Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 13:48 - |
Sziasztok!!!
Én Javanna vagyok!!! |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Én nem vagyok éhes. Te ? |
- Az bizony! - ábrándosan elmosolyodott.
- Akkor aludjunk, vagy kerítsünk előbb ennivalót? |
*Pallas ásított egyet.*
- Egészen elálmosodtam.
*Hátrafordult Zeironhoz.*
- Jó mozgalmas volt a mai napunk is ! |
Be kellett vallania magának, hogy az eddigi aggódás helyett valami egészen újat érez. Aggódást és valami féktelen, euforikus megelégedett boldogságot.
Nem tudta levenni a szemét.....párjától (milyen meglepő volt erre gondolni!).
|
*Pallas könnyedén lefeküdt (közvetlen) Zeiron mellé egy párnára.* |
- Rendben!
Ledobta magát egy párnára, és jókorát sóhajtott.
- Végül is.....ez is van olyan jó alkalom, mint akármelyik másik a lazításra....mostanában..... - mondta sötét humorral.
|
- Akkor élvezzük az egy hetes nyaralásunkat ! - *felelte Pallas.* |
- Remélem.
- Mondd, ha ezt felderítettük..amit azt hiszem megtettünk....Mit tegyünk? |
*Pallas bólintott.*
- Úgy látom, azért nem minden ellenség olyan rossz. Legalábbis ezek nem. |
Végig, az egész úton alig pislogott, annyira kutatta, hogy veszélybe kerülhetnek-e.
Végül biztonságban elérték a szállást.
- Azt hiszem feleslegesen aggódtam De jobb félni, mint megijedni! |
*Pallas Zeironra nézett.*
- Miért kéne most elkezdenünk aggódni ? |
Homlokráncolva nézett a mutatott lényre.
- Igen, ő az. De nem ide jön. Hanem el....
- Akkor most jön el az, amikor elkezdünk aggódni. - mondta. |
*Pallas is kutatva nézett körül.
Aztán néhány perc múlva megszólalt.*
- Nézd, ott !
*Egyik szárnyával abba az irányba mutatott, ahol egyik üldözőjüket látta.* |
- Jó. Akkor kezdjük.
Észrevétlenül kicsit sietősebbre vette a tempót és a terve bejött: a harmadik sarok után pár pillanatra eltűntek az üldözőik szeme elől.
- Futás! - mondta.
És észveszejtő tempóban vágtázni kezdett.
Szűk kis utcák, sikátorok, pultok és bódék kofákkal, sok-sok lény elképedt arccal - mind-mind elsuhant mellette, ahogy Pallaszal egyre beljebb vágtattak.
Aztán egy különösan szűk utcában megállt.
- Most kell felszállnunk! Ha a tervünk sikerül, akkor most éppen nem figyel ránk senki!
Elrúgta magát a földtől, és végig a várost kutatva tekintetével célba vette az egyik tornyot.
Aztán, mikor ledobbantak, tovább figyelt.
- Sehol semmi. |
- Igen, készen állok. - *válaszolta Pallas.* |
- Nagyszerű! A következő három sarok jobbra egy szűkebb utcás, zegzugos városrészbe visz. Ha túl vagyunk a harmadik sarkon, készülj életed egyik legfurább vágtájára! És amint szólok, felszállunk!
- A tornyok egyikére megyünk majd. Ha oda is jönnek, látni fogjuk őket, még az is lehet, hogy beszélhetünk velük, de ott elég szabad hely van, hogy ne lehessen baj. Ha nem jönnek utánunk....Nos, akkor majd ráérünk akkor aggódni!
- Készen állsz? Ha csatára kerülne sor, tűnj el olyan gyorsan és olyan messzire, amennyire csak bírsz! |
- Benne. - *felelte Pallas.* |
Ő egyre jobban felidegesítette magát.
- Na jó. Szeretnék kicsit összeismerkedni új barátainkkal. Benne vagy? |
*Pallas erre nem felelt.
Nyugodtan sétált tovább Zeiron oldalán.* |
Míg sétáltak tovább, igyekezett feltűnés nélkül figyelni a megfigyelőiket.
- Tudod, kezdem úgy érezni, mintha egy köralakú helyen fogócskáznék! Ki lehet a fogó és ki lehet a menekülő???? - mondta morbid humorral. |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|