Témaindító hozzászólás
|
2007.11.28. 23:00 - |
Hóremény megnyugodva megállt egy nagy fehér folton. Ez a hatalmas domb mindenféle színű terület foltjaiból össze! A lila folton minden lila volt, a sárgán minden sárga, és így tovább. De mikor idejött, arra nem volt felkészülve, hogy az ő színe is változik, ahogy halad foltról foltra!
Megnyugtató volt végre saját fehérségében időzni kicsit. Örült, hogy megtalálta a fehér foltot a dombon! |
[35-16] [15-1]
- Én nem tudom - mondta megremegő szájjal.
- Nem vagyok túl nagy mágus...Valami szörnyű is lehetett.... |

Meghökkenve nézett Hóreményre.
-De...miért? Mi történt?-kérdezte értetlenül. |
- Nos, nem titok....Mint azt talán már hallhattad, az én csoportomban, a gazdáim lénye közt, egy erős mágia van. Ez a mi hálónk, úgymond. Ez a varázs, ez a háló az erisziek összekötője, középpontja a gazdánk...Hívhatunk segítséget, megtalálhatjuk egymást, legfontosabb gondolataink megoszthatjuk, de csak ha akarjuk....Ez a kapocs.....pár napja megszűnt....!!!! |

Elkomolyodva nézett a kancára.
-Mi történt? Szeretnéd folytatni?-kérdezte udvariasan, szemöldökráncolva. |
- Őszintén szólva a testvéreimet kerestem. Az Örök Télből jöttem kifelé....Aztán..valami nagyon furcsa történt.... - mondta szaggatottan. |

Nevetett a megjegyzésen.
-Ismerős helyzet...ez velem is így van rendszerint.-vallotta be.
-No és hová tartottál eredetileg? Hátha segíthetek...bár én mégcsak nemrég érkeztem a Birodalomba. |
Ezúttal szégyenlős mosoly következett.
- Az igazság az, hogy eltévedtem....s végül ide hozott a lábam. Lenyűgöző vidék, mindig véletlen tévedek a hasonlókba! - nevette el magát. |

Elmosolyodott Hóremény vidámságán.
-Valóban...ez hozott téged ide, vagy tán rosszul sejtem?-kérdezte érdeklődve. |
- Én önmagam szerint is fehér vagyok - mondta vidáman, örülve a saját színének.
- Szerintem szórakoztató. |

Ő is biccentett. Majd körbejáratta tekintetét. Végül megdöbbenve vette észre, hogy szárnya fehér színt öltött, akárcsak minden ezen a környéken.
-Nocsak...-szólalt meg meglepetten.
-Eddig nem értettem a hely varázsát...-vallotta be elmosolyodva. |
- Én pedig Hóremény - hajtott fejet kedves mosollyal. |

Közelebb lépdelt, hiszen örömmel látta, hogy az idegentől nincs félnivalója.
-Greywind vagyok.-mutatkozott be, ahogy az unikornishoz ért. |
Arra fordult, amerről az üdvözlést hallotta.
- Üdv - nyerítette vissza csengőn az indigószín pegazusra! |

Szemét szinte lehunyva szállt a színes felhők között. Élvezte, hogy repülhet. Legszívesebben egész életében csak repült volna...ám kíváncsisága felülkerekedett repülési vágyán, mikor az egyik dombon valakit meglátott.
' Egy unikornis! Épp itt?' gondolta felélénkülve, és szárnyait behúzva lefelé kanyargott a hűs áramlatokon. Puhán, könnyedén dobbant le nem messze az idegentől.
-Üdv! |
Hóremény megnyugodva megállt egy nagy fehér folton. Ez a hatalmas domb mindenféle színű terület foltjaiból össze! A lila folton minden lila volt, a sárgán minden sárga, és így tovább. De mikor idejött, arra nem volt felkészülve, hogy az ő színe is változik, ahogy halad foltról foltra!
Megnyugtató volt végre saját fehérségében időzni kicsit. Örült, hogy megtalálta a fehér foltot a dombon! |
[35-16] [15-1]
|