|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.09. 15:57 - |
 Michaelangelo kilépett a Sötétség falán át.
Gyenge volt, kapkodta a levegőt és remegtek a lábai.
Azt hitte össze fog esni, és a feje is zúgni kezdett.
Behunyta a szemeit. És elképesztő dolog történt!
Egy kép villant az elméjébe: egy rét, rengeteg virággal és fűvel a közepén.
És a következő pillanatban megremegett alatta a föld és ő, mint egy megsüketült ember, aki újra hallani kezd, újra érezte magában a mágiát és a föld erejét!!!! Mintha az élet elérte volna, mint egy halott fát és feltöltötte volna!
Kihúzta magát és széttárta a szárnyait.
És látni kezdte a földet magát. Az ereje egyre nagyszabásúbb lett! Látta a földben motozó állatokat és gyökereket, a hatalmas földalatti folyókat és barlangokat és a vad születést is: az irdatlan sziklák kiválását a forró, felfoghatatlanul folyó lávából.
A következő percek alatt a látomás tovatűnt, de ő és a föld újra egyek voltak.
És az színe, teste is a régi lett: gyöngyházas derengés mindenütt.
'Újjászülettem hát!' |
[291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
 -És ezen kívül mást? |
 -Jah, így erted! igen. Tudok villámot szórni. |
| -Mennyire uralod az erődet...plédául tudsz-e villámot szórni...? |
| -Ezt hogy érted? |
| -És milyen nagy teret foglalsz el az elemedben? |
| -Értem.-bólogatott |
| -Hát...ez egy tág fogalom.Itt úgy értem, hogy nem vagyok semmihez sem kötve:elemtelen vagyok, viszont varázsolni valamicskét tudok.... |
| -Nem tudtam, hogy ilyen elem is van. |
| -Igen, így!Az enyém csak a mágia.Nagyon kis erőm van, inkább elméletben vagyok tehetséges. |
| -Rajtad kívül. Így értetted nem? Elemem a villámlás. És általában este szokott villámlani. Szóval, inkább éjjel császkálok. |
| -Este nem szoktak csodalovak járkálni! |
| -Hogy érted, hogy ilyenkor? |
| -Az ám!-mosolygott.-De valóban nem szoktam ilyenkor lényekkel találkozni! |
| -Akkor minden rendben van!-nevetgélt |
Felnevetett.
-Hát, még nem próbáltam ki, milyen a kannibalizmus, de nem is akarom! |
| -Amennyiben nem akarsz megenni, akkor nem félek-mosolygott Nessa |
| -Örvendek!-mosolygott Requus.Már hiányolta a társaságot.-Hova ebben az éjszakában?Nem fél kegyed? |
| -Üdv-ugrott a varázsló elé Nessa. |
| Lassan lépdelt.Vele együtt azéjszaka.... |
- Kihívás! Végre megvagy! - kiáltotta kilépve a sűrűből, és nagyot sóhajtva megállt. Nagyon fáradt volt már.
 - Ki vagy?! - pördült meg, és leszegte fejét.
- Barát. - mondta melegen mosolyogva, és elindult a csődör felé.
Dühösen fújtatott és csikorgatta a fogait, meg sem rezdülve állt tovább, bármikor harcra készen.
Icekrystal nem állt meg, hanem még közelebb lépett a lényhez,és leengedte az arcát lesunyt fejű lényé mellé.
Szemeik találkoztak.
- Nem bántalak. - mondta nagyon halkan.
Döbbenten elkerekedtek a szemei, és érezte, ahogy lángbaborul az arca.
Olyan furcsán érezte magát....
Hátraugrott, és lihegve kérdezte:
- Ki vagy?
- Több nvem is van.....Azt szeretném, ha Te Liliának szólítanál...Másoknak....Icekrystal vagyok....Eriszi vagyok, mint Te. Az a furcsa lény, aki emberszerű, ő a mi közös nevelőnk.
- Értem. - nyögte összeszorult torokkal.
'Honnan tudom, hogy bízhatok benne??!?!?' kergetőzött a fejében a gondolat.
- Kérlek, gyere velem! Aggódtunk érted! - mondta szelíden.
Horkantott.
Üvölteni akart....aztán...
- Rendben. Hová?
A kanca csak elmosolyodott, aztán intett egyet, és belépett a sűrűbe. |
[291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo kilépett a Sötétség falán át.
-És ezen kívül mást?
-Jah, így erted! igen. Tudok villámot szórni.
- Ki vagy?! - pördült meg, és leszegte fejét.