|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 15:17 - |
 *Eldina csöndesen lépkedett a fák között, de patái alatt hangosan ropogott a friss hó. Kifelé tartott az erdőből, mikor egy kicsiny őz került az útjába. Eldina megtorpant és hűvös nyugalommal pillantott le a kis állatra. Várta, hogy tovább menjen, de az őz nem mozdult.*
-Na mi lesz? Nem mész? -kérdezte halkan. Majd neszezést hallott jobbról, abból az irányból, amerről az őzike jött. A kis állat ijedten megugrott, és bevetette magát az erdőbe. Eldina lassan oldalra fordította a fejét, és két trollt látott előmasírozni a fák közül, bamba vigyorral a képükön. Az egyik egy könnyed mozdulattal kidöntötte az útjában álló fát, a másik pedig gyökerestől kicsavart egy fenyőt...* |
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Eldina egy csöppet elmosolyodott.*
-Örülök, hogy hatásos volt.
-Öhm... az a pár sötét teremtmény véletlenül nem az a barlangi troll csoport? Egy ideje meggyűlik velük a bajom... folyton fosztogatnak, rabolnak, törnek-zúznak. Már nagyon unom, életemben egy szörny-falka sem okozott még ennyi gondot az erdőmben. |
 -Én Diadém vagyok.-mosolygott, majd Razorhoz fordult mérgesen -Már megint?Ú, ha akkora rőm lenne, hogy elpusztítsam őket, akkor hidjétek el nem lenne ilyen.-zsőrtölődött |
 - Összeakaszkodtam pár sötét teremtménnyel. - válaszolt Diadém kérdésére.
- Nagyon köszönöm, Eldina. Mint hallhattad, én Razor vagyok. - mondta a kancának.
- Bevallom, vérpezsdítő volt ez a hideg-típusú gyógymód!
|
*Eldina odalépdelt a csődörhöz, egész közel hozzá, majd ráfújta hűvős lélegzetét. A csontbamaró hideg egyetlen pillanat alatt végigfutott a csődör gerincén és szétáradt az egész testében, a maró hideg pedig lassananként kellemes hűvösséggé enyhült, és mire az is elmúlt, a csődör teste újra ép és egészséges volt. Eldina ezután a kancára emelte tekintetét.*
-Üdv! A nevem Eldina. |
| -Ó szia!-mondta zavartan a pegazusnak-Mi történt Razor ?kérdezte aggódóan látva sebeit és kimerültségét. |
Ránézett a két kancára, akik láthatóan nem vették észre egymást.
- Üdv mindkettőtöknek. - mondta fáradtan.
- Diadém, örülök, hogy látlak.
- És megköszönném a segítséget. - mondta annak a kancának, akit még nem ismert név szerint.
- Főleg azt szeretném tudni, hogy merre van itt olyan hely, ahol meghúzhatnám magam, mert még nem végeztem itt, de most nem vagyok benne biztos, hogy kibírnék még egy küzdelmet..... |
*Eldina hangtalanul lépkedett, csak a hó ropogása törte meg a határtalan csendet. Vagy talán mégsem...? Csatazaj szűrődött át a hólepte fák között. Eldina megszaporázta lépteit és a hang irányába indult... Nem sokkal később egy sebesült egyszarvút vett észre közvetlenül maga előtt, az úton közeledni. Az alak azonban furcsamód ismerős volt neki...
-Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim. -*jegyezte meg félhangosan Eldina.* -Csak nem a trollölő srác az?
befejezte a gúnyolódást, és ezúttal kedves hangnemet ütött meg.
-Megsebesültél. Engeded, hogy segítsek? |
| Diadém úgy gondolta, el jön kicsit havat látni, hátán télitakarójával érkezett, de nem számított arra, hogy valakk már melgelőzte őt:-Szia!-mondta kedvesen. |
Hetekbe került, de végre megtalálta!
Előtte, a bozóton túl egy hatalmas üreg szája ásított, telve a Sötétség vacogó lényeivel.
Ő is fázott és rengeteget fogyott, de a harci kedve és az ereje alig csappant!
'Ne aggódjatok...Nemsokára véget ér....' mondta sötét humorral magában.
