|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*Despota nagyot mosolygott a két csikó válaszán.*
- Még? Még? Hát nem elég? Na jó, rendben! - *mondta a kis unikornisnak, felkapta szárnyaival és a hátára tette.*
- Claire? Te hogy állsz a repülés fogalmával? Lenne kedved kipróbálni? - *kérdezte kíváncsian a pegazustól.* |
 Claire döbbenten nézte a kis unikornis kalandját, aki először rémülten szorította össze szemeit, majd lassan ráérzett az ízére! Megtanult bedőlni a hatalmas pegazussal a kanyarokban, élvezni kezdte a szelet, ami a sörényét cirógatta, és az alatta suhanó csillogó víz végül mosolyt varázsolt a komoly kis arcra!
- Méééééég! - kiabálta hirtelen, fülsértően, csikósan, mikor visszaértek a partra, és Claire kiugorva Brünhilde öleléséből, elészaladt. A kis pegazus nagyra kerekedett, döbbent szemekkel nézett fel a láthatóan fellelkesült társára.
 Brünhilde pedig szoborrá dermedten nézett a hármasra!
Faible is megszólalt!!!
Nem tudott mit mondani, csak nézte párját a két apró lénnyel, és fogalma sem volt mekkora kalandba keveredett bele.....
Végül csak előrelépdelt.
- Nohát...nohát - nyögte.
Aztán elmosolyodott.
- Igazán különleges vagy Despota! A te repülésed még egy kis néma unikornist is szóra bír! - nevette el magát, és a ménhez simult, nagy csókot adva neki.
Aztán szárnyaival megsimogatta a két csikó fejét.
- Ugye hogy nem olyan borzasztó beszélni? Majd idővel.....jöhet a többi. Egyelőre csak azt kérem, hogy ne hagyjátok abba!
A két lény összenézett, majd Despotáékra meredtek, és tökéletesen egyszerre elvigyorodva kiáltották kórusban:
- Jó!
- Mééééég! - nyöszörögte Faible aztán. |
*Despotának sem kellett több. Amint a kis unikornis elé ért, felkapta szárnyaival és a hátára tette.
Hátra fordította a fejét.*
- Kapaszkodj! - *szólt hátra.
Puhán felemelkedett és alig néhány méterrel a föld fölött repült. A plusz súly megterhelte szárnyait, de egy fejmozdulattal elintézte a dolgot.
Kicsit bedölt és a víz felé vette az irányt. Egy hajtűkanyart szépen, ívesen vettek be, hogy Faible még véletlenül se csússzon le a hátáról, majd immár a víz fölött repültek visszafelé.* |
Kíváncsian figyelt fel Despota próbákozására.
'Vajon mi fog történni?'
Claire felpillantott, és előrehajolva nézte Despotát és a kis unikornist, aki szembefordult a ménnel, és jó darabig némán méregette.
Aztán lassan felé indult.
Meg-megállt útközben, újabb bizonytalan, méregető figyelésekre, így csak igen lassan ért a tűszszín lény elé.
De azért eléállt. |
- Az idő majd meghozza gyümölcsét. Akárcsak Claire-nél.
*A vízben játszadozó Faible felé nézett és támadt egy ötlete.
A víz széléhez ügetett és onnan szólt Faible-hez.*
- Faible, szeretnél utazni a hátamon? Ha igen, gyere ide. |
Jó darabig tartott az idilljük, de végül csak Faible után pillantott.
- Haj-haj...Vele nem tudom mit kéne tenni....Ez is csoda volt - súgta Despotának, szomorúan nézve a kis unikornis felé, majd lepillantva Claire-re. |
*Despota átölelte Brünhildét és mosolyogva nézte a párja szárnyaiban összekucorodott kiscsikót.* |
Brünhilde olyan zavart érzett a lelkében, hogy nem is tudta jól van-e vagy rosszul, de aztán rádöbbent, hogy ő is mosolyog.
- Claire..... - mondta mosolyogva a csikónak, aztán mosolygott Despotára, Faible-re, a tengerpartra, a vízre, az égre, mindenre, amit látott.
Claire nagyon jól érezte magát jelenlegi helyzetében, főleg, hogy nem fázott.
Faible odalépett elé és Brünhilde elé és komoly arccal felnézett.
Claire lehajolt, képennyalta, aztán összekucorodott Brünhilde szárnyain, és vidáman nézett a világba.
De a kis unikornis csak durcáskodott tovább. idegenkedve nézve "testvérét".
Majd hirtelen szaladgálni kezdett a víz partján. |
- Igen, hallottam - *mondta halkan, de annál izgatottabban.* |
Annyira elmerült a két egymással olyan jól eljátszogató csikó látványában, hogy nem vette észre Despota visszajöttét!
Mosolyogva figyelte a két egymást fröcskölő kiscsikót, amikor elképesztő dolog történt!
Faible hirtelen vágott le mellső lábaival a vízbe, és egy éppen akkor érkező hullám majd' minden vizét sikerült Claire-re árasztania! A kis pegazus felvisított, ahogy a hideg víz elöntötte tetőtől-talpig, és mielőtt bárki bármit csinlhatott vagy mondhatott volna, nekiiramodott a partnak, és egyenest Brünhildéhez szaladt!
A kanca meg, sosem tudta megmondani miért, lehajolt a felé vágtató kicsi elé, széttárta szárnyait, felkapta, és magához ölelte! És Clair is őt!
Jópár pillanattal később bámultak csak egymásra.
Aztán Clair hatalmas, sötét szemei hirtelen valami jelentőséggel teltek meg, és a kiscsikó arcán valami fontos érzés terült szét.
- Mami - suttogta alig hallhatóan, Brünhilde totális döbbenetére.
