Témaindító hozzászólás
|
2006.09.06. 18:19 - |
Az úton lépdelt a fényfoltos lombok alatt, és bár gyakran magával ragadta a szépség, ami mindenünnét sugárzott, azért erősen koncentrálva figyelt előre. A fák világoszöldek voltak, magasak, sudárak, az egész erdő szellős, tágas, itt-ott tisztásokkal, egyszerűen mesés volt, örök tavaszt éreztetve... |
[270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Homály nagyon jólérezte magát ezen a helyen.Itt minden gondja elszállt, különösen, hogy párja is mellete van... |
'Nem tudom, talán egy nagyon-nagyon ügyes trükk...de akkor is...ez itt már nem tündefény....eddig nem figyeltem rá, de mstmár érzem: ez itt nem a Fény Birodalma! De.....de nem is feltétlenül kudarc ez....talán ez egy titkos út.....talán épp arra megyünk, amerre akartunk!'
|
*~A dimenziókban?!?!?!~-hitetlenkedett Niobé.
~Hogy kerültünk ide?? És ez melyik része???~* |
Lehajolt, és alaposan megszimatolta a talajt.
'Igen.....Tévedtünk....Ez már nem a Fény Birodalma.....Hanem a dimenziók!!!!' |
*~Megosztanád velem?~* |
'Nem bizony...'
'És nekem kezd egy meglehetősen kellemetlen gyanúm lenni......' |
*Nem történt semmi...
~Ha esetleg ez eredetileg nem is a Fényhez tartozik? Hanem a Sötéthez? Akkor nem jó dologgal próbálkozunk...~* |
'Végül is......'
Végignézett a tájon, kiterjesztette az elméjét, majd a tündék erejével felzendült:
'Békével jöttünk, nem akarunk ártani! A Jót szolgálva, fontos ügyben érkeztünk!'
Aztán.....várt. |
*~A Békével jöttünk-re gondolok.~* |
'Melyikre gondolsz?' fordult és indult le, míg elnyomta magában a meglepetést, és igyekezett nem gondolni arra sem, hogy mennyire zavaró ez a titkok nélküli kapocs.
|
*Niobé ha szerette volna, ha nem, hallotta Glorfindel szavait.
~talán a szkásos módszer beválna?~- kapcsolódott be a gondolkodásba.* |
Körözött, körözött, és már nem is nagyon figyelte a messzeséget......
Mert a fejét valami máson törte....
'Ez egy mágikus hely...Ez nyilvánvaló...Nem is akármennyire....Akkor talán nem így kell keresnünk......' gondolta magában, annyira elmerülve, hogy fogalma sem volt, Niobé hallja-e. |
*Niobé meglepődve nézegette a "képeket", amiket Glorfindel küldött neki.
~Rendben!~
Elindult, és egyre nagyobb köröket tett.* |
Nem látott semmi érdemlegeset.
'Nézz körül Te is!'
Majd új kötelékük segítségével leküdte a szemei által látott képeket. |
*Niobé kíváncsian tekintett a magasban köröző pegazusra.* |
'Nem tudom....'
Hirtelen megrázta magát, szétcsapta szárnyait, és rövid vágta után felszállt.
Spirálisan emelkedni kezdett, és igyekezett a lehető legnagyobb teret belátni. |
*~Igen, nagyon különös.~
Tanácstalanul körbenézett.
~Merre?~ |
Megdöbbent.
'Ez különös...Ez az egész!...Akkor nem is kell beszélni. Elég gondolni!'
Alaposna körülnézett. Kopár, saras, szürke tájon álltak, a fáknak, vagy bármi másnak nyoma sem volt......
'Ez kezd kissé "érdekes" lenni.....' |
*Niobé elkerekedett szemekkel nézett Glorfindelre.
~Hallom, amit gondolsz!!!!~
Amikor látta, hogy Glorfindel fel tud állni, és mivel hallotta, mit gondolt, gyorsan utána csinálta, így már Ő is fel tudott állni.* |
'Miért nem tudok mozogni??' döbbenete lassan riadalomba vágott át, majd végül lassan csak sikerült lehiggadnia.
'Ez a hely védelmet szolgál....Talán ez is csak védelem, és nincs bajom!'
Behunyta a szemeit.
'Nem akarok senkiben és semmiben kárt tenni.....Békével jöttem. A Jót szolgálom.' mondogatta magában, és lassan a rettenetes bénulás, vagy inkább szorítás megenyhült.
Megmozgatta az izmait, és felkelt.
Szárnyait becsukta és Niobéra nézett.
- Különös hely... - mondta, és körülnézett. |
[270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|