|
Témaindító hozzászólás
|
2008.03.08. 14:12 - |
 Kadmosz óvatosan átlépett egy kidőlt fát, és körbenézett. Zöld, gyönyörű félhomály uralkodott az erdő legmélyén. A levegő illatos volt, mindenféle dologról mesélt. De nem ez volt az, ami igazán csodássá tette ezt a helyet. Hanem az a mindent betöltő jelenlét vagy érzés, ami azt sugallta, hogy itt minden lehetséges.
'Mágia....és Természet....itt egyek.....' gondolta. |
[34-15] [14-1]
______________________________________ |
Némán a kanca után pillantott, majd ködgomolyag szabadult a fák közé.....
Mire eloszlott, a pegazus már nem volt sehol..... |
 Hirtelen felkapta fejét.
-Kadmosz!-szólt újra a csődör után-Most....el kellene mennem!A gazdám mellett a helyem!Szörnyű dolog történt!Ne kérd, hogy részletezzem!
-Bocsáss meg!..............Remélem még találkozunk!
Bólintott a csődörnek, majd színei az erdő színeibe olvadtak és eltűnt. |
Tűnődőn pillantott a kancára, majd fel, a zöld lombsátor ágaira.
- Nem emlékszem már mikor voltam itt először....menekültem és menedékre leltem.....Ennyi maradt meg. És habár régen élek, nem voltam itt túl sokszor.....A legutóbbi alkalom jónéhányszáz éve lehetett.....Ez a hely túl szent nekem, hogy gyakran felkeressem...... |
Utána fordult.
-Mikor voltál itt először?-kérdezte hallkan, titokzatos hangon-Hányszor szoktál ide lejárni.....úgy időnként? |
Kadmosz lefelé fordította pillantását a tóra. Szemei üresek lettek, másik világba illőn távoliak.
- Ez a tó az Eris által Vízszentelésnek nevezett rítus első megtörténtének bizonyítéka. EZ volt az Első.....Az első hely, az első varázs, amiben a Jó szembeszállt a Gonosszal, és győzött. A Kígyó eljött a sötét mélyből, valahonnan az erdő legritkábban járt részeiből. Uralni akart mindent és mindenkit....A kegyetlensége és gonoszsága addig hajszolta átkozott útján, hogy ahogy közeledett, lassan az erdő elhalt, amerre járt...Mikor ideért, és látta, hogy mindenki békésen él és osztozik a vízen, a szíve sötétsége megmérgezte a vizet.....Itt élt a parton, és látta, hogy egyesek isznak, és meghalnak, mások pedig szomjanpusztulnak...Az Unikornis talán véletlenül járt erre, talán a segélykérő lelkek sikolyai hívták. De eljött! Odament a víz sötét, rohadt tükréhez, és megtisztította azt! A Kígyó varázslata megtört és ő menekülni kényszerült. Az Egyszarvú, minden máguslények közül a Legelső hozta el az Életet az erdőbe újra.....Kevesen jöhetnek csak el ide életük során, hiába is élnek örökké. Érezd magad szerencsésnek Cyrtic! Láthattad azt a helyet, ami örökkön-örökké fennmaradó jelképe a Jónak.....A tiszta, ősi, békét és gyógyulást hozó Jónak - mormolta komoran, azzal elfordult a nyugodt víztükörtől, és elindult felfelé. |
-Én az utolsóra szavazok!-nézett fel most mosolyogva a tóról.
-Ez egy szép legenda!-szólalt meg egy kis csönd után-És kíváncsi lennék mégegy szép legendára! |
Kadmosz csendesen felelt, a víztükörre meredve:
- Senki sem tudja. Az biztos, hogy az unikornisok nekik köszönhetik létüket. Vagy utána egyre többször történt meg, hogy a Mágiából ilyen tiszta és csodás lények léptek elő, vagy ő maga hozta létre a fajt......Sokan mondják, hogy idővel visszaolvadt a Varázsba, és csak szelleme vigyáz a mai lényekre és a Természetre. Mások úgy tartják életét adta egyszer, hogy másokat megmentsen, Megint mások arra esküsznek, hogy ma is él valahol, elrejtőzve, hiszen abban mester.....És sokan úgy vélik, hogy ő továbblépett. Mivel ő volt az első máguslény, a Varázs olyan erejét és mélységét ismerte meg és birtokolta, hogy egy másik létezési síkra lépett tovább idővel..... |
-Gyönyörű ez a tó!-meredt rá két fehéren világító szemével.
-És mi történt vele?Úgyértem, az első unikornissal! |
Egyik szárnyával finoman intett a növényszövedék felé, mire az mocorogni kezdett, majd szétváltak és felemelkedtek az alkotói!!! Nyílt, szép út vezetett a tavacskához, igaz, nem volt túl széles, és a sötétzöldes fény sem változott semmit a környéken.
Kadmosz a vízhez lépett és rámeredt a tükörsima felszínre.
- Ez az a legendás tó, aminél az első unikornis bemutatta varázsát...... |
-Igen, látom!-válaszolta miután pár lépést elpretett és tekintetével megkereste a tavat.
Ezután inkább nem zavarta meg a csendet felesleges kérdéseivel, várta, hogy Kadmosz is meginduljon a tó felé. |
Kadmosz csendben oldalt lépett, meresztette egy kicsit a szemét, majd hirtelen előreintett egy nagyon sűrű rész felé.
- Ott.....látod a vizet? Ott egy kis tó - mondta nagyon halkan. A víz valóban ott volt, de alig látszott csillogása. Nem véletlen nőtték be úgy a növények..... |
Cyrtic követte Kadmoszt, ő is könnyedén szökkent át a kidőlt fákon.
Mikor Kadmosz megállt, Ő mellélépett és alaposabban körülnézett.
"Mennyi mindent rejt ez az erdő...."
-Csodálatos!-mondta ki véletlenül hangosan.
Még nézelődött egy darabig, majd Kadmoszhoz fordult.
-És most merre tovább? |
Kadmosz óvatosan átlépett egy kidőlt fát, és körbenézett. Zöld, gyönyörű félhomály uralkodott az erdő legmélyén. A levegő illatos volt, mindenféle dologról mesélt. De nem ez volt az, ami igazán csodássá tette ezt a helyet. Hanem az a mindent betöltő jelenlét vagy érzés, ami azt sugallta, hogy itt minden lehetséges.
'Mágia....és Természet....itt egyek.....' gondolta. |
[34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kadmosz óvatosan átlépett egy kidőlt fát, és körbenézett. Zöld, gyönyörű félhomály uralkodott az erdő legmélyén. A levegő illatos volt, mindenféle dologról mesélt. De nem ez volt az, ami igazán csodássá tette ezt a helyet. Hanem az a mindent betöltő jelenlét vagy érzés, ami azt sugallta, hogy itt minden lehetséges.
Hirtelen felkapta fejét.