|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 -Tényleg igazad van.Mi nem lehettünk barátok.Hiszen ki lenne egy ilyen hisztis csikó barátja!-mondta és kiszállt a barlangból.
 Osirine egy kicsit összehúzta magát a víz alatt.Oda úszot Morannon mellé.Valahogy ott érezte magát biztonságban.
|
 Keselyüstök meg sem érezte a rajta végrehajtott varázsokat. Hatalmas nyerítéssel felágaskodott, és tombolón kiáltotta:
- Méghogy barátok?! Nevetnem kell! El vagy tájolódva, ha azt hiszed bárki is a barátod lenne ilyen bánásmód után! Érdekelsz is engem! Nem fogok jóképet vágni hozzád ilyesmik után! Sőt, biztos azt várod még én kérjek elnézést, mi? Még én legyek oda, hogy visszajöttél, mi? Minek?! |
 Odafordult Freehez.Kiscsikó-báját bevetve bocsánat kérő szemekkel nézett rá.
A veszekedésre megijett, s apja mögébújt.Onnan nézett rémült szemekkel főként Keselyüstökre, aztán a pegazusra.
 Csendben maradtak a nagyok.Narvál észrevétlenül körözött egyet szarvával, s Keselyüstökről kezdett le párologni a víz....Hátha oldaj a feszültséget.
|
-Hát ezt nem hiszem el!Engelmeskedek a gazdámnak segítek neki és még én vagok a rosz!Hát ez döbbenet!-mordult fel.
-Ja és volt annyi merszem ,hogy azt higgyem ,hogy barátok vagyunk!-morrantott még egyet. |
Keselyüstök először döbbenten, kiábrándultan nézett Tilióra, aztán valami hidegség áradt felőle, úgy tűnt mindjárt elrohan.......
De végül csak megrázta a sörényét, horkantott egyet, és valami apró, szégyenlős mosolyféle suhant át az arcán.
- Jó.... - mondta halkan, lehajtott fejjel. |
 Tilio először felhúzott szemöldökkel hallgatta a szócsatát, aztán úgy gondolta nem várja meg a végét.
Közelebb lépett a tóhoz és egy gyors mozdultattal lefröcskölte Keselyüstököt.
-Nyugi!-mosolygott a kancára-Hűtsd le magad!Azzal nem mész semmire, hogy leüvöltöd a fejét.Akkor Ő vissza üvölt, aztán megint Te kezded és így tovább amíg egyikőtök meg nem unja és ott hagyja a másikat.
Most Koheleinhez fordult.
-Tényleg nem volt szép tőled, hogy otthagytad!Ha tényleg ott hagytad!Egyezünk ki egy bocsánat kérésben!Aztán kész.... |
- Igen, de én nem kezdenék labdajátékba a másik lénnyel! - nyerítette ijesztően dühösen, és abban a pillanatban meg is pördült, szembe Koheleinnel. Szemei szinte szikráztak a dühtől, sörénye és farka lobogott, de észre sem vette, hanem nagy dobbantással folytatta!
- A társaid úgy váltogattak engem, mint egy megunt játékot! Ennek örülnöm kellett volna? Úgy kezeltek, mint egy gyereket, vagy játékot, vagy nem is tudom....tehert, amit cipelni kell! Egyik a másik után jött és ment! Mégis hogy kellett volna éreznem magam?! Azután visszajössz Te, és közlöd, hogy értsem meg! Hát köszönöm! Nagyon köszönöm a magyarázatot, mert én olyan buta vagyok, hogy nekem így kell ezt előadni! Nehogy azt hidd, hogy olyan fontos vagy nekem! Nem is ismerlek, éppenséggel alig beszéltem Veled! Mit gondoltál, mitől lesz olyan jó lesz nekem, ha visszajössz? Mit akarsz, mit mondjak?! - nyerítette tüzesen egy szuszra! |
-Üdv!-fordult a most érkezetthez.
-Üdv!-köszönt ő is.
-Keselyüstök!Tényleg a gazdám szólított egy nagyon fontos dolog miatt.A segítségemet kérte.Ha a te gazdád szólítana téged akkor gondolom te is elmennél segítei neki és ahogy tudnál vissza jönnél.Ugye jól gandolom?
|
 Free most jött fel a víz alól.Eddig nem halotta és nem látta az eseményeket de ahogy feljött meglátta a csodálatos lényt.Elösször kicsit hátraugrott mert az új lény a meglepestés erejével hatott rá.
-Ohhh...üdv!-mondta lények majd Igazgyönyfele fordult
-Egy bocsánat jólesne amiért otthagytál csak úgy-mondta tetteve magát mitn ha szomorú lenne |
-Ez nem csak rajtam múlik...-mondta, majd a víztükörre mosolygott.
-És szerintem jobb békében éllni egymással, minthogy egyfolytában harcolni!Harcolni a békéért!-mondta elhaló hangon. |
Ő is bólintott.
- Tudod, az elmúlt idők eseményei után jó dolog egy olyan lényt látni, aki így árasztja magából....a békét.... - mondta szinte szégyenlősen. |
Elmosolyodott.
