|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 17:19 - |
 Fényvihar a Nagydomb tetején állt.
A csatán merengett.
'Mindnyájunkban mély nyomokat hagyott...Talán (remélem) nem felejtjük el soha....'
Ő, csodával határos módon sérülés nélkül úszta meg. De társai sokáig jártak a fejében. És a csata mozzanatai is.... |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*Eledhwen elmosolyodott a közmondáson.*
-Legend is gyakorta mondogat ilyesmiket, ám azok legtöbbje mind tünde bölcsesség. Említettem, hogy én csak hallásból ismerek eriszieket... de úgy hírlik, vannak köztetek olyanok, kiknek eleme a Sötét. Ők nyílván tudnának róla, ha Erist a Sötétség ejtette volna fogságba.
|
 -Persze. A negatív érzelmek meg tudják örjíteni a csodalovat. |
 Bólintott.
- Remélem. Eris volt már, hogy a hatalma segítségével elrejtőzött. Pajzsokat emelt maga köré, hogy semmi nyoma nem maradt, az érezhető sugárzása is eltűnt.....Csak olyan hirtelen tűnt el, szó nékül....Biztos jó oka volt rá, inkább nem gondolok a többi lehetőségre!!! - rázta meg a fejét.
- Hallottatok valami Kína nevű helyről? Eris mondta, hogy ott járja egy olyan bölcselet, hogy "Akkor kell a hídra lépni, mikor odértünk..."
- Vagyis....akkor kell aggódni, mikor már baj van......Úgyhogy most nincs is értelme ezen rágódnom.... |
| -Ne félj Csillagvihar, bizonyára vannak az erisziek, akiknek a sötétség az elemük, ha Fogságba kerülne tudnám és ti is.Tehát biztos, hogy valahol elbújt valahol...-de ekkor kicsit elszégylete magát-...bocsánat, ez túl lenéző volt.Úgy értem...hogy ideiglenesen, míg meggyógyul. |
Elmosolyodott.
- Köszönöm a szavaidat. Igazad van, és ezért is élhet még néhány emberi lény a Birodalomban....A legtöbb eriszi valamiért úgy képzeli, hogy azzal oldja meg a prblémát, ha őket öldösi....Vagy csak addig sem kell szembenézni a félelmeikkel.....
- És tudod...éppen ez az....Ha halott lenne, az tudnánk..És akkorra ő maga talált ki tervet...Szóval csak azt követnénk és kész. Amitől i félünk az az, amitől Eri s maga is félt: hogy fogságba esik, megtörik a lelke és a hatalmát olyasmire használják, amire nem lenne szabad, például ellenünk..... |
*Eledhwen együttérzően hallgatta Csillagvihart. Teljesen megértette a kanca aggodalmát. Ő is félne, ha Legenddel történne valami, s a legendiek közül egyik sem tudná, mi történt... De ezt most úgy érezte, hogy bölcsebb elhallgatni. Megnyugtató, vígasztaló szavakat keresett, de nem talált... Végül nagy nehezen kipréselt magából egy semmitmondó mondatot, de maga sem volt elégedett vele.*
-Eris nagy és erős, mind lélekben, mint hatalomban. Hisz' nemrég te meséltél csodás erejéről. Én a te helyedben bíznék benne, hogy tudása elegendő volt ahhoz, hogy a csatában ne essen komolyabb baja. Eltűnésének oka kell, hogy legyen. Ha egy olyan nagy és ellenállhatatlan harcos, mint Eris eltűnik, bízvást reménykedhetünk benne, hogy ez is szerepel a tervei között. Mintha említetted volna, hogy Eris híresen kiszámíthatatlan. -*mondta, és bíztatóan elmosolyodott.*
-Ha meghalt volna, s egy olyan óriási mágikus, szellemi és spirituális erő, mint ami az övé volt, semmivé válna, azt mindannyian éreztétek volna. A legrosszabtól nem kell hát tartanotok.
|
Riadtan nézett Eledhwenre, mert remélte, hogy elejtett megjegyzése nem tűnik majd fel. Végül mélyet sóhajtott.
- Végül is....Nem titok, csak kínos erről beszélni....Eris súlyosan megsérült egy csatában és a mágus, aki az ellensége, valahogy hatalmat nyert ezáltal, míg a gazdánké csökkent.....A közös hatalom hol elérhető, hol nicns sehol! És sokan félünk valamitől...Egy új, szörnyű gyanú.......Eris eltűnt....Akik korábban el tudták érni, most azok sem érzik.....Nem tudjuk mi történt, mit tehetnénk.....És valahol a lelkünk mélyén....félünk.... |
-Miért mondod ezt? -*nézett Eledhwen Csillagviharra.* -Szomorú és sajnálatos sors, ami kijutott most Michaelangelónak, szánom érte. Ám örülhet, mert ez a keserű szolgaság nem tart örökké, ám élhet, s a vég elkerülte.
-De miért haldoklik a háló?
|
Megrázta a fejét.
