|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.12. 21:55 - |
 Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen. |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Kétségbeesetten tartotta a kaput, amin túl ez az egy dolgo halattszott:
DUMM! DUMM! DUMM!
'Mit tegyek?' gondolta rémülten, aztán hátranézett a többi rémült teremtményre.
Döntött.
Behunyta a szemeit, és elméje felsikoltott....végig a hálón.
  
Hatalmas, többszörösen összefont lángoszlop vágódott le a cseppkőbarlang szájához.
Elsöpört mindent, még Szerencsecsillag varázsát is, és a kanca elé leírhatatlan látvány tárult: mágusok! Ki tudja hány, mind a maga szürreális csapatainak élén.....és ellenük jöttek! |
*Oberon félúton találkozott Lunával.
A maradék utat együtt tették meg a barlangrendszer felé.
Úgy vélték, bekukkantanak a kinnmaradt erisziekhez, hogy mi újság náluk...* |
Hatalmas reccsenés hallatszott, és peregni kezdett a por.
Szerencsecsillag a bejárathoz rohant.
Nem tévedett.
Minden Alapító távollétében....minden nagy harcos távollétében....megtámadták a barlangrendszert!!!!!! |
 Hátra nézett, biccentett, majd eltűnt a beszűrődő fényben. |
 Sunny nagy öröme közben is észrevette, hogy az unikornis távozni készül. Nem köszönt neki, de gondolatait felé irányította, annak reményében, hogy eljutnak hozzá.
'Nagyon köszönöm a segítségedet. Nélküled nem sikerült volna. Remélem, még látjuk egymást'-gondolta, és visszafordult Kecseshez. |
| Mosolyogva nézte végig ahogy a két barát egymásra talál, de ideje mennije.....Nemes már biztos várja, és egy percet sem akart pazarolni, ha volt lehetőség, hogy viszont lássa.Megfordult, s hangtalanul elindult a kijárat felé.... |
Sunny végig hallgatott, de mikor Kecses a nevén szólította, majd felrobbant örömében, és odavágtatott Kecses elé.
-Kecses! Hát itt vagy!-kiáltotta akkora örömmel, mint ahogy az unikornis kiáltotta az ő nevét.-Jól vagy? Nem esett semmi bajod? Úgy aggódtam! Nem találtalak meg és azt hittem, már nem látlak viszont...-sóhajtott. |
 - Hm... - morrantotta, de azért megfordult, és szarvával intett.
 Kecses lépett ki a résen.
- Mi történt? - kérdezte, de aztán megpillantotta a két kancát fia mögött.
- Sunny! - kiáltotta örömmel. |
| -Sunny... |
| - Ő az anyám. Attól függ, hogy ki keresi. - mondta ugyanolyan szórakozottan, mint a kanca. |
| -Ezer bocs!Azt hittem olyan vastag a fal, hogy bent kopogásnak halják!-mondta szórakozottan-A trásam bizonyos Kecses felől érdeklődne...itt van? |
Ekkor nézte meg alaposabban a lényt...és mögötte a másikat.
Nem, nem tartozhattak a Sötétséghez.
Felemelkedett.
- Legközelebb elég a szarvadat a falhoz érinteni. Ezt bent teljesen támadásnak értettük. - mondta. |
| -Hohó, Nyugi!-ugrott el reflekszből-Csak én vagyok, Kavarkád....Nemes felesége. |
Összecsikorduló fogakkal ugrott ki a pillanatra feltáruló falon át, aztán lesunyt fejének hála csaknem felnyársalta a zebramintás lényt maga előtt a szarvával!
|
Sunny is ámulva nézte a szebbnél-szebb cseppköveket, majd mikor megálltak, épp meg akarta kérdezni miért, amikor Kavarkád már megadta rá a választ.
-Valahogy ki kéne nyílnia! Vagy egyszerűbb lenne, ha onnan nyitnák ki... |
| Lassú tembóban haladtak egy részt, mert Kavarkád se ismerte a helyet, másod részt a barlang gyönyrű volt!A szarva fényénél a cseppkövek csakúgy csillogtak.Végül egy nagy falhoz értek:-Ez különös!A túloldalon egyértelműen életjeleket észlelek.....-majd közelebb ment a falhoz és amennyire erősen tudta, hátsó lábával megrúgta.....nem akarta betörni (nem is tudta volna így), csak "kopogni" akart. |
| Sunny némán nézte végig az unikornis ténykedését, majd utánaügetett, remélve, hogy rátalálnak Kecsesre. Nem is tudta, vajon a pegazus hiányolja-e, de úgy érezte, látnia kell. |
Nevetett.-Nincs, viszont várj picit.-most behunyta szemeit és koncentrált.érzékei szétterjedtek a földben életjeleket keresve, majd hamarosan megtalálták céljukat.
-Erre!Kövess!-majd elindult egyenesen. |
| -Aham, meglehet.-mondta.- Szerinted hol lehet Kecses?-kérdezte, majd körülnézett.-Nagyon sokfelé lehet menni... erre nincs valami kereső varázslat?-mosolyodott el. |
| -Hát igen.Az erisziek többségének ilyen természetük..... |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen. 
Kétségbeesetten tartotta a kaput, amin túl ez az egy dolgo halattszott:
Hátra nézett, biccentett, majd eltűnt a beszűrődő fényben.
Sunny nagy öröme közben is észrevette, hogy az unikornis távozni készül. Nem köszönt neki, de gondolatait felé irányította, annak reményében, hogy eljutnak hozzá.
- Hm... - morrantotta, de azért megfordult, és szarvával intett.
Kecses lépett ki a résen.