Estig, pontosabban szürkületig várt, aztán kisuhant fedezékéből és ügyesen kerülgetve a fákat a barlang oldalához lépett, és onnan közeledett a bejárathoz.
Aztán beugrott és szembenézett körülbelül kétszáz összezsúfolódott, döbbent lénnyel.
- Meghaltok! - rikoltotta és belevetette magát a sűrűjébe.
Szúrt, mart, rúgott, tört, tépett, és közben szédítően pörgött, rohant, mert saját magát nem akarta megölni.
A trollok utolsó példányai körbefogták és hatalmas bunkókkal közeledtek felé.
Vicsorgott, a fekete vér csöpögött a szájából és a súlyosan sérült, haldokló lények nyöszörgése még jobban feltüzelte.
Mielőtt a trollok odaértek volna hozzá, elrugaszkodott és feldobta magát a legnagyobb lény fejéhez. Egyetlen rúgás volt csak....
A többiek rárontottak és lefogták, de ő nem adta fel.
Őrülten rúgott, mart és rúgkapált, így nemsokára lezuhant a földre.
Feltápászkodott és kiugrott a trollok közül.
A barlang bejáratánál visszafordult és szembeszállt az őt követő tömeggel.
Egy különös pillanatig látta magát, zúzódásokkal, nyilakkal, sebekkel, aztán újra lázas lett az agya és tovább küzdött.
És akkor vége lett.
A hóban állt, vér vette körül, mindenütt holtak feküdtek.....Az agya kitisztult és mostmár érezte a fájdalmat magában.
És érezte a szagot, ami azt jelentette, hogy még több lény jön....
Sántikálva, kínosan elindult egy úton.
'Nem adom fel. Sosem.' |
Razor hallotta a megjegyzést és vissza is nézett. Meglepte, hogy nem volt egyedül....De végül megrántotta a vállát és folytatta útját. Nem fog egyszerű megjegyzésekre energiát pazarolni. Most nem. És sosem volt az a kancaverő típus.
'Azokat a trollokat küldték valahonnan. Ez jól látszik a csapáson....De ki? Ki???' merengett, miközben gyorsan és halkan ügetett a hóban.
|
*Eldina egy darabig a sebesen távozó csődör után nézett.*
-Nagyon ügyesen harcol a srác, de modora, az nincsen. -*vonta le végül Eldina hangosan a következtetést, csak úgy magának, és lassan elhúzta a száját.
Egy ideig még tétovázva állt, azt fontolgatva, hogy a csődör után menjen-e, vagy sem. Végül úgy döntött, folytatja a maga útját. Elvégre nem szokása csődörök után futkosni...
-Azért a nevét megkérdezhettem volna... -*sóhajtott halkan, miközben tovább indult. Határozottan emelgette lábait, de mégis olyan könnyedén és csöndesen távozott, hogy a hó ropogásán kívül semmilyen más zajt nem vert maga körül...
Lassan kiért az Örök Tél Birodalmából, onnan, ahol igazán otthon érezhette volna magát, és mégsem lelt soha ilyesmire. Eldina elfordította tekintetét, és elszánt léptekkel az erdő felé vette az irányt.* |
Nagyon élvezte a küzdelmet! Mivel ő nem rendelkezett mágia-használattal, az energiáit így használta jóra. Most is a jó öreg gyorsaság és erő kapcsolt be és teljesen felpörgette a szervezetét! A troll feléje csapott, de csak végighorzsolta az oldalát, mert időben kitért. Ő viszont egy rúgással ripityára törte az így mellé kerülő kart, majd szarvával szíven szúrta a dögöt. Kőkemény volt a bőre, de a lendületnek hála, sikerrel járt.
Ekkor érte az az óriási ütés a hátát!
'A másik!' villant be neki miközben a földre rogyott. De nem állt meg! Bírt mozogni és bírt lélegezni, tehát a két lehetséges súlyos sérülés (gerinc- és bordatörés) nem érte.
Gyorsan oldalra gurult és feltápászkodott. A troll jött utána, de nem elég gyorsan, így megkockáztatott egy pillantást a hátára: zúzódás és pár vérző karcolás.
'Túlélem.' fordult vissza a döghöz.
