|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 17:19 - |
 Fényvihar a Nagydomb tetején állt.
A csatán merengett.
'Mindnyájunkban mély nyomokat hagyott...Talán (remélem) nem felejtjük el soha....'
Ő, csodával határos módon sérülés nélkül úszta meg. De társai sokáig jártak a fejében. És a csata mozzanatai is.... |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 -Ég veled!A fény kísérjen utadon!-kiáltotta Eledhwen után, majd Csillagviharra nézett:-Nos, az én történetem nem túl izgalmas.Mint látod keverék vagyok:anyukám zebra unikornis volt, apukám pedig fehér unikornis.Nem szégyeltem különlegességemet, mert nem kellett sokan a barátaim szerettek volna lenni emiatt.Persze voltak ellenségeim és én is néha azt kívántam, hogy ne legyek ilyen, de nagyon ritkán.Érdekkes forduló pontja volt az életemnek amikor átléptem a Sötétség Birodalmának a határát.Kiváncsi voltam milyen is.Akkor épp Nemes volt az őr és azzonnal megérezte a szagom, még most is emlékszem mennyire megváltozott a pillantása amikor a szemébe néztem, még mindig megőrtizte akkor a rossz modorát, de elzavart, mint sem feladjon a feletteseinek.Én meg olyan makacs voltam, hogy később is meglátogattam.Sokszor tértem vissza oda, hogy láthassam őt és ő is megenyhült.Amikor már tudtuk, hogy mi egymásnak vagyunk teretmtve, Nemes ki akart lépni értem, csakhogy ez nem ilyen könnyű.A felettesei látták, Nemes szíve meglágyult........és innen már te is tudod.Kis híján elvesztettem őt, de hála égnek megmenekült.Hát ennyi lenne. |
 - Ha menned kell, menned kell.....Vigyázz magadra.....A Valák áldása és kegyelme kísérjen utadon..... - mondta elfogadón és búcsúzón.
Sajnálta, hogy vége a beszélgetésnek, és csak remélte, hogy láthatja még Eledhwent, de azt is tudta, hogy vannak kötelességek.... |
-Dehogynem. Sokat tudsz már rólam. Legend első lényeinek egyike vagyok, az Elsők egyike, és sokat jártam a tündéknél. Tanultam tőlük. Erről szólt az életem és... -*hirtelen elhallgatott, és riadtan felkapta a fejét. Sietős, és kapodó lett, éppcsak futtában szólt oda a döbbent lényeknek.*
-Szóltanak! Bocsássatok meg nekem, de mindenképpen mennem kell! -*sietett magyarázkodni Eledhwen.*
|
- Igen...Csak néha nehéz megtalálni a megfelelő ellentétet! - nevette el magát.
- Ti már mindent tudtok rólam, és hallhattam Nemes történetét is. De rólad alig tudok valamit, Kavarkád! És Te sem meséltél magadról eddig, Eledhwen. |
| -Mint mondják, az ellen tétek vonzák egymást.-mosolygott. |
- Nincs annál jobb, mint ott találni barátokra, ahol nem várod! - mondta mosolyogva.
- Eris hosszú ideig volt egyedül....Biztosan örülni fog, ha egy magától olyannyira különböző személy szeretne vele barátságba kerülni! |
| -Igazad van.-mondta halkan Kavarkád-De nem hinném, hogy Konit külseje miatt elfogadnák vezetőnek, bármennyire se akar rosszat és ő jobb szeretne szerény életet csúfolás nélkül...egyébként nem tragikus az élete, vannak barátai, akik mellette állnak.legendnek sem hiszem, hogy rossz a sora biztos sok boldogság veszi körül, például ti.-Nézett Eledhwenre-És Erisnek is vannak barátai, vagy, ha nincsenek koniban rokon lelket találna, még, ha korkülönbség is van köztük.-mosolygott. |
Halkan, de komolyan, egyikük szemeiből a másikukéba nézve ezt mondta:
- "A legnehezebb utak, a legértésebbek sajátjai."
