|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.20. 17:40 - |
 Chaos hangos dobbanással ért földet, amire egy igen dühös és vad sárkány üvöltése volt a válasz.De a sárkány sehol nem volt.
A fekete pegazus magányosan állt a puszta közepén.Körülnézett, hátha Teo követte, de egyenlőre semmi nyoma.
Lépett a puszta közepe felé kettőtt, mire fekete és lila árnyak suhantak át előtte.A sárkányfolyosó, a sárkányok maguk és a sárkonyakkal való küzdőterek darabjai kezdtek felvillanni.Pár perc és Chaos előtt egy egész "Sárkány Birodalom" terült el, amibe akadálypályákat és küzdőtereket építettek ki. |
[47-28] [27-8] [7-1]
 Ezidó alatt egy másik rárkánnyal harcolt.Egy jól irányzott rugással eltörte a sárkány gerincét és holtan elterült.Kanara mélyen lélegzett de nem kapkodta a levegőt.
|
Chaos szélesen elhúzta gonosz kis mosolyát.
-Hát persze!-bólintott rá-De aztán ne vidd túlzásba az udvarlást!-viccelődött, majd elindult Hádész után.
|
 Hádész kissé flegmán mered Chaosra.
- Én mi hasznom lenne belőle? - tette fel a kérdést.
Bár ami azt illeti,valahogy mégis foglalkoztatta a dolog. Hádész mindig is egyedül csatangolt a nagyvilágban amióta csak az eszét tudja.Meg-megvolt magában,nem foglalkozott mással,ahogy mások sem vele. Elvolt így és a maga kis csínyjeivel. De mégis... valamikor jól esett volna neki egy csatlós,akivel jó kis kalamalykákba keveredhetne és a történtek végén egy jót röhögnének az egészen. Ó,de még mennyire! Ígyhát Hádész gyakorlatilag megválaszolta magának saját kérdését.
Bevállalosan és egyetértően vigyorgott Chaosra. Ebben sem volt semmi gúny,hisz tetszett neki a dolog. Oldalra sandított,majd bökött egyet fejével.
- Héj! Figyeld azt az egyszarvút! Ott ni,annál a sárkány hullánál! - vigyorgott sokatmondóan,akár egy rosszban sántikáló kölyök - Bemutatkozzunk neki? |
Odaügetett hozzá.
-Jó ötlet!....Viszont Én elgondolkoztam, míg Te harcoltál!Amint látod nem tudjuk megdönteni egymás erejét!Szerintem jó csapat lennénk!-elmosolyodott ravasz képén, de ebben most nem volt semmi átverés.
Néha Chaosnak is rossz volt az egyedüllét.... |
Dobbantott,majd várta,hogy kirajzolódjon a jel.Két mezőt léphetett előre és az ábra egy hosszú kígyózó csíkok ábrázlt.Hádész sejtette mi fog következni,így bármilyen támadásra készen állt,mégis nagy meglepetés érte.A kőlap amin állt egyszer csak eltünt patái alatt,akár egy csapóajtó és egy kis idejű zuhanás után mély vízbe csapódott.
Olyan hirtelen történt,hogy még légbuborékot sem volt ideje varázsolni magának,így amilyen gyorsan csak tudott feltört.Levegő után kapkodott és nem győzte köpködni a közben lenyelt vizet.Mintha egy jópár méteres kútba zuhant volna bele.Hádész először nem értette a dolgot,de miután hiábavalóan körözött a feladat után,rájött,hogy a megoldás a víz alatt lesz.Mostmár volt ideje rá,és elő is varázsolta a buborékot,valamint szárnyait is eltüntette,majd alámerült.
A víz elég mély volt,de Hádész még így is látta a víz mélyén a sok romot,törmeléket,akár egy hajótemetőben.Furcsa belső hang kattogott elmélyében,mintha egy óra mutatói haladnának egyenletesen.Ebből gondolta,nem lesz sok ideje.
