|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 16:02 - |
 Könnyedén kiügetett az erdősávból, majd megállt, körbenéeztt és nekiesett a fűnek.
A mezőn nem volt mindenütt jó fű, de az erdő mellett különlegesen finom, selymes, lédús virágok nőttek. |
[358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Biccentett.
- Ez is igaz. Az igazság is lehet néha sokszínű, attól függően mennyire vagy érdekelt a meglátásban érzelmileg. Én önként akartam távozni, bár a szokás az volt, hogy a falka együtt marad. De hidd el, azért nem volt ez az egész olyan egyszerű és szép......Mindenesetre sosem mentem vissza....Csak mikor hallottam......hogy mi történt......
Nagyon üres lett a szeme egy időre. |
 Még jobban felcsillant Yasah szeme.
-Hira!!!!!-kiáltott egyet, s megint ráugrott, de ezuttal nyaldosni kezdte az arcát!Kis idő múlva-amikor kiszeretgette magából az örömöt-abbahagyta a nyaldosást, és Hira felé fordult:-Nekem azt mondták, hogy elengedtek, mert már nagy voltál. |
| - Sokan voltunk, de csak egyvalaki mondott ellen a klán szabályainak! Egyvalaki hagyta el a falkát....Emlékszel? Kicsi voltál még, de az nagy felzúdulást keltett.....Hira vagyok..... |
Bólintott boldogan.
-S te ki vagy nővérem?Oly sokan voltunk oly régen!Nem emlékszem.... |
Eldőlt a lendülettől, és pár pillanatig a lélegzete is elállt az elképedéstől!
De aztán hirtelen elkapta a kölköt, és maga elé lökte.
Kék szemét a vörös pillantásba fúrta, és nagyon nagyon hosszú ideig némán figyelte a lényt.
Aztán a kőkemény pillantás lassan változni kezdett.
A nagy farkas döbbenten lihegett, és szemével szinte felfalta a kicsit.
- Yasha? Te vagy? - suttogta. |
| Nem fékezett.Teljes erővel a nőstény felé futott majd mikor elérte, ráugrott!Nem törődött, mit csinál vele a farkas, harapdálta mindenét.Játszott vele! |
Döbbenten meredt a közeledőre.
'Csak nem harcolni akar?!' hüledezett. |
Megint ledöbbent, s megint egy könnycsepp csillant meg arcán, de ezuttal mosolygott....az örömtől.Bizony sok nővére volt, de már sejtette kivel áll szemben.
Egyszer csak lépésre nyílt lába, és futni kezdett, egyenesen a nőstény felé.Még mindig nem tudta nevét, de még mindig nem érdekelte..... |
- Az az én családom volt! - üvöltötte-hörrentette vissza.
- Te ki vagy, hogy a halott húgomnak mered mondani magad! Ne merd gyalázni az emlékét! - morogta a lényre, aki túl nyugodt volt, túl hideg, hogy a húgának hihesse.
Túl rég volt, hogy elhagyta a családját, rúl régen fogadta el a halálukat, és most nem akarta elfogadni, hogy elásott múltja feltámadt! |
Felállt.Még mindig nem tudta ki ő, de már megnyugodott.
-És ki vagy Te, hogy ismered családom sorsát?-mondta hidegen |
Egy pillanatra a könnyek megingatták, de végül maradt ahol és ahogy volt.
De mikor a fiatal lény a nevét mondta, a vicsorgó fogsor tovatűnt, a kék szeme elkerekedtek, és az idősebb nőstény hátrálni kezdett, elfelé Yashától.
- Te meghaltál! A többiekkel voltál! Mindenki meghalt! - suttogta egyre erősödő hangon, és újra vicsorogni kezdett. |
Összeszorult a torka.Nem fájt, amit a farkas csinált vele, nemis tudta mostmár hol van.Aktiválta volna már a szellemképességét, de nem akarta. Egy könnycsepp gurult végig arcán, de ez nem volt az utolsó.Szemme tele volt könnyel, alig tudott látni, majd pislogott egyet, és az összes víz kitódult vörös pillantásából.kicsit elmosolyodott, de nem tudta miért....
Végül ráébredt, hogy nagy bajban van....ugyan nem halt olna meg, de akkor se akart volna szétszaggatottan kinézni....
Yasha -suttogott hallkan.Már tudta, hogy nem az anyja, de tisztában volt, hogy ismeri.Hogy honnan és jó ismerős, az még mindig nem volt tiszta előtte, de nem törődött vele. |
Szeme úgy összeszűkült, hogy csoda lett volna, ha ki lát rajta. Hátborzongatóan csattintott fogsorával, aztán kitátotta száját, és elkapta a a kisebb lény grabancát, és irgalmatlanul rázni kezdte.
Aztán ledobta a földre, és leszorította kimeresztett karmú mancsával.