- Ha kibírják, megdicsőülnek. Ha nem, akkor nem azzá lesznek, akikké lehettek volna......Ha valami igazán szép, azzal mindig együtt jár valami rosszal.....Így való. Eris hatalma átkot és rövid életet jelent. Legend lénye hiába fény, egyben a fájdalom és bánat....Koni egy tünde angyalszárnyakkal, és hiába jólelkű és segítő, ki az emberek vezetője kellene legyen, fájdalom a jussa......De lesz ez még másképp.... |
Kavarkádék meghatódva hallgatták végig Eris történetét, majd azt felelte rá Kavarkád:-Tudd, hogy a gazád nincs egyedül.Konit is bántották sok helyen, ő is megpróbált nem ejteni hibákat azért, hogy ne csúfolják.Őt is megtépázták lelkileg.Tudjátok, Koni a többiekkel járt iskolába és pont azért csúfolták, amivel együtt nőtt fel...a hozzánk, lófélékhez való hű imádata. |
Nyugtalanul hátralépett.
- Ne csináld ezt! Nem tetszik! - mondta őszintén, mikor nem talált magasabb röptű szavakat.
- Én igyekszem használni az eszemet, és cselekedni a legjobbat. Igyekszem úgy gondolkozni, ahogy helyes....Ennyi. Nem vagyok több, csak egy a sok különleges lény közt. Ha ezekhez a dolgokhoz nem értesz annyit, akkor értesz máshoz. Te is bölcs vagy, Eledhwen! És biztos vagyok benne, hogyha többet beszélgetnénk, rádöbbennél, hogy nekem is vannak hiányosságiam, amiken épp Te segíthetnél! Az élet tanulással, kérdésekkel teljes......Úgy jó. Az, hogy valaki mennyit tud, fele annyit sem ér, mint hogy mennyit és milyent tud kérdezni.
- És ha Te egy vagy bizonyos Elsők közt, az azt jelenti, hogy vezető vagy. Mint vezető, nem lenne szabad így viselkedned! Nagyon megtisztelő nekem, és nem is jó, ha egy vezető gőgös és nincs tisztában a hibáival, de nem szabad kevesebbre tartanod magad másoknál! Mert akkor azok, akik benned bíznak, és Te vagy a védelmük és példaképük, csalódnak és össze is törhetnek! Ismerd be a hibáidat, de ettől ne érezd magad kevesebbnek! Te más utakon jársz....Amin én járok, az távolinak tűnik Neked....Nekem az különös, amiket Te tudsz. Például a tündékről.....Vezető vagy, ez pedig egy bizonyos fajta viselkedést kíván! Ezt tartsd szem előtt! A méltóság, nem azonos a gőggel, és igenis szükséges......Nem azt mondom, hogy megalázkodó ahogy kifejezted véleményed, de.....de Nekem mégsem nem tetszik! - fejezte be a zavart monológot. |
*Eledhwen nevetett. Szégyellte, hogy épp egy ilyen komoly helyzetben nem bírja visszafojtani felttörő kacaját, de egyszerűen muszáj volt nevetnie.*
-Bocsásd meg viselkedésemet! -*szabadkozott, amint nevetése alábbhagyott, s kifulladtan a többiekre nézett.* -Bocsássátok meg, de... -*újra elakadt, válla rázkóditt az elfojtott kacajtól.*
-Csillagvihar, esküszöm, neked a tündék közt kellett volna élned, s maguktól a Bölcsektől tanulnod! Sőt, talán te magad taníthattad volna a Bölcseket... Hihetetlen vagy...! Itt álsz, alig egy évesen, s a világ olyan mélységeit látod át..., az egész univerzum olyan bölcsességeit hallom tőled, amit még magam is épphogy csak sejtek... -*megrázta a fejét.*
-Igazad van, valóban nem értem. És talán nem is érthetem... Nem tudok olyan sokat a világról, vagy a Varázsról, mint hiszed. Jóval kevesebb vagyok annál, mint ami első pillantásra meglátszik rajtam. S a látszat bizony sokszor csal, ezt mindannyian jól tudjuk. De nevessetek meg a tudatlanságomért. Én igyekszem nagyobb megértésre törekedni. Amióta csak bekerültem Legend Elsői közé, azóta minden erőmmel ezen igyekszem. Tanulok, amennyit csak lehet. A tündéktől és bárkitől, akitől érdemes.
-Bocsásd meg hát nekem, ha tudatlanságomban félreértem szavaidat, vagy esetleg akaratlanul kiforgatom őket. -*mondta, és mélyen meghajolt a kis kanca előtt.* -Most érzem csak igazán, mennyivel kevesebb is vagyok, mint te... vagy mint bármely másik eriszi. -*mondta Eledhwen, továbbra is mélyen meghajolva Csillagvihar előtt.*
|
Megremegett és felnézett az égre. Hatalmas, fekete könnyek folytak végig az arcán.
