|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 10:37 - |
 * Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. * |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 Bólintott. |
 - Remélem....Hiszem!....Már csak Heru miatt is - mondta halkuló hangon, és a pancsoló csikók felé intett. |
Megdöbbent a felelten.Hirtelen úgy elszomorodott, hogy majdnem sírt.De lenyelte.
-Ne félj!Lefogadom, hogy visszajön!-mondta bíztató mosollyal. |
Egy pillanatra a kancára meredt, majd nagy sóhajjal kifújta a tüdejében tartott levegőt.
Aztán széleset intett szárnyával minden társa felé.
- Nem tudom. Egyikünk sem tudja. Magunk vagyunk a csikókkal. A Sötétség idején vagy még előbb tűntek el a kedveseink......Azóta nem láttuk őket. |
Bólintott megértően.
-Hol van a párod?-érdezte kiváncsian. |
- Óh, igen - sóhajtotta.
- Csak annyi minden miatt kell aggódni! A párom úgy hiányzik, Miatta is aggódom, és a fiamra is nekem kell ügyelnem.....Nagyon megbecsülöm Őt már most, és tudom, hogy különleges. Gazdánk egyenesen imádja! Szerinte nem kell féltenem, és én próbálom is visszafogni magam...Eriszi mércével Heru egy teljesen normális kiscsikó....De hát....néha úgy érzem mintha egyedül kellene állnom az egész világ ellen! Hiába tűnt már tova a Sötét Nagyúr, Heru az első fiam! - mondta, azzal kissé bocsánatkérőn elmosolyodott.
 - És nem vagy egyedül! - mondta kedvesen, és felnyerített.
- Lassan talán elég a fürdőzésből!
De a tiltakozó csikó kórus lehurrogta!
 - Rendben, még pár perc.... - sóhajtotta, és Égető Ragyogásra mosolygott.
|
Együtt érzően bólintott.Amikor a csikóra szegeződött tekintete és elmosolyodott.
-Különleges!Néha áldás, és néha átok ez a jellemző, de ettől lesz oly értékes!Hisz őt fogják jobban kiközösíteni, de, ha nagy lesz, annál többen fogják megbecsülni. ..Én már csak tudom!-nézett Nemesre, s ő vissza mosolygott rá. |
- Szép! - mondta elismerő mosollyal.
Szárnyával a pancsoló kicsik felé intett.
- Mi ettől még messze vagyunk, és nem tudnám megmondani ez áldás-e vagy átok, de nem is firtatom! - mondta, azzal elnevette magát.
Társai is mosolyogtak, de Éjfél elkomorodott.
- Őszintén gratulálok Nektek! Igazán jó érzés ilyesmit hallani! Most, hogy a Nagyúr végre eltűnt, és a Birodalom szabad, mi is sokat örülünk, és ezért is mertük a csikóinkat elhozni egy ilyen felfedezésre, de....néha még mindig eléggé különös érzés....idekint...
A fiataok közül hirtelen kivált egy pillanatra egy pár vedlőfélben lévő különös szárny, majd újra eltűnt.
- Óh, Heru - sóhajtotta.
- Éjfél! - szólt mélyen zengő hangján kedvesen, de kissé megróvóan.
- Nem kellene ennyit aggódnod Heru szárnyai miatt! Semmi baja annak a gyereknek! |
 Ettől fülig ért a szájuk.
-Ó, ő már felnőtt....családja is van és hamarosan megtudja, mit jelent az apa név! |
 Odaszaladt anyjához, és felágaskodva átölelte nyakát.
Hosszú ideig álltak így, majd a csikó mosolyogva visszaszaladt a vízbe.
 Csendben figyelte a jelenetet, aztán örömmel fogadta a visszatérő kiscsikót.
Sokkal kedvesebb lett Kyradorral!
Még jó, hogy Kryanna foglalkozott vele, mert a csöpp csikó nagyon elveszett lett volna nélküle!
Az idősebb pegazuska viszont lelkesen pancsolt vele, és Hó így sokkal jobban érezte magát!
 Thalion a jelek szerint kiváló vezetőféleség lehetett, mert Kyradort is rávette Heru dajkálására.
A kis peguni így nemcsak a patak tiszta vizében, de a figyelemben is fürdőzött!
