|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.25. 22:01 - |
 Sira most jár először a birodalomban.Ez az első hely ahova ellátogatott.Nagyon tetszett, neki, boldog volt és nyugodt.Egyenlőre fogalma sem volt a sötétségről, és az itt kószáló sötét lényekről.Semmiről nem tudott.Egyedül az volt a fejében, hogy mindenhova el szeretne jutni a birodalomban.Boldogan végig ügetett a szabad parton, aztán vissza.Nézelődött, de nagyon egyedül volt.
De hirtelen a mögötte lévő sűrűben valami megmozdult.
Sira nagyon megijedt.Aztán megint megmoccant valami!
-Gyere elő, én nem félek!-remegett Sira!
Hirtelen előtört egy óriási vörös sárkány.Nem várt egy percet sem.Röktön lecsapott, de Sira félreugrott.Nem tudott semmit se tenni, az ereje túl kevés volt ehhez, még nem volt eléggé felkészülve semmire!
A sárkány egyfojtába tüzet köpött, és lecsapott...
Sira csak a lábaira bízhatta magát.
-Segítség, valaki segítsen!-kiálltotta, de reménytelenül! |
[224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Theot oda-vissza dobálták a szél dühös hullámai, de nem tett ellene semmit.Ha nagyon akart volna, meg tudott volna menekülni, de nem akart.Begunyta szemét, hogy egész lelkével érezze, amint teste a levegőben hánykolódik, és amint teste néha nekivágódik a földnek.Aztán egy pert és a szél kidobja a fák közé.Reménytelenül fekszik a földön és már nem érdekli semmi. |
 Torensz csak futott és futott, aztán hirtelen hasraesett.
Dühösen sírni kezdett, és magára borította a szárnyait, átkokat mormolva a sok-sok szörnyűség miatt.
Össze volt zavarodva, és nem volt kíváncsi a világra, erre a gonosz és érzéketlen világra.
Nem tudta meddig feküdt ott, de végül felkelt, és maszatos képpel körülnézett.
'Remélem nem jön utánam az a....az a...'
De a fiatal hím nem jött.
Torensz töprengeni kezdett, és mérgelődni. Aztán nagyon fura dolog történt: mintha egy hideg kéz simított volna végig egész lényén, és lehiggasztotta volna. A lelke mélyén hallott néhány különös szót, és Torensz végül azon vette észre magát, hogy visszafelé lépked.
Aztán döbbenten meredt a nyomokra, amik elárulták neki, hogy hová lett a szürke lény: visszament a viharba.
Tanácstalanul toporgott, aztán ő is belerohant a tomboló szélbe! |
Theo Torensz szavaira nagyon kiborult.
Már mérgesen össze-vissza dadogott valamit, de csak halkan.Aztán lehajtotta fejét és igazi könnyeket hullatott a földre.
Két lépést tett vissza az erdő szélére, majd a lázasan tomboló viharba vetette magát. |
| - Hagyjál békén! - kiabált mostmár tejesen egy dühös kölyök módján a megmentőjére, és hálátlanul elszaladt tőle. |
Theosphirt is elragadta a nagy vihar, de ő karmaival még fogta a földet.Körülnézett, de nem találta Torenszet.Aztán egyszercsak a szélvihar erre rángadta és észrevette.
Theo egyelen könnycseppet hullatott.Amikor az leért a földre azonnal egy védőburokká alakult Theo körül.Aztán amikor ránézett a vergődő szárnyasoroszlánra, vagyis Torenszre, körülötte is megjelent egy kék védőburok.Theo tudta irányítani a Torensz körüli burkot.Lehoszta a földre és bevezette az erdőbe egy nyugodt és védett helyre.Aztán elengedte.
-Jól vagy? |
Torensz vissza sem nézett, de érezte, ahogy könnyek özönlenek végig az arcán, le a tóba, egyesülve sok-sok korábbi könnyel.
Hirtelen óriási szélvihar támadt, jeges hideggel süvítve körbe Torenszt, aki ijedten felkiáltott, és küzdeni próbált, de a tomboló lég elragadta!!! |
Theo észrevette amikor Torensz elrúgta magát a földtől.
-Most meg hova mész?-kérdezte kedves hangon.
Futni kezdett utána.
"Ha nem barátkozunk össze, legalább ne haragban váljunk le." |
Torensz dermedten állt egyhelyben, a talajra szegezve tekintetét.
Aztán egy könnycsepp futott végig az arcán, és ragyogva lehullott a földre.
A fiatal nőstény nem is tudta mit tesz, amikor a magasba rúgta magát, és száguldani kezdett a távolba. |
Theo azért sem hagyta békén és utána futott.Újra és újra elé ugrott.