-Nem, jól tudtad.-mondta Kesely helyett Morannon.
-Mindössze örülünk, hogy növekszik a társaság. Igazán nagy öröm találkozni egy olyan lénnyel, mint te.-mosolygott.
Rauros bólintott, majd végignézett a szemrevaló társaságon. Valóban szépen gyarapodtak...
|
-Hogy érted, hogy nagy öröm, hogy idejöttem?-kérdeztett vissza a kancának.
-Úgy tudtam eddig nem ismertelek titeket!-mosolyodott el egyre jobban.
-Vagy rosszul tudtam? |
Narvál és Tilio elérték, hogy kicsit jobb kedvre derüljön, olyannyira, hogy a némán álldogáló Koheleint is el bírta fogadni. De azért inkább a beszélgetőkre figyelt.
- Az biztos, hogy nem zavarsz - felelte ragyogó mosollyal Tiliónak.
- Sokkal inkább nagy öröm, hogy idejöttél. |
Nevetett a csikó kirobbanó örömén, majd körülnézett a végre feleszmélő lényeken.
-Üdv!-köszönt újra, majd Narválhoz fordult.
-Csak szomjúságomat oltottam, mikor észrevettelek titeket.Gondoltam nem zavarok, ezért idejöttem! |
Rauros csak most eszmélt fel áhítatából, majd közelebb úszott Tilio-hoz.
-Üdv!-és végre mosolyt csalt arcára a lény békessége és nyugodtsága.
Morannon, szintén nyugodt lény révén annyira nem csodálkozott el a griffen. Mosolyogva biccentett.
-Üdv.-köszönt ő is éppoly nyugodtan, ahogyan maga Tilio is.
Majd érdeklődve várta a griff válaszát Narvál kérdésére. |
Elkerekedtek a szemei, amikor látta az érkezőtt a víz alól.Hitrelen kirobbant, s majdnem a parton kötött ki.-VÁÓÓ!!!!-csodálta a Tilio-t
Fülig érő szájjal mosolygtak a csikójukra, s gyönyörrel nézték a griffet.
Keselyüstökre is rámosolygott.-Meg ne is nagyon bánd, hogy nincs varázserőd!Biztos vagyok benne, hogy más tulajdonságod fejlődött ki! És hidd el, nem beszélek levegőt:Az angelidek közt is van egy lény, akinek csepp varázsereje sincs, de mustass csak egy csillagra, s ő megmondja a nevét...Az a hír járja, hogy jósolni is tud!
-És minek köszönhetjük, hogy mglátogattad a tavakat?-fordult Tilio-hoz. |
Csak állt tovább, ugyanúgy, lehajtott fejjel, de a griff szavai nagyon-nagyon jólestek neki!!!! |
Tilio nem döbbent, meg, nem meresztgette szemeit, és elfordulni meg végképp nem fordult el ezért tőle.
-Idővel rá fogsz jönni mire vagy képes!Ha nem varázs lesz az!-mondta mosolyogva a kancának, de nem akart itt nagy lénynek tűnni.Nem azért jött.
Ismerkedni jött, bár most ezzel kapcsolatosan nem igazán tudott mit szólni, már csak azért sem, mert a sellőlovak egy szó nélkül hallgatták a beszélgetést. |
Sötét szégyen söpörte el az eddigi Tiliónak köszönhető eufóriát.....
- Nem tudom - mondta halkan, lehajtott fejjel.
Nem volt már sem csikó, sem fiatal, mindig nagy csalódás volt önmagával szemben, hogy nem tud varázsolni......A gazdái ugyan a sok elhanyagolással mit sem segítettek rajta, sőt, ártottak lelkének, de ettől még haragudott a tehetetlenségére.....
Néhány ügyes megérzés - ennyi volt eddigi élete megnyilvánulása bűverőileg......Erre még egy mágia nélküli állat is képes!!! |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Tényleg igazad van.Mi nem lehettünk barátok.Hiszen ki lenne egy ilyen hisztis csikó barátja!-mondta és kiszállt a barlangból.
Osirine egy kicsit összehúzta magát a víz alatt.Oda úszot Morannon mellé.Valahogy ott érezte magát biztonságban.
Keselyüstök meg sem érezte a rajta végrehajtott varázsokat. Hatalmas nyerítéssel felágaskodott, és tombolón kiáltotta:
Odafordult Freehez.Kiscsikó-báját bevetve bocsánat kérő szemekkel nézett rá.
Csendben maradtak a nagyok.Narvál észrevétlenül körözött egyet szarvával, s Keselyüstökről kezdett le párologni a víz....Hátha oldaj a feszültséget.
Tilio először felhúzott szemöldökkel hallgatta a szócsatát, aztán úgy gondolta nem várja meg a végét.
Free most jött fel a víz alól.Eddig nem halotta és nem látta az eseményeket de ahogy feljött meglátta a csodálatos lényt.Elösször kicsit hátraugrott mert az új lény a meglepestés erejével hatott rá.
