|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 16:02 - |
 Könnyedén kiügetett az erdősávból, majd megállt, körbenéeztt és nekiesett a fűnek.
A mezőn nem volt mindenütt jó fű, de az erdő mellett különlegesen finom, selymes, lédús virágok nőttek. |
[358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Nagyot villantak a szemei, de Rix így is válaszolt:
- Biztos vagy benne? - kérdezte kuncogva a manó. |
 Bólintott kedvesen Henának, mielőtt Rix felmásztt volna rá.
A kis manó reagálásán felnevetett.
-Hát Rix!Van köztünk pár év különnség.... |
Biccentett Akelonnak, aki visszafeküdt a földre.
Továbbvezette húgát két különc alakhoz, akik látható vidámsággal ücsörögtek egy másik fa tövében. Egyikük egy barna nőstény volt, a másik, aprócska alak viszont teljesen ismeretlen lehetett. Nagy fülű, gömbölyded alak volt, nagy, élesen figyelő szemekkel, és erős, kapaszkodásra termett mancsokkal.
- Hena! Rix! Hadd mutassam be a húgomat! Yasha, ebben a kedves farkasban Henát, a nagyfülű manóban pedig Rixet tisztelheted. Ők az én vezetésem legfőbb támaszai!
Hena kicsit zavartan elmosolyodott, hálás pillantást vetve Hirára, majd Yasha felé fordult.
- Üdvözöllek! Hira pedig túlzott! Mi nem vagyunk "legfőbb támaszok", csak segítünk, ahol tudunk! Bár, azt hiszem nem beszélek Rix nevében... - mondta, vidám pillantást vetve lefelé.
A manó elszántan iramodott Yasha felé, aztán egy pillanat alatt felmászott rá!
Elhelyezkedett az arcán, és szó szerint szemtől-szembe nézett vele.
Végül így szólalt meg:
- Én egészen biztosan fontos vagyok Hirának, mert nincs belőlem több! Úgyhogy, kedves Hena, valóban csak a magad nevében beszélhetsz! - mondta magas, pattogó hangján.
Aztán újra nézegetni kezdte Yashát.
- Hát nem nőttél akkorára, mint Hira! - összegezte véleményét.
A fehér nőstény erre hátborzongatóan felhördült, és kivicsorította rémítő fogsorát.
Rix csak egy pillanatra rémült meg, aztán ugyanolyan idegesítőn folytatta:
- Ne gyere nekem ezzel! Nem félek! Én csak őszinte voltam.... |
| Biccentett vidáman:-Szia! |
Bólintott, és lerázta magáról a komorságot.
- Nos, kezdjük ez én falkám tagjaival!
Odavezette Yashát egy fiatal, az eget figyelő, szárnyas farkashoz.
- Akelon, Ő itt a húgom, Yasha! Yasha, Ő itt Akelon, a rámbízott szárnyas farkas, és mellesleg az egyik legifjabb tag!
A fiatal, szürke nőstény mosolyogva pillantott Yashára.
- Szia! |
Kicsi csend támadt közöttük.
-És bemutatsz a többieknek?Végülis csak Argóval és Dnarral ismerkedtem meg igazán! |
| Csendesen bólogatott. |
Bólintott.
-Nálunk a vezető a barátunk.S mivel ismerjük, megbízunk benne, annyira, mint családtagban.Végülis minden falka egy nagy család! |
Elfintorodott, majd lassan, kelletlenül elmosolyodott.
- Áh! Igazából sosem voltam "hideg vezető"! Tudják ezt ők is! Csak szeretem, ha tisztelnek, és azt teszik, amit mondok, mert gyakran az épségük múlik rajta, és nem csak a sajátjuk, de az egész csapaté! Elvárom, hogy ne hebehurgyáskodjanak. De tudom, hogy csak kölyök még valahol, így nem áll szándékomban elvennni az életüket. Soha nem is állt szándékomban! Szóval......tudják jól, hogy "amelyik Hira ugat, az nem harap"! - fejezte be egy mosollyal. |
| -Látom a rólad hitt"hideg vezető" típus most feloldódott bennük.-msolygott, s Hira mellé lépett. |
- Tényleg nem! - nevette, és lelépett Yasháról.
Közben észrevette, hogy csapata tagjai mind őt nézik, és egy mosolyt próbálnak elfojtani.
- Na elég legyen! - morrantota, mire mind nevetve szétszaladtak. |
-Öhm....Megoldom!-szólt ügyködve.Hiába erőlködött nem udta legyűrni magáról Hira lábát, de még próbálkozott.Nem akarta ilyenkor erejét használni....minek?!
-Ez nem ér!-szólt végül is feladva a harcot.... |
Nagyon megdöbbent, de végül, ledöntve a lábáról, elmosolyodott, és képen nyalta Yashát.
