|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.01. 22:14 - |
 Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
Itt nem érezte rosszul magát, de...igazán jól sem.
Hiányzott neki Nimród, aki gondoskodott róla, a többi eriszi...és a biztonság...boldogság...amiket csak hírből ismerhetett..... |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 - Viszlát - mosolygott halkan a kanca után, és elindult a sziget szívébe. |
 -Értem. -*bólintott.* -Nos, akkor itt most búcsúznom kell.
*Ezzel kitárta hajnalszínű szárnyait, és a válla fölött még hátrapillantott Herura.*
-Megkeresem a fiamat. -*mondta végül, majd hálatelt tekintettel biccentett a csődörnek.* -Köszönettel tartozom Neked a sok segítségért. Egyszer talán majd visszafizethetem.
*Ezután lendületet vett, elrúgta magát a földtől, és pár könnyed, kecses szárnycsapással a felhők közé vetette magát.* |
Ő már rég unta magát.
Ezúttal kissé unottan és porszürke stílusban felelt, vállvonogatva:
- Vándorlok. Igazából be akartam nézni a fővárosba, meg a kikötőkbe. |
*Jó darabig nézte várakozva az egyszarvút, de egy idő után végül elunta a némaságot. Az egyszarvú szemmel láthatóan nem szólt semmit, Sugár érdeklődése pedig elapadt iránta. Ráadásul ez a csöndes várakozás az egész környékkel, a tájjal együtt, magával a BoszorkányVidékkel egyre nyugtalanabbá, feszengővé tette. Szeretett volna menni, repülni, vágtázni, egyáltalán mozogni, csinálni, tenni valamit, bármit, ami leköti, vagy legalább eltereli a figyelmét.*
-Hová is szerettél volna menni? -*suttogta hátra halkan Herunak.* -Ha... ha még mindig mennél, nos, szívesen elkísérnélek... persze csak ha nem vagyok a terhedre.
|
 Biccentett.
- Ne feledd, nem kizárt, hogy nem jutunk be együtt. A városfal mágiája ugyanolyan bizarr, mint a párod néhanapján. Csak az juthat be, akinek tiszta a szándéka. Hogy jó-e vagy gonosz, az mindegy, de tiszta, pontos, erős szándék kell legyen.....Volt, aki heteig nem jutott be. Nem könnyű kitisztítani az elmét - susogta, majd elhallgatott, mintha fárasztaná a beszéd. |
*Miután Ármány kirázta szeméből sörényét és kicsit alaposabban szemügyre vette a messzeséget, örömmel látta, hogy közelednek a Főváros felé.*
- Már nem járunk olyan messze. |
| *Herura mosolygott, ezzel jelezve: örül, hogy nem hagyja itt. Ezután visszafordult az unicornis felé, és várt.* |
Eleinte csak kelletlenül horkantott a kanca viccelődő szavain, de végül csak elmosolyodott kissé, és egy biccentéssel jelezte: marad.
Aztán kissé unottan kapálva lábával, sörényét rázogatva fordult ő is az unikornis felé. |
*Sugár halkan kuncogott, majd nevetését visszatartva Heru füléhez hajolt.*
-Szerintem téged nézett kancának... -*suttogta a mén fülébe, majd ismét elkacagta magát.* -Maradj még egy kicsit! Ki tudja, milyen remek partit szalasztanál el, ha most faképnél hagynád! Összetörnéd a szívét... -*nevetett, de hamarosan elnémult, még a kacagást is abbahagyta, majd mosolyogva finoman oldalba bökte Herut.*
-Jól van, na, csak viccelek. -*mondta vidáman.* -De ne menj el! Ilyenkor egyáltalán nem illik otthagyni valakit a beszélgetés elején-közepén! Udvariatlanság. És én is sokkal jobban érzem magam, ha itt vagy.
*Desárt felé fordult, és mosolyogva biccentett felé.*
-Üdv! Sugár vagyok. Nagyon örülök a találkozásnak, de ha nem vagyok túl tolakodó, szabad esetleg megtudnom, hogyan kerültél ide? -*érdeklődött finoman.* |
Silence türelmesen vágott át a távolságon, ami a fővároshoz vezetett.
