|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 19:39 - |
 Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Kényelmesen leszállt, a maga feszes, örökké elegáns és hatalmas-terjengős módján, majd behúzta a szárnyait és körülnézett.
'Szép, virágos, tavaszi mező, friss fűvel. Sehol senki és semmi. Jó!'
Azzal élvezettel legelészni kezdett, nem kímélve füvet és virágot. Elvégre ínyenc volt!
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Tanácstalanul-bizonytalanul nézte testvérét, végül úgy döntött, követi a példáját! Oldalt vetődött és egy jóízűt hempergett!*
*Csodaszarv mélyeket szippantott a levegőből és elkezdett legelni, miközben szeme sarkából követte lányai ténykedését. Jókat mosolygott két fiatal lányán.* |
 Arwen nagyot sóhajtott. és kinyújtózott. Úgy érezte megtalálta a maga mennyországát!
 Első dolga volt hatalmasat hemeregni!
Végre szabadok lehetnek!!! |
 -A viszont látásra!-nyerítette utánnuk és a két ménhez fordult-Nos, fiúk?Most mihez kezdjünk? |
 -BUNKÓÓÓÓÓ!-kiáltott utána
Crozz nem is érdekelte különösebben.
-Ki, lécci menjünk innen jó?Nem bírok itt maradni-mondta bújva testvéréhez.
-Üdv Enfatum örültem a találkozásnak remélem még találkozunk.Mehetünk?
-Persze, ha szeretnéd.Köszöntem a találkozásnak Enfatum.-huga után vágtatott és elhagyták a rétet........ |
Kiara is megérkezett és testvére mellet megállt valamit a fülébe súgott és kicsit arréb sétált |
 Crozz hamar ideért.Nem annyira örült ,hogy Enfatnum is itt van mert szeretett volna egy kicsit kettesben lenni vele. |
| -Hát...Egyedül maradtunk.-mondta a mén-De ahogy én őt ismerem bizonyára pillanatokon belül ideérnek. |
 Hirtelen nem lett biztos magában.
-Bocsáss meg de asszem nem tisztáztam egy ügyet!Egy kancával!És úgy érzem csak rá tudok gondolni!Amúgy is Crpzz beléd szeretett!-mondta és felröppent.Búcsúzóul intett egyett a kancának és elrepült.
-Ide hívom Crozz-t!-kiáltott még vissza. |
Ahogy Liara leszállt kicsit támolygott az utazás miatt.
-Gyorsak voltunk-mondta miközben leüllt a fűre |
| Hamar ideértek.Be kellet valnia magának ,hogy jó gyorsan ideértek és egy kicsit liftezett a gyomra.Lassított.Körözni kezdett.Egyre kisebb köröket írt le és a végén már a földre huppant.Leeresztette a szárnyát ,hogy a kanca le tudjon mászni. |
Pár napja, hogy egy család lelkeit engedte át a Kapun, de még nem tudta, hogy ez örökre meg fogja változtatni az életét.... Az anyától tudta meg, hogy a család nem teljes...a lélek, amikor még beszélő képes volt (vagyis még maradt a testben annyi élet), ennyit mondott:Zia!Hol van a kislányom?
Boldogan bandukolt a virágok közt!Örült, hogy érzi Yasha jelenlétét a hálójukban és hogy minden rendben vele!Noha várta már vissza magához, mióta rátalált a nővérére, kinyílt előtte a világ!Végre újra élt teljes életet.
Egy helyen bokrosabb volt a rét, épp arra felé tartott, de valami belenyilalt.Halk zokogást érzett, de nem hallotta azt..csak érezte.Megtorpant "De..deh hát...egy halott lélek nem zokoghat!".Aztán újra elindult, lehetőleg hangtalanul.Amit látott, megdöbbentette.Egy piros szemre sírt ki csikó feküdt ott, aki elvesztette minden reményét...már el se menekült Konitól, neki mindegy volt, hogy megeszik-e vagy nem.Olyan fiatal volt, hogy alig tudott beszélni.Fénytelen szemeivel Konira meredt, s olyan bánatos arccal, amelyet a lány még nem tapasztalt.
