|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
 Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
|
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
 Ő még nem ismerte a táncolást, de jó kedve lett.Ritmusra kibakolt, és ugrált....Valahogy így akarta elkapni a másik csikót.Csak meg ne rúgjon valakit....
Mosolyogva kibontotta magát kedvese szárnyai közül, és kecsesen meghajolt.Elfogatta a felkérést. |
 Kihúzta magát a büszkeségtől! Milyen jószívű a lánya! Átölelte Diadémot, és ezt suttogta neki merészen:
- Nincs kedved táncolni? Csak itt a csikók mellett!
_the_young_prince.jpg) Először elkerekedtek a szzemei, majd átvette a tollat és mosolyogva köszönte meg.
- El tuccc kapni? - kérdezte nyihogva táncikálva. |
Diahar annyjára nézett.Ő bólintott.Lehajolt a másik csikóhoz.
-De aztán ne kerüljetek ki a barlangból!-kacsintott vidáman rá.
Diahar látta,h ogy az unikornis csikó nagy érdeklődéssel nézi a szárnyát.Mosolyogva kihúzta az egyik legnagyobb pihetollat, és odaadta neki.
-Teschék!Már neked ich van! |
Vidám mosollyal és nem kevés izgalommal figyelt. Inno az egyik árva volt, még Vino menekült tanítványai közül. Eris jótékonykodási vágyból fogadta be őt és társait. Azóta is tartott a beszokásuk, és jó lett volna, ha mindnek kerülnek barátok.
Mikor Inno ránézett, ő is mosolygott, aztán boldogan nézett Diadém szemeibe.
- Jácccunk? - kérdezte kissé nehézkesen ejtve a "c"-t. Közben barátságosan mosolygott, és kíváncsian nézte a kis lény két szárnyát. Látott már repülő pegazusokat és pegunikat, és nagyon érdekelték! |
Rámosolygott a kis csikóra.
-Szia!-köszönt kedvesen.Ez a szó már ment neki.... |
Felnyerített, mikor beértek, és seregnyi hang felelt.
A zene dübörgött (még mindig ismeretlen forrásból) és jópáran sereglettek köréjük.
Vihar lelkesen köszöntött mindenkit, és büszkén mutatta be családját.
Az egyik kiscsikó összegyűjtötte bátorságát, és előreóvakodott a felnőttek közt. Játszótársai általában őt hagyták ot mindenütt, pedig szeretett játszani, és most reménykedve lépett a kis pegunihoz.
- Szia! - köszönt félénken, és kicsit felsandított Viharra és az idegen unikornisra. Hátha nem zavarják el.
 Könnyedén megragadta a kanca szárnyát, és széles pördüléssel a csiszoltnak tetsző "táncparkettre" vezette.
Merkantil határozottan jól érezte magát, mert jónéhány társát megelőzve kérte fel az ismeretlent, így egyben kiemelkedve a körtáncból vagy a baráttal való táncból. Ráadásul a kanca határozottan jó táncos volt! Merkantil is bátrabban kezdett szökellni és hullámzani.
- A nevem Merkantil! - kiáltotta végül kissé megkésve a bemutatkozást.
 Harsogva felnevetett.
- Mi ütött a Vízelemű lényekbe! Jó-jó, hogy tavasz van, és vége a Sötétségnek, de kezdtek túlzásba esni! - kacagott.
Aztán Nenyát nézve elmagyarázta:
- Ma Te keresel engem, és nem is olyan régen a Tűz Birodalmában egy Vízelemű lénnyel találkoztunk! Nem furcsa?! Vagy ez a világbéke új fogalma?
Végül csak kifogyott a szuszból és vihogásból, és széles mosollyal nézte a kék lényt.
- Örülök, hogy megúsztad Te is a csatát! Láthatod, hogy mi erisziek mind örülünk, és ki is fejezzük! - intett szárnyával a dőzsölő tömeg felé.
