|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.23. 20:29 - |
 Maud unottan baktatott. A sötétben elég egyoldalú volt a látvány....A szarvával nem világított, mert ez egyfelől veszélyes lett volna, hiszen magánál sokal erősebb ősi ragadozók bukkanhattak volna rá, másfelől felesleges energiapazarlás is, hiszen a mágikus lények hat-hét-nyolc érzéke közül legalább párral tökéletesen érzékelt maga körül mindent.
És Ő egyébként sem félt a sötétben. Csak unatkozott.
'Bár jönne valaki! Még Mirautnak is örülnék, padig mi csak nagyritkán találkozunk és akkor is harc a vége...Már amikor nem kell valami világmegmentő akciójában vigyáznom rá és szövetkeznem vele.' |
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 *Frehar nyugodtan lépkedett, szájában az őzbak tetemmel. Kígyószerű pupillája éberen járt ide-oda, és minden kis neszre mordult egyet és beleszimatolt a levegőbe. Mindig elégedett volt ugyan a sikeres vadászatok után, de zsákmányát azért féltette. Végül letelepedett egy alkalmas kis helyre, és csöndesen falni kezdte az őzet.*
-Hmmm...-*motyogta unottan, tele szájjal, két falat között.* -...a csontképű vajon merre van? |
 - Aha...hát persze.... - nevette a sötétbe. Tudta, hogy Frehar nem hallhatja, de nem érdekelte.
Nyugodtan átugrott a következő táblára, majd szédítő vágtába ugrott. |
| -Azért inkább ne próbáld ki... Eltátnád a fehér csontképedet, ha látnád, mire vagyok még jó a nyulakon kívül... -*sustorogta gúnyos-fenyegető hangon, majd kiügetett a Sötétségből.* |
| - Miért ne akadjak??? Hiszen Te csak nyulakra vagy jó! Annál nagyobb lényeket ne is próbálj ki! - jutott el a kilépő Frehar füléig a nevető suttogás. |
-Óóó, csodás! Hát ez igazán nagyszerű ötlet! -*gúnyolódott Frehar, gonosz dallamba nyújtva hangját.* -Ha nem vetted volna észre, épp onnan jöttem, vaksi, koponyaképű szamaram.
*Ezzel vicsorogva bámult a sötétbe, amerre Kary eltűnt. Várta a választ. Mikor ezt nem kapta meg, újra kivillantotta hegyes agyarait, azzal megfordult, hogy távozzon a Sötétség Birodalmából, és az erdő felé vette az irányt.*
-Elmentem vadászni! -*kiáltotta vissza Kary-nak.* -Imádkozz, hogy azalatt ne kerülj az utamba...
*Hangja csak fenyegető suttogás volt, de a Sötétség készségesen elvitte szavait Kary füléig.* |
- Megetted. - hűtötte le a másik lelkesedését.
- De ha vadászni akarsz, miért nem mész az erdőbe?
Unottan kocogva elindult végig táblán. A harcot kedvelte, de a mocskos tetemeket nem. |
*Frehar a kiáltás felé fordította fejét és a sötétségbe fúrta tekintetét. Látta, ahogy Sagulon leteríti az első orkot, majd dühösen nekiugrik a másodiknak is. Frehar kényelmesen elindult a csata irányába, majd elrúgta magát arról a tábláról, amiről nem is olyan rég épp Sagulon rugaszkodott el, és az orkok között landolt. Dühösen vicsorogva marcangolta szét az első útjába kerülő fegyveres-páncélos szörnyet, majd a következőt, és a következőt is, mígnem az összes ork holtan hevert körülöttük, széttépett, véres testtel.*
-Látom, még mindig kivételes érzéked van ahhoz, hogy minél nagyobb bajba kevered magadat. -*horkantott kissé gunyorosan Frehar, Sagulonra pillantva, aki épp akkor terítette le az utolsó orkot.*
-Tudom, hogy nem szorultál segítségre, de úgyis épp vadászni indultam. Ezeket a rusnyaságokat természetesen nem eszem meg, ehhez azért még nekem sincs gyomrom, de bemelegítésnek megtette. -*mondta suttogva, és megnyalta fekete vérrel borított ajkait. Szemeit lassan lehunyta, és élvezte a pillanatot. Lassan kezdett benne feléledni vérszomja.*
-Áhhh, igen! -*hörögte végül kéjjesen.* -Hol az a nyúl?! |
Sagulon közben meglátott egy kényelmes foltot, ami tökéletes helynek ígérkezett, így elrugaszkodott és ugrott.
