Témaindító hozzászólás
|
2007.03.29. 21:05 - |
|
[321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
-Jövök.-mondta és Voodoo-val galoppozott.Már együtt dübörögtek. |
Meglepetten nézett Korzoo-ra.
- Hmm...Úgy tűnik,valahogy kimaradhatott a legendánkból. - mondta - De elmondhatom.
- Tudod,amikor elragadtam a teremtőm lelkét és felszabadultak az ártatlanoké,akkor meghalt.Ugyanis a lelkét "eladta" a Sötét erő Lidérceinek,hogy keltsenek minket életre és most,hogy nem volt lelke,az egyesség megszakadt.Volt azonban egy utolsó kívánsága: álljanak érte bosszút.Így a Lidércek megteremtették Vengeancet.Idővel már Ő is szenvedett és könyörgött,hogy ne a gyilkolás legyen az eleme,tehát szabad akart lenni.Minden áron.A Lidércek ezt nem hagyták annyiban.Szóval Vengeance csak akkor szabadul fel,ha végez velem és a ménesemmel.
Szava hirtelen elakadt.
- Az Ég szerelmére! A ménes! Ha rájuk támad Ghost nem fogja tudni visszaverni.Még így is van nagy ereje. - Korzoo-ra meredt - Vissza kell térjek!
Gyors iramban száguldott az erdő felé.Léptei dübörögtek.Hirtelen lefékezett.
- Jössz vagy maradsz? Sietni kell. |
-Biztos igazad van.Amúgy miért akart megtámadni?-kérdezte. |
Felkacagott.
- Ennek? Ugyan,ne nevettess.Nincs ennek senkije,csak a bosszúvágya. - mondta - Bizonyára minden erejét elhasználta és amikor megingott,úgy gondolhatta,jobb eltűnni. |
A levegőbe szagolt.
-Már biztos messze jár.-mondta és Voodoora pillantott.
-Van csapata vagy serege amit ránk küldhet?-kérdezte. |
Sebére pillantott.
- Köszönöm. - mondta,majd visszagondolt a csatára - Nem hittem volna,hogy ennyire gyáva. ... Bár...már ez sem lep meg. |
-Azt hiszem.-mondta és lábra állt.
-Láttam és hallottam mindent.De ha vissza jön nem fogsz egyedül csatázni vele.Segítek.-mondta és a csata nyomait nézte majd meglátta Voodoo sebét.Szeme még mindig fekete volt.Megérintette a sebet és apró fekete csíkok "betönték" a sebet.Elállt a vérzés.
-Egy pár nap és begyógyul.Nem fog fájni.Nem fogod érezni.A sötét csikok eltünnek ha teljesen beforrt a seb. |
Bólintott.
Elkezdett körbe körbe sétálgatni a területen,hátha észrevesz valamit.
Egy pillanatra megállt Korzoo-val szemben és fürkészően nézelődött egy helyben.
Itt az idő!Most végzek veled!
A sűrű bozótból hirtelen egy nagy test bukkant fel és örült sebességgel száguldott a két mén felé.A testhez persze tartozott még egy éles szarv és egy pár tulok is,amik egyenesen őket célozták meg.
- Férre! - üvöltötte Voodoo és testével teljes erejéből férrelökte Korzoot.Mind a ketten a földön feküdtek, de Voodoo gyorsan felállt és farkasszemet nézett a betolakodóval.
Elvétette!Itt volt a remek alkalom és elvétette!Na,nem számít!Még így is bosszút állhat!Egy erőteljeset fújtatott és Voodoo semmitmondó szemeibe véste tekintetét.
-Vengeance! - sziszegte Voodoo.
A mén neve hallatán harciasan elmosolyodott,majd gúnyosan nevetni kezdett.
- Mint a régi szép időkben!Tőlem ugyan nem fogsz szabadulni!Soha,amíg ehhez a világhoz tartozol!A bosszúm lecsap!
Voodoo csak látszólag nyugodtan,de harcra készen állt.Jól ismerte Vengeance trükkjeit.Nem lepte meg,hogy most is rátámadt volna.
- Tudod miért vagyok itt!
Hirtelen egy villám csapódott az égen.A dörgésébe beleremegett az erdő.A villámot ekkor szakadó eső követte.
A két mén szinte mozdulatlanul vésték egymást tekintettükkel a szakadó esőben.Közben villámok csapkodtak.Csak bámulták egymást.Voodoo még mindig nyugodtan állt,de Vengeance harcias állásban,vicsorogva csikorgatta fogait.Egy újabb villám csapódott és a mén nem várt tovább: teljes erejéből Voodoo felé száguldott.
Ekkor Voodoo is gyorsan felvette a harc-állást és könnyedén kitért Vengeance útjából.A támadó gyorsan lefékezett és ágaskodva megfordult,hogy a ménre csapást mérjen.Voodoo is felágaskodott.Patáikkal egymást ütötték és próbálták a sárba tiporni,de mind a ketten rendíthetetlenül harcoltak.
Vengeance-nek elege lett a döntetlenségből.Félreugrott és éles fogaival Voodoo nyakába harapott és próbált kitépni egy nagyobb húscafatot.Voodoo fájdalmában felnyerített.Hátsó lábaival próbálta férrerúgni Vengeance-t de a nagy sárban megcsúszott és a földre zuhant.Vengeance ez a remek alkalmat azonnal kihasználta.Rávetette magát a sárban fekvő ménre és sakkban tartotta.
Vengeance készent állt,hogy végezzen a ménnel,aki megkeserítette az életét.Fejük szemtől szemben állt.Vengeance egy nagyot prüszkölt Voodoo-ra és gonosz kacaja kezdett.