- Nem, ő máshogy veszett el...Küzdelembe keveredett, melyből senki sem került ki győztesen, majd, hogy élhessen és semmiképp se csináljon bajt, ráállt egy borzalmas alkura, szolga lett száz évre egy rettentő lény mellett......Ő most jó ideig nem lesz a segítségünkre, és nincs is benne az eriszi mágiahálóban...Bár igaz, hogy az is haldoklik.... |
*Eledhwen fürkésző pillantást vetett a kis kancára.*
-"Elveszett"? Csak nem lett ő is árulóvá? Bocsásd meg, ha elhamarkodottan vádaskodom, de tudod, mi Tethyst nevezzük az Elveszett Elsőnek, s már maga a sző is keserű és gonosz emlékeket ébreszt bennem.
|
Ő is biccentett, de lendülettel, mire sörénye összeborzolódott.
Megrázta a fejét, és közben az égre esett a pillantása. Egyszeriben elkomolyodott, mintha a jókedvét elfújták volna.
- Különös, hogy az imént Michaelangelot említetted....Az elveszett eriszit.....Hiányozni fog..... |
*Felnevetett. Csengő, fület gyönyörködtető kacaj volt, kedves és őszinte.*
-Valóban! Nahát, azt hiszem, jobban meg kell válogatnom minden szavam, ha veled beszélek. Benned aztán mind bölcsességben, mind tapasztalatban emberemre akadtam.
-Köszönöm, nem is hiszed, milyen jól esik ezt hallanom. .-*biccentett hálásan a bókért.*
|
- Én is kedvellek Eledhwen. Belőled a tündék tanító bölcsessége beszél. Olyan jó hallgatni és befogadni a szavaidat!
Vígan elmosolyodott.
- Különös? Az ugyanaz, mint az eriszi! Én pedig az vagyok! - nevetett. |
*Eledhwen mosolygott.*
-Nincs mit, szívből mondtam. -*felelte mosolyogva, és ő is fejet hajtott.* -Hmm...alig egy év, és mégis, több életnyi tapasztalat. Különös. Különös vagy, Csillagvihar. Különös, de én kedvellek.
|
Nagyon szélesen elmosolyodott.
- Átszámoltam itteni időre a koromat, így elmondhatom, hogy épp nem vagyok egy éves. De az alkotóm sok emlékét rámhagyta, Eris is sokat foglalkozott velem és egész idáig egyedül éltem az űrben, ez pedig sokat számít! Ráadásul ott sok-sok mágikusnak is nevezhető, felfoghatatlan dolog történik, ennek eredményeképp én több világ életét is végignéztem már.....És mégis alig vagyok egy éves!
Meghajtotta a fejét.
- Köszönöm a dícséretet! |
*Eledhwen oldalra billentette fejét, és érdeklődve figyelte Csillagvihart.*
-Hány évvel ajándékozott meg eddig téged a Valák végtelen kegye? Nem néznélek túl idősnek... s mégis, korod ellenére oly bölcs dolgokat mondasz, miket még értened sem lenne szabad... Különös. -*mondta tűnődve, s kedves, elismerő mosoly játszott az arcán, de továbbra is úgy vizsgálgatta Csillagvihart, mintha most látná őt először.*
|
Kedvesen oldalra billentette a fejét és rámosolygott Eledhwenre.
- Azért, mert ők halandók, és mégsem a mi ellentéteink! Azt mondtad, a halhatatlanság tesz boldogabbá, de ők mégsem boldogtalanok és rettegők. Arru lovagi lénnyé formálta magát, Galbatorix pedig világuralomra tört, de mostmár beéri a saját kisebb uradalmával....Halandók és nem is fiatalok....De mégis csak élnek, mint mi, cselekednek, mikor kell....Nagyon furcsák...Mások mint mi.....De mégis....Másképp kellett éljenek, így mások mint mi, de nem hinnéd, hogy mennyire különböznek attól, amit hinnél és vársz! - vágta végül ki magát. |
-Sajnos nem. Egyenlőre Te vagy az első eriszi, akihez szerencsém volt. Michaelangelót természeten ismerem, de személyesen vele se találkoztam még. És sokatokkal van ez így; hallottam bizonyos dolgokat erisziekről. Ám a Sors kegye eleddig megtagadta tőlem a lehetőséget, hogy személyesen is megismerjem őket. De miért mondod, hogy találkoznom kéne velük?
|
Felkuncogott.
- Egyszer, kellőképp biztonságos helyen találkoznod kellene egy eriszivel. Galbatorix. Vagy netalán ismered?
- Vagy Arruval - mondta elkomolyodva. |
*Eledhwen is elmosolyodott.*
-Ez tényleg mulattató. Bár talán pont amiatt nem izgulunk a holnap miatt, mert halhatatlanok vagyunk, és tudjuk, hogy bármit is hoz, mi látni fogjuk, és megéljük. Ha bármelyik pillanat az utolsó lehetne, talán mi sem így viselkednénk...
|
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fényvihar a Nagydomb tetején állt. 
-Persze. A negatív érzelmek meg tudják örjíteni a csodalovat.
Bólintott.