|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
 *Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Legalább olyan lelkesen sikongatott, mint az oldalán a kiscsikó!
- Csodás volt! Hihetetlen! Akkor eredetileg a Tűz az elemed?
 - Vagy valamiféle sárkányvarázs? - kérdezte csendesen, de mosolygott.
|
 *Maranna első mondataira úgy döntött, inkább nem fűz hozzá semmit. Másnak lehet, hogy veszélyes lenne, de neki nem...*
- Igen, azokban - *válaszolta közönyösen. Már kiheverte az akkor szerzett sérelmeket, így nem esett nehezére beszélni róluk.
Meglepetten vette észre (és kicsit zavarba is jött), hogy az unikornis kanca ilyen közel volt hozzá. Az utolsó kérdésre őszintén nem tudta, mit is válaszoljon... Egy ideig hallgatott, végül döntött és cselekedett.
Orrlyukai kitágultak és füst gomolygott ki belőlük.
Sárkányszárnyával eközben letört egy vizes ágat és orra elé tartotta. Egy ideig így állt, majd amikor elszáradt az ág, gyors mozdulattal meggyújtotta. Hogy a tűz honnan és hogyan érkezett, azt nem lehetett látni...* |
- Nos, lehettél volna kissé kevésbé szilaj! Főleg, hogy a fák közt veszélyes ilyen gyorsan repülni.....
Csendesebben kérdezte meg:
- Te is a Sötétség elleni harcokban sérültél meg?
Megvárta, míg Maranna befejezi, és csak akkor lépett Triopo mellé. Szinte hozzáért orrával a sárkányszárnyhoz, olyan közelről vette szemügyre.
- Megdöbbentő! - egyenesedett fel végül.
- Hallottam már olyat, hogy valaki olyan képességgel szülessen, hogy változik, ritkább esetben változtat. Olyat is hallottam már, hogy valaki szinte minden mágiáját a teste megváltoztatására használja fel - bár ezek ritkán sikeres, jól végződő bűbájok -, de ez elképesztő! Nagyon tehetséges, erős lény lehetsz! Miket tudsz még?
 Erre szinte odaszökkent a mén elé, és ő is kíváncsin meredt rá.
- Miket tudsz még? - ismételte meg kissé erőlködve, de tisztán a fehér unikornis szavait csikóhangján. |
*Az unikornis felé fordult.*
- Eddig lábadoztam, most végre gyógyultnak "nyilvánítottak" és a több hónap alatt felgyülemlett energiáimat jöttem kiadni - *válaszolta egyenese.*
- Hogy erre? - *kérdezett vissza nevetgélve.* - Ilyennek születtem - *próbált kicsit ködösíteni. Nem mindenki díjjazta, hogy alakváltó, főleg azt nem, hogy egyik alakja sárkány...* |
Kryanna erre láthatóan teljesen elkeseredett. Elcsüggedve lépett el a félszárnyas pegunitól.
Odalépett a kiscsikóhoz, és összeborzolta a sörényét szárnyával.
- Ugyan kicsim! Nem lehetünk mind egyformák! És ki tudja, hogy Neked milyen csodaszép szárnyaid lesznek majd és mire leszel képes! - mosolygott, mire a csikó megbékélve felmosolygott őrá.
Bár nagyon tetszett neki Kryanna viselkedése, mellőzve érezte magát, így most kíváncsian kérdezett:
- Mondd, mi szél hozott erre a viharos lendületen kívül? Az erdő újabban népszerű lett, bár még mindig elég...baljós vidék! És - itt felcsillantak a szemei - hogy vagy képes erre? - nézett ámulón a megváltoztatott szárnyakra. |
*Triopo is elnevette magát. Ezt valóban félreértette...*
- Nem, Drága, Én ilyen nem tudok neked csinálni. Csak magamnak megy... |
Elnevette magát! Első ízben.....
- Azt hiszem ő nem erre gondolt - felelte mosolyogva.
Morcosan bólogatott anyjának, és komolyan nézett Triopóra újra, aztán odament hozzá, mindkét kis szárnyával a sárkányszárnyba kapaszkodott, és megismételte:
- Nekem is! - majd kis szünet után - Ilyet! |
*Triopo bólogatott a kis pegazus szavaira.*
- Bizony. Secc-perc neked is ilyen hatalmasak lesznek, mint nekem - *orrával a már visszaváltoztatott szárnyára bökött.*
- Sőt! Akár még nagyobb is lehet! |
- Nekünk a mai napig számít! - mondta komolyan, aztán elmosolyodott Kryannán.
Lenyűgözve nézte a szárnyat. Aztán kinyújtotta a saját, még épphogy tollas tagját, és hol azt nézte, hol Triopóét nagyon komoly képpel.
- Nekem is! - mondta végül hangosan, és Triopo szárnyára bökött. |
- Hm... Milyen régen volt már az... - *merengett.
A csikó szintjére hajtotta le fejét.*
- Legyen az egész szárny ilyen furcsa, pikkelyes? Megnézed?
*Meg sem várta a választ. Azt a szárnyát átváltoztatta, amelyiket Kryanna nézegetett. Így igen aránytalannak tűnt, mivel eredeti szárny kb. feleakkora volt, mint a sárkányféle.*
- Hogy tetszik? |
Szelíden elmosolyodott a trükkre.