Aztán hirtelen mosolyogni kezdett, és izegni-mozogni a kanca ölelésében, és mintha csak valami rég elfeledett dolog újra megtalálásának örülne, ismételgetni kedte:
- Mami. Mami! Mami, mami mami! - kiabálta egyre hangosabban.
Brünhilde csak nézte, nézte a csikót, ahogy kiabál és őrá mosolyog, és nem tudta mit mondjon. Utoljára a patája megkérésekor érzett ilyen vihart dúlni a lelkében! De nem tudta csak úgy letenni a csikót, ha Eris kérése nem lett volna, akkor sem tudta volna otthagyni csak úgy őket!
- Jó-jó - mondta nagyon halkan, a csikót nézegetve.
- Sssss....Csitt, kicsim. Elég lesz - és lassan elmosolyodott.
Ekkor vette csak észre a mellette álló mént.
- Despota.....hallottad Te is? Hallottad? - kérdezte remegő hangon, csillogó szemekkel. Igen, örülni kezdett a csikóknak!!!!!! Ő, a valkűr!
Faible-t kereste szemeivel, aki szintén döbbenten nézett, és kissé bűnbánóan is, még mindig a hullámok közt állva.
- Gyere ki! Gyere ide, kis bajkeverő! - nevetett felé. |
*Miután Ő is kiért az erdőből, megállt és szétbontogatta szárnyait. Először kicsit próbálgatta őket, aztán elrugaszkodott a földtől és a levegőbe emelkedett.
Amikor már elég magasra emelkedette, a tenger felé fordult és elsuhant.
Élvezte az arcába csapó szelet, a tenger illatát és a szabadságot.
Amikor már eltűnt a part mögötte, megfordult és visszafelé kezdett haladni. Nem telt bele néhány percbe és már látta a játszadozó csikókat és Brünhildét. Ritka jó kedve kerekedett ettől a kis repkedéstől.
Puhán leszállt a partra, párja mellé.* |
A két csikó megiramodott előre, így Brünhilde feszülten utánuk ügetett.
Nem történt baj, csak a vízhez sietett a két apró lény, így megnyugodva sóhajtott.
Claire és Faible egy ideig nézték a kancát, majd beóvakodtak az épphogy bokájukig érő vízbe, ahol ugrálni kezdtek. |
- Persze. - *válaszolta.
Neki nem volt túlzottan kedve a fürdéshez, de azt tervezte, hogy kicsit körbenéz a levegőben. Már úgyis régen repült, a tollaknak már meg kellett annyira erősödniük, hogy legalább egy kicsit had repülhessen.* |
A csikók abban a pillanatban felébredtek, ahogy Despota távolabb ment, ami nagyon érdekes volt a kanca szemében, de most örült, hogy felkelnek.
Lehajolt hozzájuk, és halkan beszélni kezdett.
Kis ideig tartott a mondanója, de ahogy végzett, a csikók azonnal szorosan mellé álltak.
Brünhilde komolyan nézett rájuk, majd Despotára pillantott.
- Claire, Faible és én azon gondolkoztunk, hogy elmennénk pancsolni a tengerhez. Velünk tartasz? |
*Néhány lépéssel távolabbról visszanézett párjára. Egy ideig csak állt és figyelt, aztán kicsit beljebb lépegetett. Keresett egy olyan helyet, ahol a kedvenc finomsága nőtt, de hiába kereste, nem talált egy kis, elveszett szál növényt sem.
Bosszúsan leharapott egy egyszerű mezei fűcsomót és családjához baktatott.* |
Bólintott.
A csikókhoz lépdelt, és lenézett rájuk.
Igen.....Nem fogja hagyni, hogy rossz csikókor jusson nekik! Nem lehet túl jó anya-jelölt, de nem adja fel! Végig fogja csinálni! Nevelni fogja őket....és megpróbál mindent jól csinálni.
'Eris.....kicsit segíthetnél...' gondolta azért az égre nézve. De érezte, hogy erős lesz.
Önmagáért is.....A saját elveszett csikókoráért is..... |
*Elengedte párját és odébb sétált.*
- Akkor rajta, kezdheted is. Elfelejtettél estimesét mondani. - *fordult vissza kicsit gúnyosan.* |
Fáradt és lemondó sóhajjal nézett párjára.
- Nem kell bemutatnod a Sötétséget, de én éppen azt szeretném, hogy normális csikókoruk legyen, hogy tanuljanak és fejlődjenek! Ezért lettek rámbízva! Nem akarom, hogy azt higgyék az egész életük másmilyen lesz. Fontos, hogy tudják: figyelek rájuk. És nem engedem szó nélkül élni őket! |
- Talán jobb is, hogy nem mondott semmit. Biztos nem véletlen döntött így...
*Párja szemeit fürkészte.*
- A Sötétség ideje alatt születni mióta lehet normális dolog? Az igaz, hogy van néhány furcsa dolguk, de ha számításba veszed a körülményeket, nem is olyan rossz a helyzet. |
- Én is így látom - mondta halkan, még mindig a két kicsit nézve.
- Azt tudnám miért viselkednek olyan különösen! Eris semmit sem mondott róluk.....
Futkorásztak tovább, jó darabig cikázva mindenfelé, majd hirtelen leheveredtek egy fa tövébe. Alig pár pillanat múlva mélyen aludt mindkettő. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Claire döbbenten nézte a kis unikornis kalandját, aki először rémülten szorította össze szemeit, majd lassan ráérzett az ízére! Megtanult bedőlni a hatalmas pegazussal a kanyarokban, élvezni kezdte a szelet, ami a sörényét cirógatta, és az alatta suhanó csillogó víz végül mosolyt varázsolt a komoly kis arcra!
Brünhilde pedig szoborrá dermedten nézett a hármasra!