|
Témaindító hozzászólás
|
2008.02.19. 18:04 - |
 *Feno oldalra sandított. Tekintetében alig észrevehető csodálkozás ült.*
-Még sose jártál itt? - nyerítette Carnenre pillantva és kérdőn felvonta a szemöldökét.* -Azt hittem, ennek a szigetnek minden apró szegletét úgy ismered, mint a saját patádat...
*Megrázta sörényét.*
-Mindegy, nem számít. Ezek szerint téged is érnek még meglepetések. Örülök, ha tetszik a táj, de nem emiatt hoztalak ide.
*Visszafordult a víz felé, és arcán megjelent vagány, csibészes mosollya.*
-Mondd csak... -*kezdte, tekintetét le sem véve a vízről.* -...úsztál már delfinekkel?
*Válaszra sem várva előre lépett, majd tisztán, hangosan elnyerítette magát. Ajkait azonban korántsem nyerítő hangok hagyták el; Feno furcsa, távolba vesző, leginkább visításra emlékeztető kiáltást hallatott, majd vigyorogva a vízbe gázolt.
Alig néhány másodperccel később két delfin feje bukkant ki a vízből, majd megjelent egy harmadik, negyedik, ötödik, és így tovább, mígnem egy tizenkét fős delfincsapat nem lubickolt a part menti sekélyes vízben. Feno megfordult és biztatóan intett egyet fejével.*
-Gyere. -*kiáltotta a parton álló kancának.* -Ne félj, egyik sem bánt. |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Feanor úgy érezte kezd elege lenni a Birodalomból, a nevelőkből, a felelősségekből, még a szárnyaiból is, de legfőképp a Mágiából!!! Legalábbis mikor nagy nyögéssel felébredt a parton, és a fejében remegő-rengő millió zengés nem hallgatott el, ellenben új sajgások robbantak a teste szinte minden pontján, meg volt róla győződve, hogy az élete nemcsak egyszerűbb vagy könnyebb, de egyenesen mámorosabb lenne úgy!
Talpraállt, az égre meredt, és nagy szusszanással kifújta a levegőt. Lassan lehiggadt, és magát is meglepve figyelni kezdte a hangokat....magában...
Az élete megváltozott. Egyelőre nem tudta, hogy ez most jó vagy rossz változás-e, de tudta, hogy örökre szól. Érezte, hogy minden korábbi kötelékét át- meg átfonja valami erősebb, hatalmasabb, színesebb és élőbb. Mint valami óriási fa gyökerei és életrostjai a mágiában, úgy fonta őt körbe az új kötődés.....Kérlelhetetlen volt és megállíthatatlan...De a tüzes, rettenthetetlen peguni valahogy nem félt. Inkább várakozásteljesen fülelt befelé az új hangokra figyelve. Mindez....érdekes volt!
De a legérdekesebb talán az a csilingelő, átható, megérinthetetlen "hang" volt, ami mintha mindenkihez egyszerre szólt volna - és mindenkiből szólt volna ugyanakkor! Horkantott, és elméjével közelebb húzódott ehhez a hanghoz. A figyelem egy pillanatra átfutott rajta is, és ő megborzongott. Amíg tünde gazdája volt, hozzászokhatott hatalmas elmék érintéséhez és felfoghatatlan dolgok érzetéhez, mikor mégis elérik egy pillanatra. Ez mégis más volt.....Valahogy...vegyesebb...Akár zűrzavarosabbnak is lehetett volna mondani! És eszméletlenné tette egy pillanatra a rajongás, ami körbedongta. Ez nekik szólt. Csakis azért....amik voltak. A máguslényekért rajongott, mert máguslények voltak. Ez a rajongó, ijesztően mély érzés, ez a szenvedélyes csodálat, szeretet, odaadás - ez lenne tehát a Boszorkányúrnő? A rémes hárpia, a deviáns lények királynője? Feanor nem tudta mit szóljon!
De azt tudta, hogy mit akar tenni az új életével.
Carnenre nézett, mélyen meghajolt neki, remélte, hogy a kanca egy nap megérti őt, és a következő pillanatban a peguni már a fellegek szeles útját járta. Útban a Rémségek Szigete felé!
Csak épp sosem volt annyira kíváncsi arra a helyre...Biztosan ráakad? Hogy talál oda?