-Nem megitéllek, csak belelátok a szívedbe.És nem is akarom, hogy a játékszerem legyél.Egyáltalán nem akarok rajtad változtatni, sőt, te változtatsz magadon, de éppen rossz irányba mész.Túl léped a határt...
Az utolsó szavakat már mérgesen mondta.De aztán folytatta..
-Jól van!Ne barátkozz!Változz meg!Légy olyan, mint a lény aki áttért a sötét oldalra.Végülis igazad van...Miért barátkozzak egy ilyennel...De azt ne felejtsd el, hogyha ilyen maradsz, senki nem fog melléd állni.És amikor majd magányos leszel és végtelennek ézzed az életed...gondolj rám.
Azal lassan, de mérgesen és makacsul, de közben reménykedve elindult vissza, oda ahol találkoztak. |
Megijesztette a hím hirtelensége így első mérgében fújva válaszolt:
- Mit érdekel az Téged?! Mit tudod Te milyen vagyok! Nem tudod! Engem Te ne ítélj meg! Nem vagyok a játékszered, hogy olyan legyek, amilyennek akarsz! Hagyjál békén! Kaptam már eleget!
Elugrott a másik oroszlán elől, és futni kezdett a parton. |
Theo egy darabig követtenaztán elé ugrott.
-Mi a baj?Te nem ilyen vagy... |
Némán lépkedett tovább, a hangtalanul nyomokat hagyó mancsait nézve, és nem tudta mit mondhatna. Nem is érezte úgy, hogy beszélnie kellene, hogy bírna beszélgetni.
Nagyon mély nyomokat hagyott benne a Sötétség Nagyura ellen vívott harc. |
-Mért vagy ilyen zord....Szerintem te nem ilyen vagy....legalábbis én nem így látlak.....
Ezekkel a szavakkal fordult utána ás követte. |
| - Én nem vagyok jó társaság - morogta továbblépegetve. |
Theosphir nem értette a dolgot, de nem fordult utána és úgy beszélt.
-Ki mondta, hogy játszani akarok?És miért vagy ilyen velem?Én csak egyszerűen társaságra vágyom! |
Felemelte a fejét, és könnyed mozdulattal kirázta a sörényét szeméből.
- Szia - köszönt vissza hűvösebben, azzal tetőtől talpig végigmérte a hímet.
Aztán se szó, se beszéd elindult tovább, kikerülve a lényt.
- Bármit is szeretnél tőlem, nem akarok játszani - szólt hátra ugyanazon a furcsa hangon, ami távol állt gondtalan lényétől. |
Theosphir, mint egy hógolyó zuhant le a földre.Érkezése után azonnal felugrott és megrázta magát.Körülnézett.Meglátta az oroszlánt akivel nem oly rég találkozott, csak éppen nem volt alkalmas a találkozás.Szerinte most alkalmas volt...
Odabaktatott hozzá és megállt előtte.Kihúzta magát.
-Szia! |
Leszállt a partra, és összehajtotta a szárnyát.
Merengőn elindult a parton. |
-Óóóh!Bocsássatok meg!Dúl a harc és lehet, hogy szükség lesz a gyógyító erőmre!Elnézést!
Azzal megfordult és elvágtázott! |
Sira ijeden fordult hátra!Egy pillanatra megijedt a magas erős csődörtől, de hamar feleszmélt, hogy biztos nem bánt!
-Persze, hogy jól vagyok!Köszönöm!De ki vagy te?....Egyébként én Sira vagyok!
Visszafordult Ruth-hoz is! |
[224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sira most jár először a birodalomban.Ez az első hely ahova ellátogatott.Nagyon tetszett, neki, boldog volt és nyugodt.Egyenlőre fogalma sem volt a sötétségről, és az itt kószáló sötét lényekről.Semmiről nem tudott.Egyedül az volt a fejében, hogy mindenhova el szeretne jutni a birodalomban.Boldogan végig ügetett a szabad parton, aztán vissza.Nézelődött, de nagyon egyedül volt.
Theot oda-vissza dobálták a szél dühös hullámai, de nem tett ellene semmit.Ha nagyon akart volna, meg tudott volna menekülni, de nem akart.Begunyta szemét, hogy egész lelkével érezze, amint teste a levegőben hánykolódik, és amint teste néha nekivágódik a földnek.Aztán egy pert és a szél kidobja a fák közé.Reménytelenül fekszik a földön és már nem érdekli semmi.
Torensz csak futott és futott, aztán hirtelen hasraesett.