Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Újra koncentrált.
- A barlangoknál! - mondta csodálkozva.
- Lehet, hogy gyalog jöttek..... |
- Érzelmi kitörés. Dan szerint végzetes lehet... -
- Nem tudom... De muszály. - Marannára nézett.
- Hol van most Kyara? - kérdezte. |
- Miért? kérdezte megszokott, örökké nyugodt stílusában.
- Én pedig honnan kerítsek minél több lényt? - nézett fel megütközve a kék csődörre. |
Khorall arca félelmet tükrözött: Meglátott egy nagy, hatalmas fényforrást, Ewerynéhez hasonlót. Marannára nézett.
- Azonnal meg kell keresni Kyarát, és a csikóját. Danyelt hívom én, te - itt pedig az újonnan ismert lényre nézett - minnél több lényt keríts elő légyszíves.
Előre dermedt.
- Ewerynnek az élete forog kockán. - Mondta, nem is a párjának, hanem inkább magának.
|
Gondterhelten nézett körbe.
Aztán nagyot sóhajtott.
- Anmira, megkérhetnélek rá, hogy...
- Vigyázzak a lányodra? Ezer örömmel! Jól megleszünk Kryannával, ugye?
Boldogan nyihogta a választ, így Maranna is a magasba rugaszkodott. |
-Induljunk!- Sietett, azzal szárnyaival a levegőt csapkodta, és felemelkedett. Körülnézett, hogy látja-e Kyarát. |
Bólintott, nem kérdezte miért, párja hangja meggyőzte.
Kis időre behunyta szemeit, majd könnyedén így szólt:
- Mozog, utazik valahová. Azt hiszem épp ide, az erdőbe. Vagy ide tart,vagy a barlangrendszerbe.
- Szerintem a barlangrendszerbe megy, az ünnepség alatt sem voltatok ott - mondta Marannának, még mindig a kiscsikóval játszogatva. |
- Én sem tudtam.... - Mondta ijedve, ám felcsengtek benne Danyel szavai:
,, Ew most átalakuláson megy keresztül. Ne zavard, ne bántsd, a túl erős érzelmek akár meg is ölhetik. "
Megijedt. Mi van, hogyha összevesztek Kyarával?
- Maranna! Azonnal meg kell keresnünk Kyarát! |
- Nahát. Nem tudtam, hogy teleportáló. Eweryn mindig képes volt erre? |
- A testvérem - Döbbent le. |
- Hát ez meg mi lehetett? |
Eweryn tűnik fel hirtelen egy fényvillanással. Rányihog bátjára, elmosolyodik, majd egy villanás kíséretében köddé válik. |
- Én Anmira vagyok. Jó végre megismerni más erisziek párjait! De mi szél hozott ide benneteket?
- Kryannának nem tetszettek annyira a felhők! - mosolygott vidáman, és letette lányát.
- Pedig pegazus!
Odaszaladt a heverésző, hófehér unihoz, és ráprüszkölt nagy lelkesen.
Felkacagott a csikónak.
- Tündéri kislány! Nem is baj, ha nem tör olyan magasra! - kacsintott a kicsire, mire annak arcán széles mosoly terült szét. |
Khorall szállt le az égről, majd egy kis futással landolt. Az ismeretlennek biccentett egyet, majd szólt hozzá:
- Khorall vagyok. Nagyon örülök. |
- Tényleg nem. Ugyanis biztosan halott - felelte a fűben elnyúlva a ménnek.
Ekkor vette észre az érkezetteket.
- Üdv!
- Üdv! - mosolygott Anmirának.
- Remélem nem gond, hogy csatlakozunk!
Csodálkozva nézett körül. Hisz itt már járt!
És szeretett itt! Boldogan felnyihogott.
- Dehogy baj! Bűbájos a lányod! |
Beügetett a kanca elé.Megszagolta a lábnyomokat, majd egy nyerítéssel felágaskodott.
-Úgysem jön vissza!-fordult meg. |
Jó ideig ügetett az úton, amikor egy újabb tisztásra ért ki.
Kacagva levetette magát a földre, meghemperedett a fűben, aztán feltámaszkodott, és a furcsa nyomokra nézett, amik átszelték a tisztást nem messze.
- Ahogy látom, erre járt az Árnyad. Mostmár biztos, hogy vége van - mondta az utána jött ménnek. |
Lentart fülét hátracsapta, majd hegyezte, mikor észrevette, hogy a kanca elindul valahová.Egy szót nem szólt, követte. |
Egy ideig figyelte a mént, majd horkantott egyet, mosolyogva megrázta a sörényét, és leügetett a kis magaslatról, ahol eddig állt.
Elindult egy fák közt vezető fényes utacskán, könnyedén kapkodva a lábait. |
Megrázta fejét, mert már nem értette miről hadobál a kanca.
'Áááh!Kancák!'-gondolta és alaposabban körülnézett, mert jobban érezte volna magát, ha Ő bizonyosodik be arról, hogy nincs itt senki. |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|