A hatalmas hajó szinte válasznak tűnt a kérdéseire. Feanor leereszkedett a melegebb, vízfeletti áramlatokra, és körbe-körbe keringte a rejtélyes hajót. Ahhoz képest milyen nagy volt, nem látott rajta nyüzsgő legénységet! A Rémségek Szigete nem aktív kereskedő-központ???
- Hahó! Hahó! - nyerítette hatalmas hangon a fedélzetnek. |
 A kis csónak....közeledés a part felé....békés földetérés.....óriási hal, amely megnehezíti a kis csapat dolgát.....
Ia bárhogy próbálkozott a segítséggel, nem tudott.Félt.Félt, hogy baja esik, félt, hogy bárkinek is baja esik.Ia lelkiismerete sokszor játszott már lelkével.Nem akarta, hogy útban legyen.Bízott a két erős ménben.Érezte, hogy nem lesz baj.Idegesen toporogva és Neekát nyugtatgatva értek végre partot.
Hátranézett még a nagy hajóra, ahol ott állt a hatalmas sárkány.Búlintott Iroc szavaira, majd követte őt eszméletlen vágtájában a város felé. |
 Iroc idegesen, kapkodva, minden érzékével maga mögé és alá figyelve úszott kifelé. Kicsit megkönnyebbült, mikor látta, hogy Lothela épségben Neeka és Ia közé veti magát a parton, de tudva, hogy a sárkány valahol alatta grasszál, és ez nem volt számára éppenséggel megnyugtató gondolat.
Végre a patája szilárd részt ért, és nagy lendülettel, erőltetett szökkenésekkel kivágtázott a vízből, és még a vad üvöltözést is megállta, amivel talán könnyű lett volna levezetni a feszültségét. Reszketeg izmokkal állt a sekélyesben, mély levegőket vett, aztán visszapillantott a hajóra. Úgy tűnik a Sárkányszellem sorsa mostantól másokon múlik.....De azért hálás volt az eddigiekért is, ha Morgana kapitány mégsem venne részt a keresésben az elveszett hajó után....
És ebben a pillanatban elkerekedtek a szemei, és idegesen táncolása tovatűnt.
A sárkány ott állt a hajón.....A nagy zöld monstrum, a világosabb sörénnyel.....Nem lehet eltéveszteni!!! Nem lehet két ilyen lény épp ilyen közel!
Úgy érezte elborítaj elméjét a düh. Mégis miféle játék folyik itt? Miért szórakozik mindenki az erisziekkel?!
Mostmár örült, hogy a Szigetet nem közelítheti meg bárki. Örült, hogy elérték a partot, és örült, hogy a megbízhatatlan lényeket jókora távolság választja el tőlük....Örült, hogy nem kell többé velük foglalkoznia.
És már tudta, hogy nem fog szólni Ulmónak.
- Gyertek, menjünk! A város messze van! - nyerítette a három kancának, és türelmetlen vágtába ugrott a partról induló út felé. |
*Duope mélyen vívódott magában. Igaz, ez az egész csak pár pillanatba került neki, végül úgy döntött, inkább elúszik.
Sárkány képességeinek hála hamar felismerte a másik szándékait és elhatározásait, így ez is azt súgta neki, jobb a békesség.
Még egyszer felpillantott Irocra, majd először nyakát, majd testét fordította el és hullámzott távolabb, a hajó felé. Jól tudta, hogy Iroc figyeli, így a hajó közelébe érve nem felfelé, hanem inkább lefelé vette az irányt, mígnem bele nem veszett a sötét mélységbe. Onnan figyelt.
Mosolyogva konstatálta, hogy iroc még jó ideig meresztgette a szemét utána, de végül, vagy azért, mert megunta, vagy mert elfogyott a levegője, csak visszatért a vízfelszínre. Amikor Duope megbizonyosodott róla, hogy Iroc már nem jön vissza a víz alá, egy lendületes megindulással a hajó mellett termett és amint átszakította a vízfelszínt, visszaalakult hagyományos ló-alakjába. A fedélzetre érve Morgana kishíjján fejét vette egy jólirányzott védőmágiával, de szerencsére csak pár tincs sörénye bánta a dolgot. Egy vállrándítással elintézte a dolgot és a hajó másik oldalára ügetett, hogy megnézze, rendben van-e a kis csapat. Bundájából kirázva a vizet, sárkányszemeivel nézett a csónak után.* |
Iroc kitűnően látta a közeledő sárkányt, mielőtt rádöbbent volna, hogy két pillanat múlva megfullad. Azonnal felfelé fordult, és sikerült vadul fújtatva felérnie, teleszívnia magát levegővel, de szinte rögtön vissza is fordult. A sárkány talán valóban csak a prédát akarta elszedni a haltól! Még mindig veszélyben lehetnek!