Aztán egy ügyes mozdulatal felpattant, és le is gyűrte húgát.
- Na? Mihez kezdesz? - lihegte lefelé, vigyorogva. |
Kicsit csiklandozta a dolog!Miután "megismerkedtek" , vidáman játszottak....
Egy idő után Yasha annyira visszacsúszott a játékos kiskölyök szintjére, hogy intett a testvér párnak Hira felé.Sokáig lesben állt, majd teljes erővel megrohanta nővérét! |
Hira elégedetten és kíváncsian nézte csapata és húga találkáját.
A csapat tagjai fiatal felnőttek voltak, de mivel mind sok szörnyűségen ment át, és árvaként került Hirához, eléggé félénkek voltak és kedvesek a Hirával jöttekkel.
Megtanultak harcolni, és vadak, zárkózottak is tudtak lenni, de a fehér farkas tudta, hogy nem lesz baj.
Mosolygott, ahogy Argó és Dnar, a barna-fehér-sárga testvérpár odarohant Yashához, és szimatolni kezdték. |
| Elbűvölve nézte a farkasokat.Ennyit még sose látott.Vidáman álldogált, de bátortalanul...Annyi a felnőtt...és csak pár kölyök....De Hira mondataira is hallgatván közelebb ment.Előbb félénken, majd egyre boldogabban ismerkedett a többiekkel.Néhány még játékos volt, ezért jól megértették egymást..... |
Egy pillanatra megtorpant, és különös pillantást vetett Yashára.
- Örülök, hogy élsz, Yasha!
Aztán ugyanolyan hirtelen kocogott tovább.
De csak beszélni kezdett.
- Nem is egyszerűen éltél...hanem jól éltél.....Ez nagy szó azok után, amin átmentél! Erős lény vagy.....És örülök, hogy találtál magadnak új falkát....Én már akkor megtaláltam az enyémet, mikor elhagytam a családunkat. Mondanám, hogy bűntudatom van Miattad...de nem lenne igaz.....Szomorú, hogy nem nőhettünk fel együtt...de élünk, és nem roncsként, mindketten erős farkasok lettünk! Csak ez számít....
Hirtelen hátravigyorgott egy pillanatra.
- Kalandos életed volt!
Egy ideig némán ment tovább.
- Tudod - kezdte - a szerelem sokféle lehet....Majd rátalálsz! Ha csak a korra figyelsz, sokmindent elszalaszthatsz! De....szerintem Te úgyis a szívedre hallgatsz majd, és az nem csap be.....
Megállt egy sűrű lomb előtt.
- Én nem találtam párra...De találtam másra! Remlem jóban leszel velük...
Hira félretúrta a laza lombokat, és egy tisztásra nyitott utat, itt a mezőszéli erdőcskében.
Rengeteg farkas feküdt, evett, figyelt és szórakozott a mezőn!!!!
Móric és Mendai
Aruna és Mór
Akelon, Hena, Rix
Argó és Dnar
Hira végignézett a csapaton és aprót vakkantott:
- Nahát! Mór elhozta a saját csapatát! Most aztán barátkozhatsz, Yasha! Még a végén a többiek is eljöhetnek! |
-Nos...miután üldözőbe vettek a szüleink mészárosai, felébredt bennem az erőm...uralom a szellemek erejét!Eleinte csak a mindenen átjárkálás ment, tehát csak elfutottam a sötétség farkasai elől...de aztán megtanultam a sokszorozódás is, és harcolni, tehát egyre nehezebb volt engem elkapni; hehe nemis kaptak el soha!(Azóta is nő azerőm)....Aztán leszálltak rólam, de amikor még tombolt a sötétség naponta meg kellett küzdenem egy-egy orkkal...-ekkor keserűen felnevetett-könnyű prédának néztek engem...ostobák!...így teltek a napok, hónapok, évek.....Végül találkoztam mostani gazdámmal...ő lett második anyám, és lényei a család falkám.Nem rég a szerelem szele is elkapott....de inkább csak jó pajtásom az a másik kölyök...és nemis lesz erős! ..........És most itt vagyok...... |
- Örüljünk neki! Élünk! Maradt hírmondó a népünkből! - mondta képen nyalva Yashát.
- Gyere! És közben mesélj, mi történt Veled! |
| -Igen.-ült le mellé szomrúan.-Engem a bújócska memtett meg.... |
[358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Könnyedén kiügetett az erdősávból, majd megállt, körbenéeztt és nekiesett a fűnek.
Nagyot villantak a szemei, de Rix így is válaszolt:
Bólintott kedvesen Henának, mielőtt Rix felmásztt volna rá.