|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.28. 13:29 - |
 *Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 -Tudod, különös!Ez egy egész új érzés!-Azt hittem az a szeretet, amit én éreztem "férjem" irántDe már rájöttem, az csak kényszer érzelem volt. |
 -Én is szeretlek!-nyögte ki Rolygiano.
-Nagyon szeretlek!-mondta mégegyszer, mosolygott és újra megcsókolta. |
Élvezte ezt a szívből jövő kíséretet, majdránézett kedesére.Látszott rajta, hogy mondani akar valamit, de oly nehezen bukott ki száján, hisz először mondta életében:
-Szeretlek. |
| Rolygiano újra és újra megcsókolta a kancát, közben szorosan átölelte. |
| Mostmár engedett.Letetl az a nagyon kicsi idő!:) |
| Rolygiano tisztára beleborzongott és Ő is megpuszilta a kancát!Sőt, kicsit várt és utána újra próbálkozott a csókkal. |
-Hozzászotam, hogy kényesztetnek!-mosolygott, és szinte szószerint elterpeszkedett Rolygiano szárnyai alatt.
-De én is szeretek kényesztetni másokat!-és megpuszilta a csődört, szinte a nyakához simult. |
| -Na és rólad mit kell tudnom?-kérdezte csintalanul mosolyogva és közben átölelte a kancát. |
| Bólintott.Nem feszegette a kérdést.Önkéntelenül is közelebb húzódott hozzá.... |
A kanca mellé ügetett és úgy mentek tovább.
-Mit kéne tudnod a múltamról?Nincs múltam....-mondta komolyan. |
Örömmel látta, hogy a csődör komolyan veszi az érzelmeit, ezért kereken elmosolyodva ballagott.
-Nos a múltamról már tudsz valamit, én viszont semmit se a tiédről!-kezdte a beszélgetést. |
| Rolygiano szótlanul utána ügetett. |
Elmosolyodott Rolygiano arckifejezésére.Kiúszott a partra.
-Na, nincs kedved megismerni? |
| Most Rolygiano szemei tágultak ki.Na erre aztán nem számított.Nem szólalt meg, csak várt, hogy mit tesz a kanca. |
Kitágultak szemei!Erre aztán valóban nem számított!A meglepődéstől nem is tudott reagálni, amikor vége tért a pillanat ennyit mondott, még mindig ilyen hangal:
-Hűha!-suttogta, majd elmosolyodott.Most az ő arca is közeledett lessen Rolygianohoz, és amikor márcsak pár centi választotta el az ajkukat egymástól, Ailin arca irányt változtatott, és a csókból puszi lett!.A csődör fülébe sugta:
-Nana, előbb had ismerj meg, de jó úton jársz Casanova!-kacsintott rá.Bizony, Ailinnak még egy -nagyonnagyonnagyonnagyon-kis idő kell, hogy akár egy csókig is elmerészkedjen! |
Rolygiano szíve is majdnem kiesett a helyéről.
-Semmi...öhömmm....gond!
Még egy pillanatig nézte a kancát, aztán megcsapta egy érzés.Összeszedte magát.Odaúszott hozzá, bár lassan, de odaúszott hozzá, a szemébe nézett és megcsókolta.Nem tudta mit fog szólni Ailin, de megcsókolta. |
Zavartan, ő is vörös fejjel sodródott arrébb.Lopva a csődörre nézegetett.
-Elnézést!-nyögte ki végül, imár piros arcal, de szíve kalimpált. |
| Rolygiano is elpirult és kicsit arrébb úszott, de buborékok folyton visszasodorták.Majd egyszercsak a buborékok nagyrésze jött, amiben még a kanca is alig tudott megállni és a két "ló" orra összeért.Mintha a buborékok direkt csinálták volna, most elfogytak.Rolygiano vörös arccal úszott arrébb. |
| Kicsit elpirult.Noha tetszett neki a csődör, erre még sem számított....Szemét rajta felejtette, és csak elmélyülten nézte. |
-Tyűha!-lepődött meg és elengedte magát-Ez ügyes!
A feljövő buborákok nagyon közel sodorták Ailinhoz.
Rolygiano elmosolyogott. |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...*
-Tudod, különös!Ez egy egész új érzés!-Azt hittem az a szeretet, amit én éreztem "férjem" irántDe már rájöttem, az csak kényszer érzelem volt.
-Én is szeretlek!-nyögte ki Rolygiano.