De talán.....talán.....talán amíg a tűzokádó, szárnyas lény a mélyben van, gyengébb, mintha feljönne. Talán még van esélyük!
Nem tudta mit tett a hallal a sárkány, és ez nagyon aggasztó volt. A hal hirtelen megdermedt, a fonalai elvesztették erejüket, majd eltűnt a mélyben. Irocot arra nevelték, hogy ha harcolni kell, növelje maximálisra az esélyeit, és például ne menjen bele kockázatos, ismeretlennel vívott küzdelmekbe.
De most nincs választása!
Amint megtalálta a lényt, aki még nem tűnt tova, sőt, őket nézegette, elszántan beúszott az útjába, elzárva őt Lothelától, és élesíteni, ébreszteni kezdte kevés, szánalmasan kevés bűbáját ellene. |
*Nem tagadta, meglepte a váratlan segítség. Szeme sarkából Irocékra pillantott, majd gyorsan vissza az óriás-halra. Nem késhetett, jól kellett időzítenie. Amint a pengék belevágódtak a szörnybe, a le nem vágott fonalak is engedtek szorításukon, így Duope akár ki is csusszanhatott volna közülük, de nem mozdult. Mivel a pengék megakasztották a nagy szájat, csak idő kérdése volt, mikor múlik ki az állat, de Duope nem akarta a véletlenre bízni, így kissé bedugta fejét a hatalmas állkapcs közé és jéggéfagyasztotta a hal torkát, kopoltyúját és még sok belső szervét. Hamar becsukta ismét száját és sürgősen kimászott a hal szájából, majd elfelé evezett. Rövid ideig nézte, ahogy a hatalmas arany óriás mozdulatlanul, fonalait maga után húzva süllyed egyre méllyebbre a sötét mélybe, míg eltűnt a szeme elől.
Első, refleksz mozdulata a spontán megfordulás és előre lendülés volt, egyenesen Irocék felé, de félúton meggondolta magát. Nem tudta biztosan, mit szólna a védelmező mén a közeledésének és ami azt illette, nem is nagyon fűllött a foga azokhoz az éles pengékhez! Közeledését pillanatok alatt lelassította és rövid ideig egy helyben lebegett a vízben, a távolodó csónakot és a már majdnem felszínre ért két lényt szemlélve. Azon nem kellett még csak gondolkodnia sem, hogy átalakuljon vagy sem: soha senki előtt nem váltott alakot és ez így is fog maradni. A kérdés így már csak az volt, hogy merjen közelíteni, vagy inkább csak békésen vonuljon el?* |
 Neeka még mindig rémülten sikítozott odafenn, és ide-oda rohangált a csónakban, egy kicsit sem uralkodva magán. Az, hogy a csónak elindult velük, szintén csak rátett egy lapáttal riadalmára, de attól még jobban félt, hogy hová lett Lothela!! Nem is tud igazán úszni, nem harcos és nem vízilény! Mi lesz velük?!
Iroc elképedve nézte a sárkányt, aki a semmiből feltűnve sietett a segítségükre, de nem sok ideje maradt bámészkodni! Lothela ügyetlenül kapálózott, és nagyon-nagyon kimerültnek tűnt, alig moccant a vízben.
Iroc rádöbbent, hogy Lothela talán életében először van vízben, és biztosan nem jut fel egyedül! Azonnal felé fordult, és farkával kormányozva egészen megdöbbentő, nevetséges mozgássort produkált, de legalább egy pillanat alatt odaért a szürke kancához. Felfelé tempózott már, nehézkesen tartva Lothelát, mikor megállt benne az ütő....
A sárkány hamarosan haltáppá változik, ha nem talál ki valamit!!!
Tudta, hogy őrültség....Tudta, hogy mindent kockára tesz, és ha a kék máguslény csak egy vadász, aki két jó falatnak tűnő, kimerült lényt akar ebédre, és ezért lépett közbe, a zsákmányt ellopni, akkor még meg is öli mindkettőjüket.....
De végül nem gondolkodott, csak cselekedett.