Lendületet vett, majd nekifutott a trollnak. Az utolsó pillanatban oldalra vetődött és egy szökkenéssel a háta mögé került.
Egy óriási rúgás: a troll gerincének annyi. Még egy és ellenfele halott volt.
'Nah, hát ez nem volt komoly.'
Teljesen megfeledkezett a másik unikornisról, aki most is a háta mögött volt. A harci láz és a küzdelem kiverte a fejéből a tényt, hogy ott volt.
Egy utolsó pillantást vetett az előtte heverő hullára, majd nekiindult a trollok által taposottt széles ösvényen. |
*Eldina hidegen méregette a trollokat, jeges tekintete sokáig elidőzött a nagyobbik bestián, mikor hirtelen egy unicornis csődör ugrott ki egy csomó, összefonódott ág közül, és jól meglepve Eldinát a trollra vetette magát. Eldina fagyos tekintetében érdeklődés csillant, akár a friss hó tetején a nap sugara és kíváncsian pillantott az érkezőre. Nem volt ugyan híve az erőszkanak, de nem akarta elrontani a csődör harci kedvét azzal, hogy szól: ő maga is könnyedén elintézte volna a trollokat. Figyelte, ahogy az unicornis heves ágaskodással esik neki a nagyobbik, bambább trollnak.* |
*Eldina hidegen méregette a trollokat, jeges tekintete sokáig elidőzött a nagyobbik bestián, mikor hirtelen egy unicornis csődör ugrott ki egy csomó, összefonódott ág közül, és jól meglepve Eldinát a trollra vetette magát. Eldina fagyos tekintetében érdeklődés csillant, akár a friss hó tetején a nap sugara és kíváncsian pillantott az érkezőre. Nem volt ugyan híve az erőszkanak, de nem akarta elrontani a csődör harci kedvét azzal, hogy szól: ő maga is könnyedén elintézte volna a trollokat. Figyelte, ahogy az unicornis heves ágaskodással esik neki a nagyobbik, bambább trollnak.* |
Razor imádott vágtázni! Most is: csak az izmai és ő és senki más! Száguld, a hó ragyog és ő olyan szabad!!!!
Átugrott egy kidőlt fát, ripityára tört egy adag lelógó jégcsapot és féktelen elégedettséggel vágtázott tovább. Aztán nekiugrott egy csomó összefonódó ágnak, mert nem hitte, hogy az útját állhatja, vagy veszély leselkedne rá mögötte...és szembetalálkozott két trollal!!!!
Egy másik egyszarvú is állt a ott, de ez alig jutott el a tudatába, szinte rögtön elöntöte a harci kedv!
Felnyerített egy vad ágaskodással kísérve, majd nekiesett a nagyobbik trollnak!!! |
*Eldina csöndesen lépkedett a fák között, de patái alatt hangosan ropogott a friss hó. Kifelé tartott az erdőből, mikor egy kicsiny őz került az útjába. Eldina megtorpant és hűvös nyugalommal pillantott le a kis állatra. Várta, hogy tovább menjen, de az őz nem mozdult.*
-Na mi lesz? Nem mész? -kérdezte halkan. Majd neszezést hallott jobbról, abból az irányból, amerről az őzike jött. A kis állat ijedten megugrott, és bevetette magát az erdőbe. Eldina lassan oldalra fordította a fejét, és két trollt látott előmasírozni a fák közül, bamba vigyorral a képükön. Az egyik egy könnyed mozdulattal kidöntötte az útjában álló fát, a másik pedig gyökerestől kicsavart egy fenyőt...* |
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eldina csöndesen lépkedett a fák között, de patái alatt hangosan ropogott a friss hó. Kifelé tartott az erdőből, mikor egy kicsiny őz került az útjába. Eldina megtorpant és hűvös nyugalommal pillantott le a kis állatra. Várta, hogy tovább menjen, de az őz nem mozdult.*
-Én Diadém vagyok.-mosolygott, majd Razorhoz fordult mérgesen -Már megint?Ú, ha akkora rőm lenne, hogy elpusztítsam őket, akkor hidjétek el nem lenne ilyen.-zsőrtölődött
- Összeakaszkodtam pár sötét teremtménnyel. - válaszolt Diadém kérdésére.