Témaindító hozzászólás
|
2007.08.24. 19:18 - |
Hamar ideértek.Mikor ledobbantott szárnyait oldalához igazította.Az eget kémlelte ,hogy mikor érkezik meg a kanca. |
[259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Szerencsecsillag a véres, földrepuffant lényre nézett. Egy pillanatig meg akarta ölni. Minek életben hagyni egy ilyen veszélyes ragadozót? Ráadásul már sérült is, túlságosan is, talán életben sem maradna......
Azután valami sóhaj hagyta el az ajkát, és szárnyaiból újra vakító fénysugarak csaptak a macskafélére, aki elvakítva, tántororgva, de elmenekült.....
- Minden rendben? - kérdezte a lényt, aki nem Üstökös volt...
|
*Esze ágában sem volt a távolban maradni, de anyja szavának nem mert ellenszegülni.
Így csak közelebb lebegett, és a levegőből várta a fejleményeket, összeszorult torokkal.*
*Nem tudta, honnan bukkant fel az idegen pegazus, de végtelenül hálás volt.
Kihasználva az alkalmat, megtépázott szárnyaival leszedte a karmaival kapaszkodó ragadozó a hátáról és bosszúsan a földre ejtette, majd tisztes távolba lépett.* |
Követte fiát, és ő is hamar észrevette az elkeseredetten harcolókat. Döbbenten nézte a már több helyen megsérült pegunit, akin makacsul kapaszkodott a gyilkos ragadozó!
- Ittmaradsz! - parancsolt fiára eltökélten, azzal a mélybe zuhant a bajbajutott lényhez.
Alig fékezve dobbant le, majd vakító fényt kezdett szárnyaiból sugározni, lehetőleg a ragadozó lény szemébe. Félt a csillagok erejét használni, mert azzal elsöpörheti evilágról a szárnyas lényt is!
Előreszökent végül, és pengetollakkal beleszántott a támadóba, amire fájdalmas hörrenés és kifröccsenő vér volt a válasz! |
*Nem messze anyja mellett repült.
Körbehordozta tekintetét a tájon és egy ismerős pontra talált.*
- Arra! - *bökött orrával egy irányba és arra fordult.
Nem telt bele pár percbe, és megpillantotta a fehér pegunit a hátán kapaszkodó nagymacskával...* |
Szinte kirobbantak a mező fölé, és veszettül kutatva az alant elterülő sík vidéket, Szerencsecsillag száguldani kezdett a mező felett.
- Jövőtváró, mondd, látsz valami ismerőset?! - kiáltotta. |
*Alasteir békésen sétált a dúsfüvű mezőn, amikor egyszer csak a semmiből rávetette magát egy nagymacska!
Végtelenül meglepődött! A szabadulási reflex azonban a helyén volt: azonnal elkezdett pörögni-forogni, szárnyaival megpróbálta leszedni hátáról a ragadozót és amikor így sem boldogult, felágaskodott és hanyat vetette magát!
Részben sikerült a nagymacskára dőlnie, de ellensége nem akarta feladni! Ismét felálltak és a dulakodás ugyanott folytatódott, ahol abbahagyták.* |
-Az erdőbe?Vagy a fenyvesbe? |
-De persze!Hova? |
Nah most azért eléggé elpirult, de takarta sörényével.Azért még mindig tartotta formáját.
-Kösszi!....Nem mennénk máshova?Unom ezt az egyhangú mezőt! |
-Pont az ilyen kérdések miatt.Mert nem hagyod magad és olyan szép vagyés imádsz versenyezni és olyan rátermett vagy!-mondta. |
Kicsit elpirult, de nem hagyta el magát.
-Na és miért?-kérdezte vagányan. |
-Különösen szép vagy például agancsa van!Mondta.Te is bele tartozol z első csoportba!-mondta. |
-Mit értesz az alatt, hogy különleges lényeket?-kérdezte ravaszul. |
-Imádok repülni ,galoppozni és versenyezni!ja és szeretem a különleges lényeket és helyeket. |
-Hááát...nem tudom!Mond magadról valamit! |
-Nekem is!-mondta és befékezett.
-És most mihez lenne kedved? |
Miasroh Trykerre mosolygott és galoppozott tovább.Már kezdett fáradni, így lelassított.
-Huh!Ez jól esett! |
Nem szállt olyan magasra.Nem sokkal volt Miasroh fölött.Össze vissza cikázott és egyszer csak behúzta szárnyait és mintha az ugratásból ért volna földet úgy tovább galoppozott a kanca melett.Ahogy vágtázott melette kicsit elgondolkozott.Tetszett neki.És az a baráti puszi!Egyszerűen felejhetetlen. |
-Hát jó!Ha neked jobb repülni...!
Ahogy Tryker felszállt Ő vágtába ugrott.
Nagyon jól esett neki a futás, már teljesen elmacskásodtak a lábai.Gondolkozott, majd néha feltekintett a ménre... |
Egy pillanatig elállt a szava a puszitól de végül magához tért.
-Persze rendben!A levegőből követlek!-mondta és rákacsintott a kancára és a levegőbe rugta magát. |
[259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|