Farka meglendült, tollai fele kiszakadt belőle, és hátborzongató, éles, leheletvékony pengékké zárulva meglendültek a hal felé! Olyan tempóban, olyan alakzatban suhantak át a vízen, mint amikor ragadozóraj vesz célba egy gyönge, lassú prédát, akinek már nem sok van hátra...
Iroc sejtette, hogy az összes fonálhoz nem lesznek elegendők, de talán máshogy elérheti, hogy ne legyen hiábavaló a mágiája....A pengetollak elsüvítettek a sárkány mellett, és kegyetlen tempóval belevágódtak a hal szájába, egy kisebb csoport meg a közelebbi szemébe! |
*Sárkánymorgás tört fel torkából és Irochoz hasonlóan Ő is a vízbe vetette magát. Alighogy teljes testével a víz alá került, egy pillanat alatt átváltozott sárkány alakjába és gigantikusat evezett szárnyával, amire a csónakot csak úgy vitte kifelé a víz! Ügyelt arra is, hogy még véletlenül se essen ki senki a hirtelen ütemváltás miatt.
A továbbiakban lefelé koncentrálta figyelmét. Meglepődött a furcsa terepmtményt látva, de főleg annak méretén! Még így, sárkány alkban is kétszer vagy háromszor is meghaladta méretét az óriás hal.
Rutinosan lendítette magát előrefelé szárnyaival és suhant egyre méllyebbre és méllyebre. Elég messze volt Iroctól, így csak remélni merte, hogy a mén nem kerül bajba!
Ahogy közeledett az óriás halhoz, az úgy próbálta meg behálózni fonalaival, amiket Duope természetesen kivétel nélkül lemetszett fogaival. Oldalról közelített, közvetlenül a hal szája felett. Nem volt ínyére a veszélyes közelség, de nem volt már több ideje. A fonalak csapdájába került lóféle már alig pár méternyire volt a méretes húsevő szájától.
Duope a még éppen megmaradt szűk helyre becsusszant, és nehezen bár, de sikerült elharapnia a megvastagodott fonalakat. Lothela így már félig meddig szabadon mozoghatott, amíg rá nem tekeredtek az újabb fonalak. Duope gyorsan egy kisebb, de annál gyorsann örvényt keltett, aminek a közepére lökte Lothelát. Amint beért a közepébe a kanca, az örvény nem lefelé, hanem felfelé kezdte vinni!
Duope egy pillanatra fellélegzett, ami pont annyira volt elég, hogy a fonalak tökéletesen behálózzák és húzzák lefelé. Tökéletes élességgel belelátott a hal kitátott szájába. Új ötlete támadt! csak meg kell várnia, hogy a hal ismét úgy igazán hatalmasra tátsa a száját. Fogait összeszorította, orrlyukai kitágultak és várt...* |
- Mert... - hatalmas csattanás szakította félbe a mént, aztán víz fröcskölt végig mindnyájukon, és Neeka hisztérikusan felsikított, mert a csónak hirtelen megbillent, és Lothela egyszerűen kizuhant belőle!
- Lothela! - nyerítette a mén rémülten és dühösen, és úgy szökkent a vízbe, mintha legalábbis uszonyokkal született volna!
Az aranyszín fonalak odalenn olyan gyönyörűek voltak, hogy egy pillanatra meg kellett állnia a látványtól, de aztán a vad rúgkapálás hullámai elérték és magához térítették, és Iroc erőltetett tempóban lendült meg Lothela felé, aki az aranyszín fonalak egyre sűrűbb hálójában vergődött hasztalan.
Alattuk pedig egy hatalmas, aranyhalra emlékeztető, piros lény lebegett, a szája széléből kinövő fonalakkal egyenesen őket irányozva meg...... |
*Egész idő alatt nem nézett semerre, csak a csónak alját bámulta.*
- Fogjuk rá - *válaszolta és Irocra emelte figyelmét.* - Miért kérded? |
Iroc gyorsan beszökkent a csónakba, és onnantól kezdve feszülten meredt Morganára, egész adig, míg el nem tűntek egymás elől.
'Legalább a part nincs messze!' gyűrte le idegességét. Aztán egy pillanat alatt elvörösödött. Ha a part nincs messze, akkor a vad lények módján kóborló eriszi mének sem lehetnek messze.....Ha meglátják, mikor partot ér egy egész kis háremmel......