- Nem értitek.....Nem háború jön.......Ha két mágus párbaj mellett dönt, abban mindig mágiát használnak! És ha vesszük Eris erejét és a mágusét, aki felvette vele a versenyt......Két borzalmas hatalom fog ott ütközni!!!!! Rettenetes lesz......
Nagy nehezen megnyugodott és a könnyei is elálltak.
Tisztább pillantással nézett a másik három lényre.
- Ezek az erők.....elegek ahhoz, hogy valódi világvégét hozzanak el! Eris sosem tenne ilyet...De egyszerre küzdeni valakivel, és óvni mások életét....Még én sem értem mennyire nehéz lehet!!!!
- Kavarkád, az, hogy kimaradtatok az eddigi küzdelmekből, egy olyan dolog, amiért hálával tartoztok a világok teremtőjének! Köztünk sokan...sőt, maga Eris is néha elmereng, hogy milyen lenne, ha nem az lenne a sorsa, hogy mindenben benne legyen és mindent meg kelljen értenie és élnie....
Eledhwenre is pillantott.
- Sosem tisztázott, hogy mi alapján választ egy nevelő....Én abban sem lennék olyan biztos a helyetekben, hogy ez a nevelő választása-e egyáltalán mindig.....Vagy hogy egyáltalán ez a választás lényről és a nevelőről szól-e, és nem inkább valami fentebb dologról....
- És nem ítélkezem. Sem én, sem egyetlen eriszi, vagy Eris. Én nem mondtam, hogy mi helyes és mi helytelen a nevelésben! Koni és Legend is úgy választ, ahogy kívánja! És Eris is.
- Eledhwen, az erisziek semmivel sem erősebbek nálatok. A Mágiából részesedés, a Hatalom olyan dolog, amit nem lehet igazán átlátni.....Hogy ki így születik, vagy ki úgy.....Erre nincs vélemény! Mert ez több. Erisnek van egy tanítása, ez a legnagyobb oka, hogy ő miért ilyen.....kaotikus lényeket szeret.....A Világ színességét és teljességét (ennélfogva tökéletességét) az adja, hogy minél többféle dolog és élőlény, minél többféle élet van benne. Ha valamit csúnyának, szépnek, nagynak vagy kicsinek látunk, az is megmutatja, hogy a sokféleség az igazi szépség. És Ő, a mi gazdánk, tiszteli az Életet és a Teremtőt. És ezért fogad be mindenféle lényt. Mert Ő mindet csodásnak látja. És épp ezért szereti annyira Simbelmyne Birdalmát: mert itt minden a színekről, a sokféleségről szól. Legend is, Koni is, a többiek is, mind-mind tiszteletreméltóak, mert ezt a színességet segítik, mert ők is megértik, ők is érzik....
- Nem a harcról szól....Sosem arról szól...Hanem az elfogadásról és a megértésről...A felettünk lévő dolgok kicsiny szeletének felfogásáról....És a megértés útján jár mindenki, aki itt nevelő. Mert ők látnak minket, mert ők szeretnek minket.....
- Az, hogy Eris a legvadabbakat képes szeretni és elfogadni....Már az Ő egyedi dolga. És Eledhwen....nem láttad sem Eris, sem az erisziek könnyeit. Amit az áldozatok miatt zokogtak....Akiket a Gonosz és az őt szolgálók öltek halomra! És ennek még mindig nincs vége!....Eris ebbe fáradt bele. Ezért gyűlölte meg a saját fajtáját és tört ki azokból a szabályokból, amiket neki és a fajtájának szántak! Nem is érted ezt, ugye? Ő is gyűlölt ölni....De az ártatlanság meghalt benne....Nem bírta tovább. Ezért kezdett olyan borzalmas utakon járni....Csakhogy előbb megérteni akart, aztán akart cselekedni. Mert rettegett attól, hogy hibázik.....Így lett azzá, ami....Sok-sok sötét ösvényt bejárt, elbukott, lezuhant, majd új utat talált.........És nem láttad a könnyeket, mikor megértette mi vár rá......Mikor rá kellett döbbennie, hogy mivel fog járni az élete, ha arra az útra lép, amire. Nemcsak halandóságot választott.....Hanem azt is, hogy ki tudja hány élő vére fog a kezéhez tapadni......Hogy olyan szörnyű tetteket fog véghez vinni, amiket mások nem fognak érteni, amik miatt mások gyűlölni és félni fogják.....Ezért olyan értő...Mert őt senki sem érti, így ő be akarta bizonyítani, hogy jó célt szolgál. És be akarta bizonyítani, hogy jobb lehet azoknál, akik elítélik őt, akik mellverően a jóért harcolnak, és közben őt megölnék, ha tudnák.....