Ugyanúgy, ahogy Maudnál, a Sötétség alányúlt és szépen leszállította a választott táblára.
Sagulon pedig szembetalálta magát egy nagy csapat kosszarvú, vállas, fegyveres orkkal.....
Felüvöltött és nekikrontott. |
-Csak rajta. -*gúnyolódott tovább Frehar. Majd lepillantott a lábai elé. A nyulat kereste, és csak akkor jutott eszébe, hogy már felfalta, mikor ott csak egy magányos kis vértócsát látott. De ő még mindig éhezett.*
-Hmm... -*csak ennyit szólt, miközben eldöntötte magában, hogy kénytelen lesz ismét vadászni menni. Körbepillantott, mérlegelve a lehetőségeit, és azon tűnődve, vajon merre találhat még valami zsákmánynak valót.* |
- Lehet....Talán meg is próbálom. Rég jártam már arrafelé.... - kacagott.
Azzal nézegetni kezdte, hogy merre folytassa útját.
Biztos volt benne, hogy a csődör most kineveti, lenézi és elfelejti. Rá akarta hagyni. Mi mást tehetne? A csődör (szinte) mindenkit gyűlölt, ő pedig a rövid kinntöltött ideje alatt ebből aztán kapott eleget. |
-Ne aggódj értem, nem hiányolnak! -*felelte színtelen hangon Frehar, de a sértésre azért újra kivicsorította éles fogait.* -Száműztek! űVagy beleuntam az öszvér-szerepbe, ha úgy jobban tetszik.
-De szerintem te nyugodtan megpályázhatnád a helyem, barátom. Túl kevés a hozzás hasonló kapitális szamár. Különösen az Alvilágban. -*gúnyolódott.* -A Lélekrablónak ritka nagy szerencséje lenne veled. |
- Áh. Frehar. - fintorodott el.
- Minek köszönhetem a látogatásod ide? - az utolsó szót szabályosan hörögte.
- Nem hiányolnak az Akvilágban? Ki fog most öszvért játszani a Lélekrabló alatt? - susogta.
- Meglepő.....Tudod az álnevem....Szééép. |
-Nocsak. Ejj, de gyorsan felkapjuk a vizet! -*susogta Frehar gúnyosan.*
-Ha nem volnál itt idegen, ismerném a szagodat... De ha mégsem, semmibe se került volna megmondanod a nekem a nevedet... Kary. -*mosolyodott el gúnyosan Frehar, és ezzel le is zárta a témát, még mindig suttogva.* |
- Nem surranok én sehova! - horkantott és ő is dobbantott.
- Én nem vagyok idegen itt! De mivel látom, hogy itt csak egy ostoba kérdéseit hallgathatom, átruccanok a következő táblára! - ő már kiáltott, nem vette igénybe a mágiát.
|
*Frehar vicsorgott, és kivillantotta hatalmas, éles fogait, amik még pirosan csillogak a nyúl vérétől. Halkan morrant válasza:*
-Nem mondhatni, hogy túl bőbeszédű vagy. -*üzente vissza hasonlóan gúnyos hangon, de attól, hogy suttogott, csak még fényegetőbbnek tűnt a hangja. Lábával ingerülten tobbantott egyet, és így véletlenül az éppen előtte heverő nyulat zúzta szét mégjobban, de nem törődött vele különösebben. Lehajolt, egy harapásra befalta a zsákmányállat maradékát, majd ismét az ismeretlen alakot sejtető sötét felé fordult.*
-Tudod, nálunk általában úgy szokás, hogy az idegen bemutatkozik, ahelyett hogy elsurran, akár egy tolvaj. -*morogta tele szájjal, és fogai ismét kivillantak. |
Sagulon meghallotta a kiáltást, pedig a szilárd pont végén volt.