Épp fontolgatni kezdte, hogy kiugrik és inkább úszik a Szigetig, amikor egy vörös lobbanás a víz mélyén egy pillanat alatt magához térítette.
- Van köztetek Vízelemű? - kérdezte a foga közt mormolva a szavakat. Persze, a kérdés valójában csak Duopénak szólt. Iroc jól tudta, hogy a többiek közül senki sem az....... |
*Váltott egy gyors pillantást Morganával, majd Irochoz sietett.*
- Elkísérlek Titeket a partig. - *mondta és bólintott. Alig pár perccel késöbb már félúton is voltak a Part és a hullámokon billegő hajó között.
Duope megkönnyebbűlt, hogy sikerült komolyabb ellentétek kialakulása előtt félbeszakítania a társalgást. Sajnálta, amiért félresikerült a Sziget megközelítése, de örült, hogy végül nem került szóba, mi is lett volna a hajóval és Morganával, ha túl közel hajóznak a Szigethez...* |
Iroc döbbenten nézett Morganára. Azt tudta, hogy a Szigeten számtalan furcsa szokás van.....de azt legalább ilyen jól tudta, hogy a furcsa szokások java részének van egy nagyon is logikus, sziklaszilárd alapokon nyugvó oka. A hajók kiválogatásának például az az oka, hogy bizonyos hajókban nem lehet megbízni......
'Ő is tolvaj! Azért tud mindent ilyen jól!' hasított az agyába a felismerés. A kalózokat, orgazdákat, rablókat, csalókat, hamiskártyásokat mind mélyen megvetette, így elfordult, és meg sem köszönve a szívességet, el se búcsúzva, de azért lenyelve véleményét mindhárom vele utazó kancát a csónakba terelte.
- Duope? - nézett hátra kérdőn, mielőtt ő is beszállt volna. |
*A kérdést még egy ideig nem tartotta elég fontosnak arra, hogy megválaszolja.
Miután már a dörgés hangja tovaszállt és nem érkeztek újabb figyelmeztető lövések, Morgana intett és a kis csónak előállt.*
- Felesleges lenne a kérdés megválaszolásával húznom az időt. - *lépett Irochoz.* - Ha annyira érdekel, kérdezd majd meg a kikötőben. - *felelte ridegen és orrával a hajótest mellett himbálózó csónakra bökött.* - Akár indulhattok is.
*Duope, látva a cseppet sem kedvező fordulatot, Irochoz és Morganához sietett, de szavait a ménnek címezte.*
- Nem közelítheti meg akármilyen hajó a Szigetet. - *mondta gyorsan, konkrétan, de kellőképpen homályosan is.* - Minden csónak bebocsátást kap, ezért kell a hajónak itt maradnia Morganával, Nektek pedig a csónakkal partra szállni. |
Iroc az utolsó pillanatban végta szét lábait, hogy ne csak magát, de az egymásra boruló Lotheláékat is megtámassza, ahogy a világ megpördült körülöttük, és hidegzuhany áztatta el őket egy szempillantás alatt.
'Tudtam én!' fújtatott mérgesen, elrejtve ezzel riadalmát és gondosan sértett büszkeségnek álcázta aggodalmát.
- Mégis mi folyik itt? - nyerítette hangosan és számonkérőn, egyik szemét a kapitányon, a másikat a vizen tartva. |
*Egy bólintással jelezte, hogy hallotta és tudomásul vette Iroc szavait.*
- Akkor úgy vélem, nem jelenthet Neki majd gondot, hogy megtaláljon. - *szólt még a ménhez.
Vészjósló dörrenés zengett a levegőbe, mire Morgana kénytelen volt a hajót nagyobb tempóra és egy éles kanyarra kényszeríteni. Néhány másodperccel késöbb a hajó mellett pár méterrel csobbanást hallottak. A hajó megbillent és vízpermet borította be a fedélzetet.*
- Túl közel kerültünk... - *mormogta csak maga elé.* |
Iroc elhúzta a száját a Sárkányszellem sorsát illető gyanút hallva....De tudta jól, hogy hiába is nem tetszik neki a dolog, Morgana kapitánynak igaza van......
- Ulmo minden vizek ismerője, barátja, társa és mágusa. Hallja a hangjaikat! Ha valaki, hát ő hatalmas segítség nekünk, mikor vízről van szó. Talán ő nálam is többet tud mondani.... - mondta a parancsnoknak, utána sietve - És talán többet sejt, mint gondolom - mormolta még utána félhangosan.
