Témaindító hozzászólás
|
2006.04.16. 16:34 - |
* Eweryn a fák közt vadul vágtat. Úgy tűnik, mint ha valahonnan menekülne. Szlalomozik a fák közt, majd felnéz az égre. Az égen megpillant egy repülő valamit, amit már nem lehetett megállapítani, hogy micsoda. Eweryn gúnyosan nyerített, majd elkezdett megintcsak vadul vágtatni. Kis idő múlva megállt, hogy kifújja magát. * - Megadom magam! - Mondta végül. |
[350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Megölelte kedvesét.
'Bár tudnám.....' |
- Hát akkor? Most mi lesz? - *kérdezte, majd ismét párja vállára borult.* |
Tanácstalanul, megrendülten állt, aztán megrázta a fejét. |
*Büszkeüstök elszakította tekintetét a földre írt szavaktól, elfordította a fejét és lehunyta a szemét.
Próbálta lenyugtatni magát. Mélyeket lélegzett és igyekezett minnél jobban kiüríteni elméjét.*
- Mit tehetek? - *kérdezte immár visszafordulva és kicsit nyugodtabban.*
- Van valami ötleted? Vagy bármi? |
Gyorsan továbbírt:
"Nem tudom! Sosem történt ilyesmi velem!!!" |
*Nem értette az egészet. Miért nem mond, szól, vagy akár kiabál Raffaello? Bármit jobban elviselne, mint ezt a némaságot. Ez bizonytalanná tette és nem tudott mit kezdeni az érzéssel.
Aztán amikor párja a földre kezdett érni, szíve rohamosan begyorsult.*
- Mi történt? - *szegezte pillantását párjára.*
- Miért nem tudsz megszólalni? - *kérdezte kétségbeesetten.* |
Újra szólni akart...és újra elnémult!
Megdöbbent, és felágaskodva nyeríteni akart....de semmiféle hang nem jött ki a torkán!
Elkerekedett szemekkel nézett Büszkeüstökre!
Aztán villámgyorsan írni kezdett a földre egyik szárnyával. |
*Büszkeüstök bíztatóan nézte párját.*
- Na? Nem mondassz Nekem semmit? - *kérdezte kicsit csalódottan.* |
Raffaello már nyitotta volna a száját, de hirtelen valami visszafogta! Elcsodálkozott, és újra szólni akart, csupán, hogy köszönjön, és ismét képtelen volt rá!
Raffaello összezavarodottan nézett párjára. |
*Büszkeüstök várta, hogy Raffaello mondjon valamit.* |
Csendben elengedte nagysokára párját, és mosolyogva nézett a szemébe. |
*Büszkeüstök legszívesebben ugrált volna örömében, mégis lenyugtatta magát és élvezte párja ölelését.* |
Átölelte Büszkeüstököt, és ráhajtotta a fejét. |
- Ó, Raffaello, annyira, de annyira örülök, hogy láthatlak! Borzasztó volt minden egyes bizonytalan nap! El sem tudom mondani menyire!
*Meg jobban hozzábújt párjához.* |
Raffaello rámosolygott a kancára, és megrázta a fejét. |
- Úgy örülök, hogy itt vagy! - *örvendezett Büszkeüstök.*
- Jól vagy? Nem esett bajod? - *kérdezte aggódva.* |
Átölelte szárnyaival párját, és nagyot sóhajtott a sörényébe. |
*Az érkezőre emelte tekintetét és olyan meglepetés érte, amire már nagyon régóta vágyott.*
- Raffaello!!! - *kiáltotta boldogan és párja nyakába ugrott.* |
Nesztelen ért talajt pont Büszkeüstökkel szemben.
Kisétált, hogy láthassák egymást, és némán megállt. |
*Büszkeüstök kisimította egyik szárnyával a szemébe lógó sörényfürtöket.
Kicsit elfáradt, ezért úgy döntött, megpihen. Nekidőlt egy nem messzi fának és besegített az újonnan ültetett fácska növekedésébe.
Szemmel láthatóan nőttek ki az új ágak a törzsből, majd oszlottak további ágakra és ágacskákra.
Mire egészen megvastagodott az eddig kis fa törzse, Büszkeüstök elégedetten pillantott végig a párméteres fán.* |
[350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|