Mefordult.
- Én vagyok. - suttogta és a Sötétség, hatalmának engedelmeskedve, könnyedén elvitte a másik füléig gúnyos üzenetét. |
*Frehar épp vadászatról tért vissza, szájában egy széttépett, félig elfogyasztott nyúllal. Nyugodtan lépte át a Sötét Birodalom határát a félig szétmarcangolt zsákmányával. A Félelem országa és ez a hely, a Sötétség Birodalma volt az egyetlen, amit igazán otthonosnak érzett, mióta eljött az Alvilágból. Szerette azt a helyet, habár nem vágyott volna vissza oda. Persze nem is mehetett volna vissza... Nehezen tűrte ott a szolgaságot, és végül fellázadt a túlvilág ellen, amiért száműzték, és sosem térhetett vissza.
Így a sötétbirodalom lett új otthona. Ám idegen szagot érzett. Letette a földre a nyulat, és beleszagolt a levegőbe. Igen, ez valóban egy idegen szaga! Valaki jár itt!
Frehar kíméletlenül felüvöltött, aztán morogva megszólalt.
-Ki vagy? |
Valószínűleg Sagulon volt az első, aki a sötét csata óta kintről belépett a Sötétségbe. A kinti világ idegesítette.
Nyugalomra vágyott, ahol fehér, derengő szemei végre pihenhetnek és nem szenved a fénytől és más lények döbbent pillantásától. Leadta a jelentését arról, amit látott és a lényekről, amiket megölt, majd bejelentette, hogy távozik. Most pedig magányosan vágtázott.
'Végre....' |
| Maud megvárta míg a sötétség újra szilárd, egységes és átláthatatlan lett, aztán kellemes vágtába ugrott és folytatta sötét, magányos, de mostmár kifejezetten élvezhető, megnyugtató útját. |
 *Ármány tartotta az iramot Mauddal. mikor az unikornis azt mondta, hogy vágtasson bele a ködbe, hirtelen eszébe jutott, hogy még meg sem kérdezte a nevét. De ez már későn jutott eszébe. Belefutott a ködbe, és nagyot fordult vele a világ. Hirtelen minden világos lett, és ismételten hallotta a madarak vidám csiripelését.*
- Dejó ! Visszajutottam ! - *lelkendezett.* |
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Maud unottan baktatott. A sötétben elég egyoldalú volt a látvány....A szarvával nem világított, mert ez egyfelől veszélyes lett volna, hiszen magánál sokal erősebb ősi ragadozók bukkanhattak volna rá, másfelől felesleges energiapazarlás is, hiszen a mágikus lények hat-hét-nyolc érzéke közül legalább párral tökéletesen érzékelt maga körül mindent.
*Frehar nyugodtan lépkedett, szájában az őzbak tetemmel. Kígyószerű pupillája éberen járt ide-oda, és minden kis neszre mordult egyet és beleszimatolt a levegőbe. Mindig elégedett volt ugyan a sikeres vadászatok után, de zsákmányát azért féltette. Végül letelepedett egy alkalmas kis helyre, és csöndesen falni kezdte az őzet.*
- Aha...hát persze.... - nevette a sötétbe. Tudta, hogy Frehar nem hallhatja, de nem érdekelte.
*Ármány tartotta az iramot Mauddal. mikor az unikornis azt mondta, hogy vágtasson bele a ködbe, hirtelen eszébe jutott, hogy még meg sem kérdezte a nevét. De ez már későn jutott eszébe. Belefutott a ködbe, és nagyot fordult vele a világ. Hirtelen minden világos lett, és ismételten hallotta a madarak vidám csiripelését.*