|
Témaindító hozzászólás
|
2008.02.23. 22:26 - |
 A hihetetlenül szűk bejárat a két szikla közt nem úgy nézett ki, mintha bárki is beférne rajta. De amint eléléptek, nagy csikordulással a bejárat feltárult és a világok legszebb völgye tárult eléjük!
Whispwerwind besietett, nyomában a ménnel. A sziklák hamar bzárultak......
Elfordult tőlük, és elmosolyodott. Hosszú idő óta először. A ragyogó patak felett, ami épp középen rohant a füves-virágos mezőn át, apró szivárvány remegett. |
[47-28] [27-8] [7-1]
Ezen már csak elmosolyodni tudott.
'Hát Neked mindenre van válaszod?' |
Ezen újra elkomolyodott.
-Nos igen...való igaz. De a sokáig bezárt lény a nagy szabadság közepette nem feltétlenül van egyedül. Erre valók a társak...hogy megakadályozzák a 'szétfolyást a semmiben'.-idézte vissza Whisper szavait. |
- Talán....Nekem ez a biztonság volt......Az volt, amire szükségem volt.....Most...minden bizonytalan. Ez nem mindig jó. Főleg nem annak, aki nem szokott hozzá. A szabadság egy soká ketrecbe zárt állatnak rémálom! Kellenek a biztos korlátok, amik határolják....az életét! - nevette el magát keserűen.
- Különben félő.....hogy minden szétfolyik a semmiben...... |
Elgondolkodva bólogatott. Majd egy pillanatra elmosolyodott:
-De azért mégis csak jó érzés szabadnak lenni, nem igaz? Egy pillanatra megszabadulni minden felelősségtől, vagy legalább egy részüktől... |
Bólintott.
- Ismerős....Nekem szerencsém volt.....Néha hiányzik is, hogy minden meg legyen szabva, és nekem csak teljesíteni kelljen az aktuális feladatot. Akkoriban elég volt csak tennem, néha gondolkodni sem kellett, sem aggódni.....Azon idők rendje hiányzik nekem. |
-Hogyne vágynék.-felelte bólintva.-De ha lenne is olyan feladat, nem is biztos, hogy elsőre úgy érezném, hogy az nekem való.
-Néha magam sem tudom, mit akarok... |
Elgondolkozva felpillantott az égre.
- Igen....azt hiszem az volt. De más nem akadt, aki alkalmas lett volna rá, illetve.....azt hiszem nekem is kellett a feladat. Egy olyan feladat, ami bizonyítja, hogy hasznos és jó, ha élek. És mégsem volt túl nagy dolog. Sok múlt rajtam, de nem túl sok. Nem akartam közvetlenül nagy dolgokba keveredni......
'És mostmár azt is tudom miért' tette hozzá gondolatban.
- Te talán nem vágynál olyan szerepkörre, ami éppen Neked való és értelmet ad a létednek? |
Megértően, de közben talán egy kicsit csodálkozva bólintott.
Követ?
-Fárasztó lehet.-szólalt meg hirtelen.
|
Zavartan, komoran elfintorodott.
- Én afféle követ és békefenntartó voltam és vagyok is. Másokkal is találkoztam, persze, de az utóbbi időkben leginkább a társaim közt mozogtam......Rejtett vidékeken..... |
-Akárcsak én.-mosolygott.
-Bár azon meglepődtem, hogy én vagyok az első orbiszi, akivel találkoztál.-mondta őszintén, érdeklődve. |
Zavartan, de őszintén is vidáman mosolyodott el.
- Talán igazad van......Ami azt illeti, éppen ez érdekelt volna. A véleményed rólunk. Számomra Te vagy az első orbiszi. De örülök a találkozás szerencséjének! |
Lépte elbizonytalanodott egy pillanatra a kérdés hallatán.
-Csak párat.-felelte végül.- De annál a pár eriszinél, akivel találkoztam, mindnél észrevettem azt a jellegzetes...-itt Whisperre pillantott-titokzatosságot? Kifürkészhetetlenséget?
-Mindazonáltal különlegesek vagytok, az biztos.-mosolyodott el. |
Elmosolyodott, és bólintott.
- Rendben. De azért...legyünk óvatosak! Ki tudja....? Én nem szeretnék egy súlyos balesetet, Sőt, enyhét sem!
- Egyébként ismersz rajtam kívül más eriszieket? - kérdezte laza hangon, ahogy a mén mellett lépdelt. |
Töprengve nézte az egyre csak csillogó porszemcséket. Azonban mikor közelebb lépett volna, a szivárvány halványulni kezdett...mire Agrenost kettőt pislantott, már szinte nyoma sem volt...ahogy a por is eltűnt.
-Tehát csak időszakos?-tépelődött továbbra is. De egy átlagos szivárvány nem hoz magával efféle port! Megrázta fejét...ezen akár évekig is merenghetett volna.
-Gyere, nézzünk szét máshol is! Talán nem ez az egyetlen furcsaság itt...-mondta Whispernek, és a patak felé indult lassan, mindent megfigyelve és emlékezetébe vésve. |
Nézegette a jelenséget, de a világ minden kincséért sem lépett volna közelebb hozzá.
- Nem lehet csillagpor. Arról már hallottam, de ez nem lehet az......
Apró szelet támasztott, megpróbálta a port kicsit felkavarni, de az a szivárvány közelében maradt, és érdekes mód messzebb kerülve tőle eltűnt a semmibe. |
Tanácstalanul rázta fejét, tekintetében szintén meglepetés tükröződött.
-Úgy tűnik, itt erősebb a mágia jelenléte, mint azt elsőre éreztem...-jegyezte meg töprengve. Most, hogy jobban megnézte a szivárvány környékét, látta, hogy minden halványan aranyszínben csillog...de épp csak ha a fény rávetült.
-Különös...fogalmam sincs, miféle por lehet ez... |
Aprót szökkent hátra meglepetésében és felnyihogott!
- Mi ez?! Sosem láttam ilyet..... |
Tanácstalanul pislogott, majd követte a pegazust. Most, hogy jbban megfigyelte...talán...de nem, az nem lehet...
Mikor tétován megálltak a jelenség előtt, Agrenost hirtelen letépett egy virágot, szájába vette, és a hulló aranypor alá tette. A következő pillanatban...a virág összetétele megváltozott, és egy aranyos szárnyú lepkévé formálódott!
-Nocsak...-nézte meglepve és egyben töprengve az elszálló pillét. |
- Nahát....Mi lehet az? - lépdelt közelebb kinyújtott nyakkal. |
Whisperre mosolygott, ahogy a pille végre leszállt orráról.
-Néha hagyni kell, hogy az események, és a hely hangulata megmutassa rajtad a varázsát...-mondta kedvesen.
-Nézd!-bökött a szivárványra, amiből valamiféle különös, arany színben csillogó por hullott.
|
[47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A hihetetlenül szűk bejárat a két szikla közt nem úgy nézett ki, mintha bárki is beférne rajta. De amint eléléptek, nagy csikordulással a bejárat feltárult és a világok legszebb völgye tárult eléjük!