 Lassan a vízhez sétált, hogy figyeljen, biztos nem történik-e baj.
A két unikornishoz fordult:
- Mi a helyzet a ti csikótokkal? Korall-király jól van? |
| Mosolyogva bólintott. |
 Fáradtan sóhajtott.
- De van! - szakadt ki belőle, de Maranna gyorsan odalépett hozzá, és átkarolta, így Kyara bocsánatkérőn mosolygott a két lényre.
- Néha nehéz egyedül - suttogta. |
| -Nincs is náluk jobb!-mondta örömmel. |
Fejet hajtott a ménnek, majd előrelépett a vízhez, és kihúzta a vízből a fiát.
- Viselkedj! - mondta szigorúan.
Meghunyászkodva óvakodott vissza a vízbe.
Hiába....anyja észrevette, hogy Herut piszkálja...féltékenységből....
Bólintott Kyarának.
- Csikók..... - mondta bűnbánó, fáradt hangon a két unikornisnak, mire a többiek mosolyogtak. |
| Moslyogva nézte a csikókat.Közben Nemes is előlépett.-Sziasztok!-ő is elmosolyodott a csikól látványán. |
Csodálkozva fordult meg, aztán örömteli arccal fejet hajtott.
- Üdv!
Heru kapálózn kezdett, így letette a csikót. A többiek mosolygó arccal figyelték, ahogy kicsit billegőn elindul a színes unikornis felé.
Thalion hirtelen robbant elő a patakból, nyomában Kyradorral, és Heru elé ugrott. A kis peguni nagyon elcsodálkozott rajta, de Thalion gyorsan csiklandozni kezdte, mjd tudálékos arccal a felnőttekhez fordult:
- Megtanítom úszni!
Azzal már terelte is a patakba. Heru meg mosolyogva botladozott vele.
- Menj Te is nyugodtan! - mondta mosolyogva fiának a kanca, aki azonnal engedelmeskedett.
 Kryanna nem is váratott tovább magára!
Leugrott, és szélsebesen a kis csődörök után ugrott! |
Zajokat hallottak, s gondolták jól esne a társaság.
-Sziasztok erisziek!-lépett elő Kavarkád. |
A kanca mosolygva nézte pancsoló fiát, sőt, még a rémítő, bár lassan békülő fákat is.
'Szép ez a nap...' gondolta.
- Ragyogás! Üdv Néked! - ujjongott, ahogy előlépett a sűrűből, és meglátta a kancát, aki mosolyogva frodult feléjük.
A két pegazuscsikó szilajul vágtázott be, és nevetve csobbant a vízbe, Hó mellé, majd hatalmas pancsolásba fogtak.
Nyugodtan lépkedtek az anyához, és nemsokára igazán szép beszélgetés kerekedett ki köztük.
Heru és Ő viszonylag nyugodtan a szüleik hátán maradtak, de nagyot élénken nézegettek a három fürdőző kis lény felé.
|
 Kényemes galoppban haladt tovább, a kanca legtöbb szavát már nem is hallva. |
 -Na azt ne mondd már, hogy "eltűrted", inkább jót játszottál.......velem.
-Na tűnj el a fenébe!
Ezek a szavak után elvágtatott. |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
* Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. *
Bólintott.
- Remélem....Hiszem!....Már csak Heru miatt is - mondta halkuló hangon, és a pancsoló csikók felé intett. 
- És nem vagy egyedül! - mondta kedvesen, és felnyerített.
- Rendben, még pár perc.... - sóhajtotta, és Égető Ragyogásra mosolygott.
Ettől fülig ért a szájuk.
Odaszaladt anyjához, és felágaskodva átölelte nyakát.
Csendben figyelte a jelenetet, aztán örömmel fogadta a visszatérő kiscsikót.
Thalion a jelek szerint kiváló vezetőféleség lehetett, mert Kyradort is rávette Heru dajkálására.
Lassan a vízhez sétált, hogy figyeljen, biztos nem történik-e baj.
Fáradtan sóhajtott.
Kryanna nem is váratott tovább magára!
Kényemes galoppban haladt tovább, a kanca legtöbb szavát már nem is hallva.
-Na azt ne mondd már, hogy "eltűrted", inkább jót játszottál.......velem.