- Eris sosem ítél mások életéről, csak ha biztos benne, hogy nincs másik út! Miért nem ölte meg a sárkányokat? Miért nem ölette meg Strangert? Miért nem ölette meg az összes embert, mikor elfogták és megkínozták nem is egy lényét? És miért parancsolta meg minden lényének, hogy csak az éhségtől hajtva, vagy csak Sötét lényt öljenek? És mágikus lényt soha ne merjenek, csak ha a Sötétség megölte a lelkét?...................
- Ölni szörnyű bűn. Igen. Tudjuk. És a harc nem lehet megoldás. Sosem hoz igazi eredményt. Csak ha valóban nincs más megoldás, akkor szabad ehhez folyamdoni. És Eris elfogadta, hogy ha kell átkozott lélekként a Pokolra száll, de nem vár tovább, tenni fog az ártatlanokért, a Sötétség ellen. Mert senki más nem tesz....Könnyek, imák, gyógyítás.....De ez örökké kell tartson? Tűrni és tűrni, mert a fájdalom az élet része?......És még ez is elfogadható lett volna....De az nem, hogy a Sötétség terjeszkedik....Hogy egyre többen halnak meg és egyre többen hiába sikoltanak kínjukban segítségért az égre.....
- Ez a torzulás....Mikor tudod, hogy rosszat teszel, de úgy érzed muszáj.....Mikor már nem tudsz nem elfordulni.....Ezt jelenti eriszinek lenni. Nem erősebbek vagyunk....Hanem elszántak a végsőkig.....És nem életünk, lételemünk a harc....Azt hiszem kicsit még jobban meg kellene ismernetek minket...Lehet, hogy nálatok szép lények vanak, Koni, nálatok meg mindenféle lények, Eledhwen. Nálunk eltorzultak vannak.....Épp a normál, szép, igazán jólelkűeket kell sokáig keresgélni....Erő......Furcsa szó......Nagyon könnyen félreérthető...Inkább hatalmast kellene mondani. Az igazabb....Bár legalább olyan félreérthető............ |
| -Mondjuk, közülünk senki sem vett részt a háorúban, de nem azért, mert elfutottunk....lehet, hogy szánalamsan hangzik meg hihetetlen, de nem értesültünk a szörnyűségről.-Aztán témát váltott.-Én nem hinném, hogy furcsa, hogy Legend védteleneket is befogadott.Nem mindig az erő miat választják ki lényeiket a mentorok, lehet ez sajnálat, szánalom vagy ízlés kérdése.Minket Koni ízlés szerint fogadott örökbe és szentül megfogadta, hogy soha nem ad árvaházba, amíg el nem választ valami minket. |
-Mit értesz azalatt, hogy "csak túlélje a világ"? Én bízom benne, hogy semmi tragikus nem történik. Ha Eris, s ellenfele megvívják harcukat, remélem, azt úgy teszik, hogy nem robbantanak ki újabb háborút. Vívjanak meg egymással, mint egyik fél a másik féllel, de a világ sorsát ne fenyegessék. -*mondta Eledhwen.*
-Tudjátok, mi legendiek nem szeretjük a harcot. Soha nem is szerettük. És nem is fogjuk. Legalábbis a többségünk. Frehar, Szauron, és még páran közülünk azért persze nem vetik meg az öldöklést. De ők sem szoktak ok nélkül támadni. Legend mindig arra tanított minket, hogy csak akkor öljünk, ha már minden más kudarcba fulladt és valóban nincs más választásunk. Szerinte életeket kioltani szörnyű bűn. Szerintem is. És a legtöbb legendinek ez a véleménye. A Sötétség teremtményeit üldözzük ugyan, de... irtózunk tőle.
-Ráadásul nem vagyunk olyan erősek, mint az erisziek. Sok köztünk a csikó, és a gyenge, gyámoltalan lény. Nincs mindünknek mágikus képessége sem. Nem vagyunk természetfeletti erők birtokában... De összetartóak vagyunk és mindig vigyázunk egymásra. Azok, akiknek van kellő ereje és hatalma, mindig óvják a náluk gyengébbeket. Ez a mi legalapvetőbb szabályunk, és mindenki tartja is hozzá magát.