Nagyon messze, a szemhatáron, homokszemként csillant meg valami aranyszínű....
Úgy tűnt a fekete pegazus is elmélyedt gondolataiban, így ő sem szólt.
A fehér unikornis gyakorlatilag átnézett rajta, így gunyorosan és gyanúsan vidám pillantással nézett a mögötte álló pegazusra.
- Nos, Sugár, tán ideje mennem...... - mondta halkan. |
 -Reméltem.A nevem Desárt-meghajolt a kanca elött |
*A továbbiakban csöndben maradt. Nem akart tolakodónak tűnni.* |
Kedvesen nevetett a kancán.
- Ugyan! A nyelvi korlátok nem jelentenek annyit. Mi erisziek úgy-ahogy értjük a tündék nyelvét, de beszélni nem tudjuk. Még furcsább a helyzet, mióta Islanzadiék csatlakoztak...Újabb nyelvet beszélve....
Ekkor toppant közéjük az unikornis.....
Könnyedén úgy helyezkedett, hogy Sugárhoz ne férjen az idegen.
De könnyedén felelt neki:
- Üdv! Nem, nem zavarsz. Kihez van szerencsénk? |
-Nem, nem támadás volt. Valami... valami történt. Valami szörnyű... -*hangja elhalkult a borzalomtól, és testét egy pillanatra kirázta a hideg.* -Valami az Úrnőnkkel. Azért ájulhattam el. Mindnyájunkkal ez történt. De... de fogalmam sincs, hogy mi lehet az. Eledhwen hangja szólt hozzám, és hallottam a Hívását is, de nem kell mennem. Eledhwen csak az Elsőket hívta össze, és a többi Szilnori elméjét csak megérintette... Legalábbis azt hiszem. -*mondta kissé elbizonytalanodva.* -Tudod, nagyon szégyenlem, de nem értek igazán jól a tündék nemes nyelvén, márpedig Eledhwen rendszerint azon szól hozzánk. Olykor keveri ugyan a közös nyelvvel, de számomra úgy csak még érthetetlenebb az egész. -*pirulva elnevette magát saját tudatlanságán, majd észrevette, hogy nincsenek egyedül és kissé ijedten kapta fejét az érkező felé.*
-Te meg ki vagy? -*lépett egyet hátra félénken, és Heru erős, széles háta mögé húzódott.* |
Desárt éppen körbeznézett a birodalomban mikor meglátott több lényt a BoszorkányVidéken
-Üdv-jött oda kiváncsiskodva
-Remélem nem zavarok |
Zavartan kapart patájával.
- Nos, igen, de meg kell hagyni aggasztó látvány is volt! Sosem láttam hasonlót.....Mi történt? Támadás? - halkult el a hangja.
Whisperwind közben csendben és észrevétlen távozott. |
*Sugár Herura meresztette a szemét és enyhén elpirult a csődör szavaitól, de hajnalszínű szőre miatt ez teljesen észrevehetetlen jelenség volt rajta.*
-Te tényleg így aggódtál értem, Heru? -*kérdezte kissé zavartan, csodálkozva.*
-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. De azért jól esik, hogy aggódtál... -*tette hozzá mosolyogva.* |
| Megrázta a fejét. |
*Ha nem a saját fülével hallotta volna, valószínűleg megkérdőjelezte volna annak hitelességét, hogy az utak odébb vándoroltak. De így... Ha máshogy nem, kis idő elteltével el fog dőlni, hogy az unikornisnak igaza van, vagy sem.*
- Így lett tervezve is? |
Egy ideig hallgatott, mielőtt felelt.
- Nem. A szigeten normális dolog, hogy furcsa dolgok történnek. Például az utak arrébvándorolnak......A BoszorkányVidék meg sokak számára kerülendő hely.....Félnek tőle. Lehet, hgy az út később visszakanyarodik, de igazán nem fog egyenest arra vezetni. Sok a Sötétség. |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
- Viszlát - mosolygott halkan a kanca után, és elindult a sziget szívébe.
-Értem. -*bólintott.* -Nos, akkor itt most búcsúznom kell. 
Biccentett.
-Reméltem.A nevem Desárt-meghajolt a kanca elött