|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 21:47 - |
 *Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.* |
[402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Elmosolydott.
-Valóban csodás!
Felállt, odament Mithez és megcsókolta. |
 - Csodás a víz, szerelmem! - mondta szinte dalolva, és kiügetett a partra.
Aztán jól megrázta magát, mire vízcseppek ezrei fröcsköltek mindenfele, kicsiny szivárványokat hozva létre a levegőben csillogva!
- Huhh - mosolyott. |
Felébrett a zajra.Ásított.
-Milyen volt a fürdés drágám? |
Áttörte a csillámló felszínt, és a part felé kezdett tempózni.
'Azt hiszem elég tiszta vagyok már.' |
| Édes álmot látott. |
| Könnyedén a víz alá merült, és szórakozni kezdett. |
| Egy pillanatra felébredt.Mosolyogva látta párját a vízben, majd visszaaludt. |
Lassan teljesen összehomokozta magát, így, mikor látta, hogy Angel elszundikált, halkan felkelt, és a tengerhez óvakodott.
Aztán lassan belegázolt. |
| Elbóbiskolt. |
| Nyugodtan heverészett és néha hempergett kicsit. |
| Ő is lefeküdt, de nem szólt semmit. |
Megállt, és eldőlt az oldalára.
- Elfáradtam! - lihegte. |
| Mosolyogva ért Mith mellé, és csak őt nézte! |
| Lassan kifulladt a homoki száguldástól, de azért vágtában ment tovább, ha kicsit lassúban és nevetségesben is. |
| Kuncogott Mith jókedvén és utána eredt! |
Puhán ért talajt, és nagyot szippantott a sós illatú levegőből.
Párás szellő cibálta a sörényét, és Mithrandir leírhatatlan jókedvre derült!
- Fussunk! - kiáltotta, és vágtázni kezett a homokban! |
 Hozzábiccentette a fejét Ewerynéhez.
- Jó...... - lehelte.
|
 - Ígérem, hogy soha nem hagylak el... szeretlek én is a csikóddal együtt. És.... ha valami baj érne engem... hát had csengjen ez a szó benned: Szeretlek. Szenvedélyesen... imádlak. * Mondta a csődör, és még egy hosszú csókot nyomott párja arcára. * |
Kyara boldogan mosolygott, és élvezte a kényeztetést.
Annyira megnyugtató volt tudni, hogy Eweryn vele van, nincs baja, végre együtt lehetnek! A tüzes, önfejű, szenvedélyes, lobbanékony csődör annyira más volt mint ő, de mégis (vagy épp ezért?) vele érezte igazán jól magát.
Mámoros örömmel viszonozta párja kedvességét.
Aztán hirtelen feltámaszkodott. Mélyen szerelme szemébe nézett.
- Eweryn.....ígérd meg, hogy soha nem hagysz el. Sehogy se. Vigyázz magadra és ne felejtsd el, hogy én és a kicsi...már itt vagyunk! Kellesz nekünk! Szeretlek...Mi lenne velem nélküled? El sem tudod képzelni...mit tehetnék...Ki vigyázna rám? Ki tenne igazán boldoggá és teljessé?....... |
* Még csókolgatta, puszilgatta egy ideig a párját, aztán felsóhajtott, és nézte Kyarát. Gyönyörű volt a párja, és ahogy ránézett a csődör, azt érte el vele, hogy még párszor megcsókolja. *
- Mondjuk ezt csinálhatjuk. * Mondta kuncogva, és tovább csókolgatta a kancát. * |
[402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.*
Elmosolydott.
- Csodás a víz, szerelmem! - mondta szinte dalolva, és kiügetett a partra.
Hozzábiccentette a fejét Ewerynéhez.
- Ígérem, hogy soha nem hagylak el... szeretlek én is a csikóddal együtt. És.... ha valami baj érne engem... hát had csengjen ez a szó benned: Szeretlek. Szenvedélyesen... imádlak. * Mondta a csődör, és még egy hosszú csókot nyomott párja arcára. *