-Legend sok lényt fogadott be, akiknek sem mágiájuk, sem különleges képességük, sem hatalmas fizikai erejük nincs. De ő mégis meglátott bennük valamit... Valamit, ami méltóvá tette őket, hogy közénk tartozzanak. És igaza volt! Ezek mind olyan lények, akiknek az ereje másban nyílvánul meg, de éppoly naggyá teszi őket. Esteleth például... végteleül kedves, ám sem harcolni, sem varázslatot használni nem képes. Egy nagyon csatában valószínűleg elesne. De helyette képes arra, hogy reményt adjon... bárkinek, bármikor, bármily' reménytelen is a helyzet... ő képes rá, hogy megajándékozzon az újrakezdés, a reménykedés, és a hit adományával. De ez a képesség nem sokat használna egy csatában...
-Meg kell értenetek, hogy a legendiek mind más-más okból, de szívesebben kerülik a harcokat. Van, akinek nincs hozzá ereje és képessége, mert mind lélekben, mind pedig képességben gyenge egy csatához. Van, aki erejével és hatalmával képes lenne rá, ám irtózik tőle... irtózik az öléstől. Attól, hogy gyilkoljon. Hogy mások vére tapadjon hozzá... És olyan is van, aki mind hatalomban, mind lélekben elég erős a csatához, de ők azok, akik bölcsek és tiszta lelkűek, s úgy tartják, ha egy mód van rá, inkább kerülik a csatát. Ha végképp nincs választásuk, ölnek, de amíg lehet, addig kerülik az erőszakot. Belőlük lesznek az Őrök, akik a többieket, a védtelenebbeket óvják.
-Remélem, Eris és a mágus harca nem kényszeríti újabb háborúba a világot... Nem akarunk újabb háborút!
|
Feltápászkodott és bólintott.
- Igen. Mind közül a legöregebb, a legkitartóbb, a legveszélyesebb vívta ki Eris haragját.............Mi lesz itt..... |
| -Az egyik trónra törni vágyó mágus?Diadém mesélt róluk. |
Felemelte a fejét és az égre meredt.
- Jön.... - suttogta.
- Jön a Boszorkányúrnő....Mostmár szabad....És semmi sem állíthatja meg....Máguspárbaj lesz.....Csak túlélje a világ...... |
*Eledhwen tett egy lépést a kis kanca felé.*
-Mi történt, Csillagvihar? -*kérdezte csöndesen, nyugodt hangon.*
|
-Mibaj?!-kérdezte ijedten
 -jól vagy?!-kérdezte tehetetlenségében Nemes, hisz nyilván való volt, hogy nincs jól.
|
- Ig...
Idáig jutott, mikor megszédült és le kellett térdelnie.
- Jaj.... - sóhajtott csukott szemekkel. |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fényvihar a Nagydomb tetején állt. 
-Ég veled!A fény kísérjen utadon!-kiáltotta Eledhwen után, majd Csillagviharra nézett:-Nos, az én történetem nem túl izgalmas.Mint látod keverék vagyok:anyukám zebra unikornis volt, apukám pedig fehér unikornis.Nem szégyeltem különlegességemet, mert nem kellett sokan a barátaim szerettek volna lenni emiatt.Persze voltak ellenségeim és én is néha azt kívántam, hogy ne legyek ilyen, de nagyon ritkán.Érdekkes forduló pontja volt az életemnek amikor átléptem a Sötétség Birodalmának a határát.Kiváncsi voltam milyen is.Akkor épp Nemes volt az őr és azzonnal megérezte a szagom, még most is emlékszem mennyire megváltozott a pillantása amikor a szemébe néztem, még mindig megőrtizte akkor a rossz modorát, de elzavart, mint sem feladjon a feletteseinek.Én meg olyan makacs voltam, hogy később is meglátogattam.Sokszor tértem vissza oda, hogy láthassam őt és ő is megenyhült.Amikor már tudtuk, hogy mi egymásnak vagyunk teretmtve, Nemes ki akart lépni értem, csakhogy ez nem ilyen könnyű.A felettesei látták, Nemes szíve meglágyult........és innen már te is tudod.Kis híján elvesztettem őt, de hála égnek megmenekült.Hát ennyi lenne.
- Ha menned kell, menned kell.....Vigyázz magadra.....A Valák áldása és kegyelme kísérjen utadon..... - mondta elfogadón és búcsúzón.
-jól vagy?!-kérdezte tehetetlenségében Nemes, hisz nyilván való volt, hogy nincs jól.