-Végre! Sorsom beteljesül! - Voodoo-ra meredt - Öröm volt legyőzni téged!
Torz szarvát Voodoonak szegezte,hogy beledöfhesse.
Az utolsó pillanatban,hogy a szarv a fejébe fúródott volna,Voodoo lábait felhúzta és lerúgta mágáról a támadót.Gyorsan lábra pattant és nekirontott Vengeance-nak,aki most bizonytalanul és meglepetten állt.Felágaskodott,hogy megsebezze támadóját,ám ekkor olyan dolog történt,amire még Ő sem nagyon számított.
Vengeance a teljes ledöbbentségben elfutott az eget kapáló paták elöl.Voodoo utána rohant.Pontosabban,mostmár inkább kergette,ám tátongó sebe nem hagyta sokáig.Vengeance messzebb megállt és visszanézett.Szemében tombolt a düh és a bosszúvágy.
- Ezzel még nincs vége!A csatát megnyerted,de a háborút még nem!Még visszatérek!Visszatérek és végzek az egész méneseddel!
Mondata végeztével szinte azonnal eltünt a ködben és az erdő fái közt.
Voodoo még mindig nézte,amerre támadója eltünt.Eltűnődött,hogy még Őt is lenyűgözte,mennyire gyáva.De tudta,hogy tisztelni kell az ellenfelet.
Felsóhajtott és elindult megkeresni Korzoo-t.Remélte,hogy jól van.Szerencsére,az eső elenyhült,aztán pár perc után el is állt,mintha csak a csata végét akarná szimbolizálni.Ám a ménnek így is fájdalmai voltak.Nyakán hatalmas seb tátongott,amiből szinte áradt a mén ében-fekete vére.
Nem kellett sok idő és meg is találta,akit keresett.
- Minden rendben? - kérdezte Korzoo-t |
-Érzem.-mondta.Eddig szeme fehér volt mint Voodoonak.De most fekete lett.Ez azt jelentette ,hogy kész akármilyen illúzióra ,mágiára.Voodoo mellé lépett.
-Támadni fog akárki is az!-mondta szinte suttogva. |
A pillanatnyi csöndben valami nesz megütötte a fülét.A levegőbe szagolt egy nagyot és fürkészően körbenézett a ködös erdőben.
- Érzed? - kérdezte a mént suttogva - Mintha figyelnének.
Megállt.Nem moccant.Tudta,hogy egy hangos lépése miatt magára vonta Voodoo gyanakvását.Egy bokor mögött a köd leple alatt állt,és figyelt.Készült.Készült,hogy lecsapjon.Mint az éhes farkas a legelésző bárányra.Tudta,hogy most sebezhető a mén.Mohón szívta orrlyukain át a levegőt,minden nesz nélkül.Észrevette,hogy Voodoo nincs egyedül.Koránt sem zavarta.Legalább elhíreszteli,hogy van okuk a félelemre,ha meg nem,legfeljebb rá is csapást mér.Bármelyik pillanatban feltörhetett.Volt benne izgalom,de türelmesen várt.Végre bosszút állhat!Ettől a gondolattól öröm töltötte el és egyben még jobban várta a megfelelő pillanatot.Tudta,hogy mostmár nem állhat az útjába senki és semmi.Nem érdekelte,ha észreveszik is!Itt van számára a legjobb alkalom,amit ki is fog használni. |
Látta a ménen ,hogy gondolkodik nem szólt semmit. |
Elgondolkozott Korzoo szavain.
- Talán igazad van. |
-Én is halhatatlan vagyok csak én születtem.Én sem fogok tovább öregedni.-mondta.
-De azért a ménesben vannak barátok.Akár család.Ahogyan én felnőttem egyiket sem tapasztaltam.-mondta. |
Halványan elmosolyodott.
- Nekem még csikókorom sem volt.Nem öregszem.Így jöttem világra.így teremtettek.Ásványok,hús,növények,vér.
Ezek az én alkotó elemeim.Egy élet tünt el azért,hogy én és társaim élhessünk. - mondta - Vannak pillanatok,amikor nem könnyű a ménest rendben tartani.Szabályok,rendezettség,van,amikor ez mind eltűnik.Az ellenségeket elkergetni.Tartani a lelket a kancákban.Szóval,nem könnyű. |
-Nem mindig olyan jó.-mondta.
-Számomra ha ménesem lehetett volna sokkal jobb csikókorom lett volna. |
- Nem volt családom.Nem ismerem az érzést.Csak a ménes volt nekem mindig is.Meg persze most az Úrnőm. |
-Az anyám fény lény volt....ezért is itélt el.....de jó ,hogy én nem lettem fény lény.-sóhajtott fel.
-Volt egy hugom ő fény elemű lett.Ha valami rossz történt rám fogta.Ha valami jó akkor pedig a hugomat dicsérte.Egy idő után csak apám hitt nekem.Én és apám elmentünk anyámtól.Apám nem rég meghalt.Így egyedül maradtam.De nem biztos ,hogy ez izgat téged.-mondta. |
Felbőszülten dobbantott egyik lábával.
- "Ártatlan"?! A saját apját is becsapta!A saját népét kis híján kiírtotta! Minket is csak a piti bosszúvágya miatt teremtett.Semmi másért! - felsóhajtott - A lényeg,hogy már vége. |
-Anyám mindig azt mondogatta ,hogy óvakodjak mivel a gazdád ártatlan volt és csak úgy megölted....De én nem hiszek neki.-mondta. |
Könnyedén vállatvont.
- Vannak akik úgy tudják,vadságom miatt végeztem a teremtőmmel.Ilyenek a legendák.Az idő során mindig tapad rájuk valami plussz,még ha az koránt sem igaz. |
[321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|