- Mi a neved?! Mondd meg mi a neved, vagy esküszöm a lelket is kirázom Belőled! És ha alakváltó vagy.....ez volt életed utolsó perce!!! |
Még mindig csak állt, rémült arccal.Irónikus.....egy szellem(féleség) úgy áll, mintha szellemet látna.De most ez a helyzet volt:Yasha nem mozdult, csak rémült képpel nézta a nőstényt.
-anya...-suttogta alighallhatóan.Egyetlen emlék maradt anyjáról, de ez a képöregebb volt, mint ez a farkas, mégis hasonlított rá.... |
Lassan végighordozta tekintetét a mező.....és meglátta!
Egész testében megmerevedett, nyakán felborzolódott a szőr.
Fejében mindenféle kép rohangált, ahogy a vörösszemű lény felől áradó illat özönlött az orrába.
Csattogtatn kezdte a fogait, és hirtelen elképesztő sebességel átfutott a mezőn!
Két lépésre fékezett a "kölyöktől", és hörögve rámordult
- Ki vagy Te?! |
Yashát is megcsapta egy szag.Viszont hosszasszagolgatás után döbbent rá, hogy valahol mélyen ismeri ezt az illatot.Ekkor azonban lerohanták a régi emlékek.A jók és rosszak egy aránt.
Ledermedve meredt az erdő sűrűjére-szinte megbénult.Előszőr csak az illat sűrűsödött, majd tulajdonosát is meglátta.
Nem hitt a szemének!Egy olyan ismerős, mégis idegen farkast látott, aki az összekuszálódott emlékekben is szerepelt, de nem tudni miért....
Még mindig bénultan és döbbenten állt.... |
Reggel óta érzett egy farkast, és mivel aggódott, hogy nem a falkája fiatal tagja-e, aki eltévedt, a keresésére indult.
Így, komoly pillantásal, kihúzva magát, a levegőbe tartva orrát lépett ki az erdőszélre. |
| "Milyen gyönyörű nap." gondolta, s higgadt vidámság fogta el.Nem ugrándozott, de nemis pinet sétálgatott az erdő szélén, kerülgette a fákat-mintha várni valakit.Igazából várt is csak nem tudta, hogy kit.A szíve idehúzta, s Koni elengedte.Már rég elment volna, de valami marasztalta...mintha ez a dolog sorsdöntő lenne számára....de mi? |
 Starshine is észrevette azt a furcsa jelenséget, mikor úgy vélte, Méreget látta egy szempillantás erejéig. Majd visszafordult Alcarhoz:
-Én is nagyon remélem, hogy nem a Sötétség fog győzni, és remélem, mindannyian épségben tértek majd vissza... viszlát Alcar! Vigyázz magadra!-kiáltotta, s azzal a pegazus tovatűnt. Starshine tettrekészen odafordult csikójához, hogy felébressze. Spartan morogva tápászkodott fel.
-Jaj, mami, nem aludhattam volna még egy kicsit?- kérdezte.
-Nem, Spartan. El kell mennünk, nagy csata közeleg. A földaléatti barlangrendszer cseppkőbarlangja ideális hely lesz. Gyere, azután lepihenhetsz-és elszálltak a cseppkőbarlanghoz. |
 Nyugtalanul pillantott körül. Mintha nem lettek volna egyedül....De az érzés tovaszállt, így komoran bólintva válaszolt a kancának:
- Én sem vagyok oda érte. A békés megoldások híve vagyok. De itt nem volt választásunk......A létünkért, a szabadságunkért küzdünk...Szeretteinkért.....De - lehalkította hangját - bizonyos jelek arra utatnak, hogy ez lesz a döntő ütközet. Ha veszítünk, és erre nem akarok gondolni, nem tudom mi lesz..De ha nyerünk, a Sötétség Gonosz Akarata elpusztul.....Minden újra békés lesz. Ez lebeg a szemeim előtt, ezért várom, hogy mehessek, és segíthessem a társam. Ha sikerül, a csikókkal nemsokára nem kell menekülni. Ott élhetnek majd, ahol akarnak. Békében. Magam a Sötétség lénye voltam, de most egyértelműen tudom, hogy ha élni akarok, igazán, szabadon, akkor küzdenem kell.
Meghajolt.
- Érted is harcolni fogok. Köszönöm a találkozást! Ez az emlék is segíteni fog majd.
Felugrott a levegőbe, és szárnyaiba fogva a szelet, elindult újra. |
[358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Könnyedén kiügetett az erdősávból, majd megállt, körbenéeztt és nekiesett a fűnek.
Biccentett.
Még jobban felcsillant Yasah szeme.
Starshine is észrevette azt a furcsa jelenséget, mikor úgy vélte, Méreget látta egy szempillantás erejéig. Majd visszafordult Alcarhoz:
Nyugtalanul pillantott körül. Mintha nem lettek volna egyedül....De az érzés tovaszállt, így komoran bólintva válaszolt a kancának: