|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.31. 21:01 - |
 Illu félelemmel eltelve vezett a karavánt. Érezte a többiek kínjait, a harc hevét és tudta, hogy magát is fétenie kell, hiszen a sötétség lényei idekinnvoltak.
Ezidáig nem történt semmi, de jobb volt az óvatosság.
Még csak a hegyek lábánál jártak, a kanyonhoz pedig hosszú az út!Ki tudja addig mi éri őket. Lilinára nézett maga melett és kicsit jobban lett.
'Nem vagyok egyedül. Nem vagyok egydül...' |
[265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 -Szia!-köszönt rá Melani a lényre. |
 Andulon büszke, nemes tartással sétált lassan felfelé a hegyi utakra.
Kissé elmerengett a vad ünnepségen, amit nemrég hagyott ott, és őszintén megkönnyebbült, hogy másnapossága múlóban volt.
'Nem jó eltúlozni semmit' állapította meg magában, és felemelte kissé a fejét.
Felhők gyülekeztek az égen, de Andulon nem hitte, hogy vihar lesz belőle. Bár ki tudja, a hegyekben annyi minden történik másképp! |
 Követte... |
 Bólintott, és elindultak. |
| -Akkor legyen a pusztaság! |
| - Csak azért kérdezem, hogy hová mennél szívesebben. Vissza az erdőbe? A sivatagba? Valamelyik Birodalomba? Vagy a tengerpartra? Egyébként egy rendkívül érdekes dolog van készülőben a pusztaságban is..... |
| -Nem te vagy a vezető?-mosolygott. |
Megállt a lejtő aljában, és kis töprengés után Íziszhez fordult:
- Mondd, merre menjünk tovább? |
| Követte.... |
| Biccentett, és egy meredek párkányra fordult. |
| -Állok elébe!-egyezet bele örömmel. |
Ködláng Íziszre pillantott.
- A Csillagos? Hallottam már róla...Igen....
Végül eljött az álom, majd a hajnal, s vele az út folytatása.
Ködláng némán lépdelt egyre magasabbra.
Míg a kanyonokhoz nem értek.
- Erre van egy völgy. Meg kellene nézni. |
Kicsit elmosolyodott.
-Göncöl milyen serényen dolgozik.-jegyezte meg viccesen és hallkan. |
Felpillantott ő is.
- Igen. Valóban.... |
Sokáig vándoroltak.Alkonyatkor megálltak pihenőt tartani.A csillagok már feljöttek és a hőmérséklet is lecsökkent.Ízisz meleghez szokva már nem bírta ezt a hűvösséget.egy kis facsoportból gyüjtött fát és tüzet rakott.Most az egyik hegy tetején voltak, s a csillagok gyönyörűen csillogtak.
-Milyen szépek!-jegyezte meg a tűz mellet feküdve. |
| Ködláng némán, egyenletes léptekkel rótta az utat, ami végtelenül kígyózott felfelé. |
| Elszégyelte magát.Félt, hogy Ködláng haragszik rá, így mellé ügetett és szótlanul ment mellette.Néha szeme sarkából odatekintett, de mivel nem látott semmit, egy idő után megnyugodott és nézte a tájat.Még mindig szép volt.A hegyek megunhatatlanul magasak és csodálatosak voltak, ezért elméjült bennük. |
| Kis ideig még kérdőn nézte Íziszt, aztán előrefordult, és ment tovább szótlanul. |
Megtorpant.
-Óh nem, nem....csak....-erre kicsit elpirult.-....jó veled.....mármint valóban különbözünk.....mégis az a pár dolog, amiről beszélgetünk....élvezetes.Nem azért mert szánalmas vagy ilyesmi, hanem jó róloa beszélni....-mentegetőzött.Hirtelen nem tudta rendesen megfogalmazni mondanivalójat...... |
Hirtelen megállt, és visszanézett Íziszre.
Vagyis....egyenesen a szemébe fúrta sötét pillantását.
Aztán kifejezéstelen, színtelen hangon ezt kérdezte:
- Sajnálsz engem? Vagy szórakoztat a lényem? Mi az, ami miatt olyan szívesen vagy velem? Játékszer vagyok? Szórakozás? Úgy vélem....őszinte választ érdemlek.... |
[265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illu félelemmel eltelve vezett a karavánt. Érezte a többiek kínjait, a harc hevét és tudta, hogy magát is fétenie kell, hiszen a sötétség lényei idekinnvoltak.
-Szia!-köszönt rá Melani a lényre.
Andulon büszke, nemes tartással sétált lassan felfelé a hegyi utakra.
Követte...
Bólintott, és elindultak.