkor induljunk, és az erdő szélénél majd forduljunk jobbra. -*utasította Eviánt a lány.* |
- Nem, dehogy ! - *felelte gyorsan a lány kérdésére.
Két behajlított lábát ellökte a földtől. Fejét megrázta, hogy szemébe lógó sörényétől lásson.*
- Akkor indulhatunk ? De azt előre mondom, hogy neked kell irányítani ! Én nem tudom, merre van a barlangrendszer... |
*Estel még mindig döbbenten meredt Eviánra, de azért egy szelíd mosoly is átsuhant az arcán, és óvatosan felült a csődör hátára.*
-Nem vagyok nehéz? Bírsz? -*kérdezte halkan, miközben keze finoman megmarkolta Evián sörényét.* |
[402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.*
Felkacagott.
- Hát... nem tudom. * Azzal olyan szenvedélyesen csókolta meg párját, hogy felborultak, de őt nem érdekelte, ebben a pillanatban csak a szerelem érdekelte... *
*Estel könnyedén ült Evián hátán, olyan volt, mintha fel se tűnt volna a lánynak, hogy időközben mát szélvészgyorsan vágtatnak. A csődör háta olyan kényelmes és biztonságos volt, hogy Estel szorítása azonnal meg is enyhült egy csöppet.