- Therus bátyódat meglátogattad már? A Tengerben is volt mit csinálni.....Ma biztos ő is kikapcsol. Háhááájj! Szép ez a nap! Tudsz táncolni? - mondta szünet nélkül, ami épp eszébe jutott, valósággal lobogva. Nagyot nyújtózott, és ringatni kezdte magát a dallamok ritmusára. És közben pimasz, kihívó vigyorral nézte Nenyát. |
*Meglepődve nézett a pegazusra.*
- Igen - *válaszolta.*
- Végülis bulizunk, vagy mi - *mondta csak úgy magának.*
*Fülig ért a szája, amikor megpillantotta Naryát.*
- Gondoltam benézek, hogy mi a helyzet errefelé. - *válaszolta.*
- És nem utolsó sorban reméltem, hogy végre összefutunk! - *folytatta.* |
- Én Téged ismerlek! - kiáltotta a magasból, és szinte fejest ugrott Nenya elé.
Egész lénye lobogott! Pillantása égetett, szikrázott, és a fiatal kanca pajkosan mosolygott. Vidáman szökdécselt, még egy helyben állva is, láthatóan nem bírta abbahagyni a táncot!
- Mi szél hozott? - üvöltötte Nenyának.
- Felkérhetlek egy táncra? - fordult hirtelen a fakó pegazus kanca elé. |
*Charisse csak hallgatott. Erre nem lehetett mit válaszolni.
A továbbiakban hagyta, hogy magával sodorja a tömeg.*
*Csak fél úton járt, amikor a zene és az ünneplés első zajait meghallotta.
Először megtorpant, majd folytatta tovább útját.
Nem telt 5 percbe és megérkezett a cseppkőbarlangba, ahol váratlan látvány fogadta. Nagyon meglepődött. Egyáltalán nem ehez volt szokva.* |
 Értetlen, szerencsétlen képpel széttárta szárnyait, és úgy válaszolt:
- Ma van az Eriszi Fesztivál! Hogy ünnepeljünk igazán, (hisz még el sem kedztük, mert vártnk!), ha mindenki elmegy?
Megdöbbentő módon kapott választ:
Berobbant a terembe, és mindenfelé forró, színes lángörvényeket dobott!
- ÜNNEPELJÜNK! - kiáltotta eget rázó kacagással, és hirtelen a falakból, az oszlopokból, a lángokból, valahonnét a levegőből, vagy a mélyből tomboló, vérpezsdítő dallamú zene tört elő!
Dübörgése lehetetlenné tett minden további beszélgetést, még üvöltve is, így a lények mindegyike egyszerre nyerített fel, ágaskodott fel, majd sokak számára talán már a téboly határát súrólóan vad ünneplés kezdődött! |
*Összerezzent és a hang felé fordult.*
- Igen. Hogy érted, hogy Ő is? |
 Kiért, és felszárnyalt.
- Hát ő is elment? - kérdezte hirtelen szomorkás hangon a pegazus mellől. |
*Megértően nézett Islanzadí után.* |
- Remélem....
Aztán hirtelen megelégelte.
- Bocsáss meg! - mondta Charisse-nek, és nekivágott a teremnek. |
- Biztos hamarosan befut. - *mondta.* |
| - Egy nagyon kedves barátomnak már itt kellene lennie! De nincs itt! - mondta aggodalommal eltelve. |
*Charisse Islanzadira nézett.*
- Valami gond van? - *kérdezte, látva a pegazus arckifejezését.* |
| Határozottan komor kezdett lenni....... |
*Odébb lépkedett egy gyümölcskupachoz és levett egy gusztusosan kinéző gyümölcsöt.
Egy ideig forgatta a szárnya között, majd inkább visszatette a helyére.* |
| Ő is a tömeget figyelte, de lassan feszültté váló arccal.... |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
Ő még nem ismerte a táncolást, de jó kedve lett.Ritmusra kibakolt, és ugrált....Valahogy így akarta elkapni a másik csikót.Csak meg ne rúgjon valakit....
Kihúzta magát a büszkeségtől! Milyen jószívű a lánya! Átölelte Diadémot, és ezt suttogta neki merészen:
Könnyedén megragadta a kanca szárnyát, és széles pördüléssel a csiszoltnak tetsző "táncparkettre" vezette.
Harsogva felnevetett.
Értetlen, szerencsétlen képpel széttárta szárnyait, és úgy válaszolt:
Kiért, és felszárnyalt.