Témaindító hozzászólás
|
2008.03.01. 00:44 - |
Leolan nem egészen ide akart kilyukadni. Értetlenül nézte a hatalmas, fekete fákat maga alatt, mélyzöld lombjaikkal. Emlékeket, érzelmeket, hangulatokat sodort a hűs szellő a millió illattal alant......
- Azt hiszem kicsit eltévedtem - vallotta be. |
[29-10] [9-1]
Draugherit kicsit közelebb evezett, Üstökösék fölött és előtt maradva.
- Miért is kellene beszélnem Veled? - játszotta a bolondot, oldalra fordítva a fejét.
Csak néhány perc múlva nézett izzó pilantással Üstökös szemébe.
- Miért kellene megbíznom abban, aki bennem nem bízott meg? Miért is kellene úgy tennem, mintha a vorstandiak kutyánál többre tartanának? Dehát én voltam a bolond, mert azt hittem van becsületünk a szemetekben annyi szolgálat után a Birodalomnak! Én voltam a bolond, hogy azt hittem fél-lénynél többnek is vesztek, és talán megbíztok bennünk! Csodásan sikerült félrevezetned! Le a kalappal!
Hörögve folytatta:
- Ki is nézné értelmes lénynek, vagy akár, esetleg, talán-talán, barátnak a mi fajtánkat? Vagy akár az eriszieket?! Semmik vagyunk! Eszközök a bajban! De nem kell egyenlőnek vennetek, nemes lények! - gúnyolódott.
- Megtanultuk hol a helyünk! Csak akkor vajon Te mit keresel itt?
- Jaj, Draugherit....... - suttogta rémülten, könnyekkel a szemében. |
*Üstökös testén végigfutott a ridegség.
A Draugherit által hozott szél megtaszította, de gyorsan korigált.*
- Draugherit, ezzel nem engem büntetsz - *szólt keményen, miközben a mén pillantását kereste.* - Ha akarsz valamit, mondd meg. Ha bajod van, mond meg és megoldjuk. Ez így nem állapot. |
Rávicsorgott a hozzászólóra.
- Ott van, ahol a többiek! Messze tőletek, biztonságban! Teszi, amit tenni akar! Fő, hogy a Tieid ne legyenek a környéken!
Hirtelen ott termett Üstökös előtt. Épphogy fékezett, hogy a lendületétől támadt szél megtaszítsa a fehér pegunit, és a képébe üvöltötte:
- Te sem hiányoztál innen!
Felemelte egyk szárnyát két evezés közt.
Elporladt benne egy hófehér toll, egy régi-régi búcsú emléke........ |
*Először nem is tudta, miért is jöttek ide. Nem ismert rá Draugheritre és ez eléggé kiakasztotta.
Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte.*
- Hogy van Razor? |
Leolan nem is kicsit félve nézte a megvadult félsárkányt, majd válaszolt, amennyire tudott, nyugodtan:
- Üdv! Draugherit, nem kell félned...
A válaszul kapott pillantástól megfagyott ereiben a vér, így gyorsan kijavította magát:
- Hisz barátok vagyunk! Eriszi nem árt eriszinek! Ez a legfőbb szabály! Én sem szegem meg! Nem tudtuk, hogy itt vagy! Egyébként is véletlen kerültünk ide! Eltévedtem!
Próbálta forogva követni a feketeséget, de beleszédült, így lebegve folytatta:
- Kérlek....Nem akarunk rosszat.....Csak a gyermekeinket keressük.......
Felröhögött.
- Rossz helyre jöttetek! Supervágta nincs itt,
Vadul Üstökösre villant a szeme a suhanásban.
- Light és Sólyom együtt mentek el.....Hetekkel ezelőtt....- sziszegte. |
*Alig akart hinni a szemének! Régen látott barátjával végre ismét összehozza a Sors, és milyen fogadtatásban részesülnek? Kis híjján palacsinta lett...
Hálás pillantást váltott Leolannal, majd Draug felé fordult, már amennyit látott belőle...*
- Üdv, Draugherit! - *köszönt végül a levegőbe nyugodt hangján.* |
Hirtelen ide-oda kezdte kapkodni a fejét, és rémülten elkerekedtek a szemei. Hatalmas sikollyal Üstökösre vetette magát, mire vadul összegabalyodtak és hátraszaltóztak a levegőben.
De épp ezzel éppenhogycsak elhibázta őket egy nagy, fekete valami, ami zúgva robbant elkő a fák közül, elképesztően fanyar illatorkánt hozva magat után, ami egyben vadító is volt.
- Miért hoztad azt ide?!?!? Minek jöttetek ide?!?!? - bömbölte magából kikelve, ahogy a két fehér lény körül körözött zúgó, hatalmas sebességgel. |
*Üstökös félrebillentett fejjel nézett le. Meglepett volt!*
- Biztosan okkal jutottunk ide - *találgatott.* - Bár az is lehet, hogy véletlen és akkor mehetnénk tovább... |
Leolan nem egészen ide akart kilyukadni. Értetlenül nézte a hatalmas, fekete fákat maga alatt, mélyzöld lombjaikkal. Emlékeket, érzelmeket, hangulatokat sodort a hűs szellő a millió illattal alant......
- Azt hiszem kicsit eltévedtem - vallotta be. |
[29-10] [9-1]
|