- Draugherittel és Ulmóval közösen harcoltál egy sötét sereg ellen.....Ezt sokmindennek nevezhetném, csak nem negatívnak!
Kryannára pillantott.
- Ki tudja? Talán épp nektek köszönhető, hogy megszülethetett....
Csodálkozó sikkantással ugrott hátra és tottyant a farára. Aztán előbb csak nyakát nyújtotta ki, majd felkelt, és lépésről-lépésre közelebb óvakodott a félig átalakított szárnyhoz. Gyanakodva nézegette, és láthatóan nem fért a fejébe ez a mágia! |
- Valóban? - *kérdezett vissza, de közben figyelme a csikó körül forgott.* - Biztos, mint negatív szereplő, úgy szereplek abban a történetben...
*Szárnyait vízszintesen széttárta, hogy Kryannak hozzáférjen. Azon a helyen, ahol a kicsi éppen huzogatta a tollakat, Triopo gondolt egyet és átváltoztatta (csak azt a kis helyet) sárkányszárnyra. Líváncsian nézte, mit szól hozzá a kis pegazus.* |
Biccentett.
- Azt hiszem már hallottam rólad...
Közben odament a mén szárnyaihoz, és lelkesen cibálni kezdte. Imádta a szárnyakat, és Triopo típusát még nem ismerte. |
*Még nemigen volt dolga csikóval, főleg nem idegenek csikójával, így nem tudta, mit szabad és mit nem. Ezért inkább csak állt és mosolygott.*
- Igazán szép neved van, Kryanna - *dícsérte a csikót, aztán észrevette magát, hogy illene neki is bemutatkoznia.*
- Az Én nevem Triopo. |
Egy pillanatig még mérgesen nézett a pegunira, majd letette az amúgy is kapálózó Kryannát, és próbált lehiggadni. A lény ugyan elnézést kért, de Maranna még mindig riadt volt.
Odaszaladt a hatalmas idegen elé, és osolyogva felbámult rá. Ő volt az első idegen peguni akit életében látott, és elbűvölte a hasonlóság Éjfélhez, akinek apró szarvú fiát is nagyon szerette!
- Szia! - nyihogta végül lelkesen.
Szélesen elmosolyodott.
- Ahogy látom Kryannának nagyon tetszel, idegen!
Ellágyult az arca, mert csikója boldogsága elsöpörte idegességét.
- Sajnálom a mérgem - fordult a ménhez a békés megismerkedés szándékával, és kissé szégyenkezve elmosolyodott.
- A lányom nem szokott ilyen fesztelenül viselkedni! - mondta némi csodálattal.
Felvidult.
- Nos, ha már minden rendben és így összefutottunk, akkor ismerkedjünk össze! Én Anmira vagyok! Maranna és Kryanna pedig anya és lánya! |
*Meghökkent a ráripakodó pegazustól.*
- Elnézést, eltályoltam magam. - *mondta a kancának.
Utána fordult a köszönő felé.*
- Üdv... |
Maranna már kezdett nyugodtabb lenni az életében bekövetkezett változás, sőt törés után, mikor hirtelen valami hatalmas robbant be közös játékukba!
Szárnyai közé kapta lányát, és védekezőn fordult el vele a porfelhőben érkező akármitől. De nem lett baj, nem valami újabb szörnyűség jött el....Csak egy peguni.
Maranna a Birodalom nyugodt, csendes lényei közé tartozott, de most a riadalom kitört belőle, köszönés helyett:
- Megőrültél? Itt egy kiscsikó is van!
- Ugyan! Biztos nem szándékos volt! Kryanna pedig jól van! - vágott közbe nyugodt mosollyal, majd biccentett a hirtelen megjelentnek:
- Üdv! |
*Triopo majd kicsattant az energiától! Eleget pihent és vágre kieresztették. Úgy érezte, most keresztül kasul végig kell szándania a Birodalmat, ha le akarja fárasztani magát!
Az erdőben száguldott, ügyesen kerülgetve a fatörzseket. Aztán egyszer csak eltűntek a fák és a tisztáson találta magát. Jónéhány lény társaságában...
Négy lábbal bevágta a féket. Nagy porfelhő kíséretében sikerült is megállnia.*
- Üdv! - *köszönt és a por miatt elkezdett prüszkölni.* |
Hirtelen döntött, és becsuva szárnyait visszahuppant a lánya és a fehér unikornis mellé.
- Megteheti egyedül, amit akar....Azt hiszem mind belefáradtunk a megbízhatatlan párokba - mondta Anmirának, aki bólogatott. Elméjével küldött egy üzenetet Kyarának, majd Anmira és ő fogócskázni kezdtek a csikóval. |
 Amint Maranna kiejtette az utolsó betűt a száján a ,, barlangoknál " - ból, Khorall villámgyorsasággal repült el. |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.*
Legalább olyan lelkesen sikongatott, mint az oldalán a kiscsikó! 
- Vagy valamiféle sárkányvarázs? - kérdezte csendesen, de mosolygott.
*Maranna első mondataira úgy döntött, inkább nem fűz hozzá semmit. Másnak lehet, hogy veszélyes lenne, de neki nem...*
Erre szinte odaszökkent a mén elé, és ő is kíváncsin meredt rá. 
Amint Maranna kiejtette az utolsó betűt a száján a ,, barlangoknál " - ból, Khorall villámgyorsasággal repült el.