Egy ideig még ott állt, s a csikó is abban a pózban ült....Várta a halált....Aztán Koni tette meg az első lépést....a csikó megcsak nézte, mintha még mindig ott álna.Amikor az angyal szembe ért vele (mert eddig háttal állt neki),egyszerűen letette a fejét a földre, s szeme a távolba meredt.Az angyal letérdelt mellé és kis testét végig simította.A csikó hagyta.-Mi történt veled?-nyögte ki Koni, miután már megbátorodott és gyengéden simogatta a kis testet.Még nem tudta, hogy mi a csikó története....
Még sokáig maradt a csikó mellett, s a teremtmény szemében elkezdett fellobbanni a szikra!Egy idő után érdeklődést mutatott, ki az a lány, aki mellette van, és szeretetet mutat iránta, holott nem is ismeri.Kiváncsi fényben úszó szemekkel.Koni elmosolyodott, s táplálni kezddte tollaival a kis lényt, aki vonakaodott, aztán rászánta magát az ételnek!Napok óta nem evett...
És minden úgy történt, ahogy a szokásos... a kicsikében új remény fakadt, s követte Konit!Amikor már megértették egymást, és a csikó teljes jogú angelid lett, akkor jött rá Koni az igazságra....
(Pár nappal később:)
Koni egy fa alatt üldögélt, és nézte a játszadozó kicsit, amikor egy név nyilalt belé:Zia!Hirtelen megszólította a csikót, aki döbbenten fordult oda...a nevét hallotta....Koni is megdöbbent, s csak sokára, a kis csikó kitartő, kiváncsi fényű pillantására mesélte el neki, hogy tudta meg a nevét...Zia természetesen azt hitte, Koni tehet róla, hogy meghalt a családja és elbújt...azonban már nem tudott elszakadni a lánytól....Rájött, nélkülenem boldogulna, s második anyja lett, ezért utána ment, s megbékült....Később értette meg Koni erejét és fellélegzett...De ez már más töténet, elbeszélésére más alakalommal kerül majd sor :)
|
 Elhagyta a rétet. |
 -Remélem még összerepülünk!-mondta a csődör és elrepült. |
Nyugodtan állt a virágok szélén, és méregette a pegazust.
Kristályos szarva végül megvillant, jelezve neki, hogy ideje továbbállni.
Amúgy is eléggé értelmetlennek látta a tovább ácsorgást.
- Nos, jó volt veled találkozni, viszlát - mondta udvariasan, azzal megfordult, és ügetni kezdett elfelé. |
| Kardfia választ várt társától és csak várt,várt,várt. |
Gyanakodva nézett a furcsán viselkedőre.
Végül biccentett neki.
|
| -Tudod mit?A nevem Kardfia.-mutatkozott be illedelmesen és meghajolt. |
Elkomorult.
- Ismerjük mi egymást? - nézett bizalmatlanul a lényre, és nem mozdult. |
| -Gyere Serenity!-szólt a ménnek. |
Kisétált a rétre, és körülnézett.
Egy idegen pegazus szólt valakinek a rét túloldalán.
Elgondolkozva nézett a lényre. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Arwen nagyot sóhajtott. és kinyújtózott. Úgy érezte megtalálta a maga mennyországát!
Első dolga volt hatalmasat hemeregni!
-A viszont látásra!-nyerítette utánnuk és a két ménhez fordult-Nos, fiúk?Most mihez kezdjünk?
-BUNKÓÓÓÓÓ!-kiáltott utána
Crozz hamar ideért.Nem annyira örült ,hogy Enfatnum is itt van mert szeretett volna egy kicsit kettesben lenni vele.
Hirtelen nem lett biztos magában.
Elhagyta a rétet.
-Remélem még összerepülünk!-mondta a csődör és elrepült.