- Hamarosan ottvagyunk! - mondta Lotheláéknak, mikor odaértek hozzájuk.
És nehezére esett megállni, hogy ne kiáltson fel ő is túláradó örömmel, akárcsak a testvérpár. |
- Minnél különlegesebb az a hajó, annál többeknek fájhatott rá a foga. - *jegyezte meg.*
- Megbízom a véleményedben. Ha szerinted Ulmo segíthetne, Én elhiszem. - *válaszolta és elindult a többi lény felé, akik időközben észrevették célállomásukat.* |
Iroc érezte magán Captain Morgana tekintetét, de amíg ő beszélt, nem nézett rá.
Most is inkább mély sóhajjal az égre emelte tekintetét.
- Nehezet kérsz! - mondta őszintén - Én nem vagyok tengeri lény, és nem tudok valami jól megmaradni vízen......Ha kell, megyek, de hogy mit érsz velem, nem tudom - elhallgatott, szégyenkezve és dühösen.
Aztán élesen a kapitányra nézett.
- A Sárkányszellem olyan hajó, amin mindenki utas! Nincs irányítása....Illetve hogyne lenne! - nevette el magát - Eris igézetei azok.....És minden eriszi, aki régebben él a szigeten, azzal a hajóval jutott oda.....Így én is elmondhatom, hogy sokszorosa ennek a hajónak minden tekintetben, de a valódi méreteit és képességeit nemigen lehet felmérni, hiszen mindig mindenkinek kicsit más az utazás vele. Az a hajó Erisé, így kerge dolgokat is csinálhatott már, de egyébként kereskedelmi és utasszállítói feladatokat lát el, a Rémségek Szigete, a többi sziget, és a partok közt. De nemigen lehet tudni másnak az eriszieken kívül, hogy mikor hol köt ki......Néha még mi sem tudjuk! És nem tudom ki gondolhatta magát elég eszesnek, erősnek a megtámadásához......A Sárkányszellem......elég különleges - fogalmazta meg óvatosan véleményét.
Hirtelen nem tudott mit mondani, és ideges lett, hogy ilyen kevés ideje van. Kapálni kezdett lábával, ahogy a megoldáson törte a fejét, és Lotheláék meg Ia gondja csak kis része volt aggodalmainak.
Aztán lába megállt a levegőben.
- Ulmo segíthetne - mondta hirtelen, a hajó úrnőjének reakcióját figyelve. |
*Iroc szemeibe nézett.*
- Igen.
*Megrázta sörényét.*
- Nem lenne hátrány, ha valaki, aki ismerte azt a hajót, vagy akár irányította is valaha, mesélhetne róla. Az, hogy milyen körökben mozgott, kikkel érintkezhetett, voltak-e rosszakarói, vagy más egyéb kétes ügyei, sokat segíthetnének. - *mondta folytott hangon.*
- Nos, ami a segítségedet illeti... nem tudom, mennyire bírod a hosszabb hajózásokat, esetleg ütközetet. Hosszú kaland lesz, de cseppet sem egyszerű, vagy unalmas. A kérdés csak az, vállalod-e a kihívásokat? - *szegezte a kérdést a ménnek.
Oldalra pillantott. Jól sejtette. A Rémségek Szigete feltűnt a láthatáron.*
- Gondold meg a dolgot. Még 10 perc, és horgonyzási távolságba érünk a szigethez. Behajózni a kikötőbe nem tudok, így olyan csónakkal tudlak a partra tenni titeket, ahogy a hajóra jöttetek. |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Feno oldalra sandított. Tekintetében alig észrevehető csodálkozás ült.*
Iroc idegesen, kapkodva, minden érzékével maga mögé és alá figyelve úszott kifelé. Kicsit megkönnyebbült, mikor látta, hogy Lothela épségben Neeka és Ia közé veti magát a parton, de tudva, hogy a sárkány valahol alatta grasszál, és ez nem volt számára éppenséggel megnyugtató gondolat.
Neeka még mindig rémülten sikítozott odafenn, és ide-oda rohangált a csónakban, egy kicsit sem uralkodva magán. Az, hogy a csónak elindult velük, szintén csak rátett egy lapáttal riadalmára, de attól még jobban félt, hogy hová lett Lothela!! Nem is tud igazán úszni, nem harcos és nem vízilény! Mi lesz velük?!
