Témaindító hozzászólás
|
2006.07.10. 20:13 - |
*Sugár kecsesen szárnyalt a felhők között, a közben az alant elsuhanó tájat fürkészte.* |
[247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
- A Sötét Nagyúr! Visszatért! - suttogta, míg remegve bámult a sötét színű csődör szemeibe.
- Hogy lehet?...... |
- Mi baj? |
- Remélem.... - mondta halkan.
Összerázkódott és szemei elkerekedtek. Rémülten zihált. |
*Együttérzően nézett a pegazuskancára.
Jól tudta, mit érez. Ő is nagyon régen találkozott már a párjával.*
- Biztos hamarosan felbukkan. - *próbálta vígasztalni.* |
- A párom....Egyszerűen eltűnt...Fogalmam sincs mi lehet vele.... - mondta, és a hangja recsegett az érzelmektől, míg felnézett az égre. |
- Igen, tudom. Wílyával sem könnyű. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz is lehet. Szerencsére azért mindig sikerül lerendezni a dolgokat.
- Nektek is, nem?
- A pároddal miért találkoztál már rég? |
- Ah, Wílya! Igen, Crystalt....ismertem...most is ismerem, csak már másképp... - bólogatott.
- Van egy párom, akivel.....rég nem találkoztam.....a fiamat Kyradornak hívják. Néha....nehéz... - fejezte be egy zavart mosollyal. |
- Igen, van. Nem tudom, ismered-e a párom. Crystal-nak hívják, a csikóm pedig Wílya.
- Mi a helyzet veled? |
- Rendben. - bólintott.
- Van családod? |
- Na jól van, hagyjuk a témát!
*Megrázta a fejét.* |
Vállatvont.
- A Lélek arra való, hogy erőt és útmutatást adjon akor, amikor minden más cserben hagy. Ha nem élsz vele, akkor nem is vagy igazán máguslény....De igazából semmilyen lény se vagy! És akkor ne csodálkozz, ha semmi sem sikerül, és sehogy sem érzed magad. Az igazi baj akkor van, mikor már a Lélek legmélye sem segít....Akkor elvesztél.....Mint én.....De a felesleges rágódás, töprengés és kétkedés felőrli a lényt..... |
- Igen, elméletben ezeket Én is tudom.
- Csak azért ez mégsem olyan egyszerű... |
- Az Úrnőről beszélsz? - kérdezte halkan.
- Én eddig a másik két Hölgyet ismerhettem meg. Ők is harcolnak! És ők is sejtik már....nagy dolgok jönnek...
Felemelte eddig lehorgasztott fejét, és mélyen Logos szemeibe nézett.
- Nem adhatjuk fel. A harc talán sokszor esélytelen, de eddig még nem veszítettünk. Ha a Remény elvész, a világunk is elvész.
- Tudod Te miért pusztul minden világ? Mert a Mágia-aszály jön...És azt is okozza valami....A máguslények nem kezdhetik el feladni a reményt. Ha elkezdjük mi is úgy nézni a világot, mint a varázs nélküli lények, és mi is úgy érzünk, és nem lesz több a lelkünk, mint az övék.....Akkor ennek a Birodalomnak is vesznie kell! |
- Ugyan, az sem jó, ha a pegazus folyton a gondolataiban kutat...
- Hogy mi nyomaszt? Ez az egész... Egyre többen vannak, mi meg egyre kevesebben. Nem bírunk velük. Tudta előre... Ahogy azt is, hogy fel fog kellenie fednie magát. Hiába minden... Pedig mi mindent megteszünk!
*Úgy festett, mintha Logos ezalatt a néhány mondta alatt több száz évet öregedett volna...* |
- Értem. - bólintott.
- Igaz...Itt valóban jól lehet gondolkodni...Bocsáss meg, ha megzavartalak.....De lehet, hogy nem véletlenül találkoztunk.....Talán tudok segíteni. Téged mi nyomaszt? |
- Egyik sem, hanem a gondterheltség.
- Itt nyugodtan lehet gondolkodni. Ha egy átlagos napon jövök ide, akkor sosem szokott erre senki sem járni. Itt zavartalanul tudok a gondolataimba süllyedni. |
- Talán ott nem ment volna. - jegyezte meg.
- De mostmár nem lesz okom ezt megismételni.
- Téged is szomorú ok hozott ide? Vagy csupán a pihenésre, a menny látványára való vágy? |
- Az jó hír, hogy már túl vagy azon a bizonyos dolgon.
- De ha tanácsolhatom, máskor inkább maradj a földön és ott gondolt ezt végig...
|
Elfintorodott.
- Igazából.....magam sem tudok jó okot mondani... - kezdte.
- Valahogy......összezavarodtam....Ki kellett tisztítanom a fejem......Nem tudom hogy jött az emelkedés.....De aztán valahogy nem tudtam megállni.....Nem is tudom, hogy megálltam volna-e, ha......
Megrázta a sörényét.
- Vannak, akik még ennél is magasabbra repülhetnek!
Sóhajtott.
- De nekem nem lett volna szabad....Csak egy nagyon nehéz dolgon kellett túlesnem.....Másoknak még hátravan.....Olyan jó, hogy én már.....túl vagyok rajta! |
*Logos nem messze a pegazustól leszállt egy felhőre.*
- Még nem láttam senkit olyan magasra repülni. |
[247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|