Témaindító hozzászólás
|
2008.02.23. 23:04 - |
Ashfaloth az utolsó pilanatban üvöltött Cebrasra:
- Vigyázz! - nyerítette, majd a kanca felé ugrott, és elsodorta lépése közepén.
- Nem ismered a halálvirágokat? - kérdezte lihegve és hüledezve. |
[32-13] [12-1]
Csillogó szeme mosolygott. Ahogy az égre pillantott, észrevette, hogy lepkék hada száll a bokor felett...azok lehettek, amikről Ashfaloth mesélt-bíboros szárnyú tünemények.
-Milyen gyönyörűek...-jegyezte meg ámulva. |
- Ó, igen! - mondta meglepetten, ahogy ő is észrevette a növényt.
- Meglepő.... |
-Olyan, mint az ott?-mutatott mosolyogva a nem messze tőlük lévő furcsa bokorra, amely valamiképp kiemelkedett a virágok tengeréből.
Ő már régóta kiszúrta, de biztos akart lenni a dolgában.
|
Vállatvont.
- Pontosan nem tudnám megmondani....Virágos, gyümölcsös......A vörös bogyóin csillogott a kicsorduló cukor....Gondolom az vonzhatta a pilléket....engem meg nem!!! |
Kíváncsian mosolyogva hallgatta a mént, kuncogott a történeten. Mikor a szarván pihenő lepke úgy döntött, továbbáll, Cebras sokáig követte tekintetével az egyre távolodó tüneményt...
-Miféle bokor volt az?-kérdezte hirtelen, ahogy visszapillantott a pegazusra. |
Hirtelen kapta oda a fejét, aztán elmosolyodott, ahogy feszültsége engedett.
- Ó, igen....Ahol virág van, ott ilyenek is teremnek......
Elnevette magát.
- Amikor először idejöttem, nem tudtam róla! Nagyon furcsa kalandom volt........Azt hittem egy dombról, hogy valami sárhányó...Ráküldtem egy kisebb vihart, hogy eltűntessem....és milliárd lepke csapott szembe velem válaszul! Valami bokrot leptek el.....Amit a sűrűségüktől és a színüktől sárnak hittem...De a szárnyuk belső fele gyönyörű bíboros volt.....Azt a pillevihart sosem felejtem el - mesélte, miközben Cebras vendégét nézte. |
Bólintott.
Valóban...rajtuk kívül Cebras egy teremetett lelket sem látott...de, talán nem is volt baj.
Ő is alaposan a lába elé nézett, miközben Ashfaloth-tal beljebb lépkedtek a varázslatos helyen.
Hirtelen megállt, mert úgy érezte, valami van a szarván. Lassan felpillantott: és csengő hangon felnevetett, mikor egy apró pillangót látott pihenni ezüstös szarván.
-Mégsem vagyunk egyedül!-mosolygott. |
Ashfaloth csillogó szemekkel nézett a kancára komoly arcából.
- Örülök, ha így érzel. Reméltem tetszeni fog. Még a veszélyek ellenére is.....Ez a hely.....remek példája a világ kétarcúságának..... - pillantott körbe.
- Érdekes, hogy kevesen járnak ide, nemde? - kérdezte lassan beljebb sétálva a völgybe.
De vigyázott hová lép! |
Cebras leesett állal legeltette szemét a hatalmas virágtömegen. Mennyiféle, mindegyik más színű, méretű és illatú! Mégis, nem volt tömény...az illat...egyszerűen megnyugtatóan bódító volt.
A virág, amit Ashfaloth mutatott neki, olyan fényt árasztott magából, mint egy kéken csillogó tó vize, az illata pedig...semmihez sem volt hasonlítható. Cebras lehunyta szemeit egy pillanatra, hogy gyönyörködhessen az illatok tengerében...
Mikor kinyitotta szemét, mosolyogva nézett a ménre.
-Minden, olyan...gyönyörű.-fejezte ki egy szóval, bár akár száz is kevés lett volna hozzá. Újra és újra végigfuttatta tekintetét a virágtömegen, de nem tudott betelni vele.
-Köszönöm, hogy elhoztál ide.-mondta hálásan, és kedvesen.
|
Ahsfaloth zavarba jött és elfordította arcát.
- Persze, bocsánat - mormolta, és felsegítette a fehér lényt.
- Az ott egy halálvirág. Szerencse, hogy a Birodalomban egyedül ebben a völgyben nő. Gyilkos növény... - mutatott szárnyával arra a csodaszép virágra, amire Cebras majdnem rálépett. Karcsú rózsatőre hasonlított, de egész szára és levelei acélszürkék voltak, Tövisei hosszan meredeztek, de nem voltak feltűnők......Ellenben egyetlen virága igen. Hatalmas volt, fehér lilomra hasonlított, itt-ott fekete szirmokkal.
- Az illata csodás, a szépsége gyönyörűség.....És ha hozzáérsz, meghalsz....Senki sem tudja miért - mondta.
- Nem nő sok, de vigyázz velük! De nem ezért hoztalak ide. Nézd - intett másfelé.
A völgyet virágszőnyeg borította. Mágikus virágok tízezrei, sőt százezrei.....
- Ez a szulák nagy kedvenc - mosolygott nemesen. Az előtte heverő virág sötétkék tölcsérei majdnem arasznyiak voltak. Ashfaloth felemelt egyet és Cebras elé tartotta.
A virágra fújt, ami erre kitárult. Kelyhében világoskék fény látszott, és édesen bódító volt az illata. |
Megdöbbenve találta a földön magát, de mikor Ashfaloth figyelmeztetéséből rájött, hogy valószínűleg az életét mentette meg, kissé lehiggadt.
-Még sosem hallottam róla...-jegyezte meg bizonytalanul. Kicsit zavarba ejtette, ahogy Ashfaloth fölébe hajolt, a mén és őközötte csak pár centiméter volt....
-...elengednél?-kockáztatta meg a kérdést. Bár, utóbb visszagondolva lehet, hogy inkább meg sem szólalt volna. Furcsa volt...
|
Ashfaloth az utolsó pilanatban üvöltött Cebrasra:
- Vigyázz! - nyerítette, majd a kanca felé ugrott, és elsodorta lépése közepén.
- Nem ismered a halálvirágokat? - kérdezte lihegve és hüledezve. |
[32-13] [12-1]
|