Hirtelen valami csillogó tárgyra kapta tekintetét a vízben,és hirtelen ötlettől vezényelve arra kezdett úszni.Fel sem tünt neki,hogy a romok alatt valami bestia épp őt pásztázza.Ahogy közelebb úszott feltünt neki,hogy ez a csillogó micsoda valamiféle kulcs.Eléggé puccosan ki is volt dekorálva még így a víz alatt is,hát Hádész gondolta,bizonyára meg kell szereznie.Ám mikor közelebb úszott,olyan erővel tört elő a semmiből egy vizi szörny,hogy Hádész az iszapba zuhant,nagy port verve maga körül.Szerencsére a buborék megmaradt,így az iszap nem érte légzőszervét.Gyorsan felpattant,hisz a következő pillanatban a lény robbanásszerűen döfte olna bele előre álló szarvát,épp,hogy el tudott ugorni.Az iszap már olyan szinten felkavargott,hogy Hádész alig látott valamit.Vaktában lebegett az iszap-köd közepében.Hirtelen melső lábára tekeredett valami nyálkás és sikamlós és előrerántotta,ki a ködből.Ez az undormány a vizi-szörny nyelve volt és meglepően gyorsan húzta a fiatal mént sűrű fogazatú szájához.Hádész nagy szerencsére éppenhogy el tudta ezt hárítani egy jól irányzott rúgással a bestia képébe,ám ahogy az a lendülettől hátracsapta fejét,nyelvével még nem ereszte a mént,az erőteljesen belecsapódott a mögöttük tornyosuló kőfalba.Újból a földre zuhant,de legalább a nyelv szorítása engedett,így gyorsan megszabadult tőle.
Ám mielőtt még lélegzethez juthatott volna,a szörny újabb döfésre készült szarvával,ami már veszélyesen közel volt.Hádész még időben fekete pajzsot emelt maga köré,de a kellemetlen helyzet miatt -már azért is mert víz alatt volt- nem tudta sokáig tartani.Gyorsan kimászott belőle,mielőtt az végképp szilánkokra tört volna a lény szarva alatt.Éles,fekete szilánkokat lövelt a lény felé,ám meghökkenve tapasztalta,amint azok szabály szerűen elfoszlanak a vízben.Ilyennel még sosem találkozott.Valószínüleg a víz az oka és a mágiatartalma.De ezen nem tudott sokáig filozófálni,hisz a szörny újra lecsapni készült.Hádésznak ekkor beugrott mit fog tenni.Hagyta,had érje be a szörny egy darabon,aztán sebesen a kőfal felé kezdett úszni.Időközben rájött,talán nem ez volt a legjobb ötlet,ugyanis a lecsapó harapások szinte mellett suhantak el,ahogy a szörny utánakapott.
Már nincs messze.Sikerülni fog.Reméljük.Hádész megállt a kőfal előtt,szembe fordulván a lénnyel.
- Gyere csak,Te féreg! Lássam mekkorát tudsz harapni!
A vizi kígyó minden apró izmát megeröltetve lött ki Hádész felé,akinek sikerült kitérnie előle és a kígyó a falra kenődött.Hádész mostmár a kulcsra koncentrált,ami nem volt messze tőle és felé úszott,hogy megszerezze.Hirtelen ekkor megremegett az egész térség.Még hádész is kibillent egyensúlyából.Igen,a kőfal megtöredezett és omlani kezdett,maga alá temetve a szörnyet,Hádészt és a ragyogó kulcsot az egész oltárával.
Az iszap felkavargott,a kövek egymás hegyén hátán gördültek,buborékok milliói szabadultak fel és emelkedtek fel a felszínre,hol aztán halk pukkanással végük szakadt.Minden elcsendesült és lenyugodott.Apró moraj zavarta fel a teljes csendet.Hádész kapkodott levegő után,hisz a buboréka megsemmisült és a kövek is maguk alá temették.Lábaival minden erejét beleadva kapálódzott,csapkodott,mint a partra vetett hal,hogy szabaduljon.Vészesen fogyott a levegője és hirtelen újra hallani kezdte elméjében a halk kattogást.Óriási szerencséje volt,hogy a kulcs formájú valami épp mellette hevert.Éppenhogycsak nem tört el.Hádész gyorsan utánanyúlt,majd az felizzott és egy felirat rajzolódott ki rajta.
- Nyertem? - ahogy ezt magában kimondta,hirtelen egy vízsugár kilökte a felszínre ott,ahonnan jött.Végre újra szilárd talaj volt lábai alatt.Sörényéből még itt-ott csöpögött a víz,néhol sebek és iszap foltok éktelenkedtek testén.Nagyot zihált levegő után.Végül aztán mikor már összeszedte magát Chaoshoz fordult.
- Én ezt már unom.Csináljunk valami mást mostmár!
|
Chaos csak egyik mellső lábával dobbantott, de akkorát amekkorát csak tudott.
Miután Hádészt is 5 kőlappal előre küldte a pálya közepén álló gömb, a benne lévő füst máris gomolyogni kezdett.Chaos egy nagy sziklatömböt következtetett ki a benne egyre jobban kitisztuló képből.
Fogalma sem volt, mit fog csinálni egy sziklatömbbel, de úgy gondolta ki fog derülni.
Ki is derült, de még milyen hamar?
Chaos maga mögött dühös fújtatást hallott, és mikor hátrapillantott, látta, hogy egy óriási rhinocérosz tart felé vágtában, lábaival a földet döngetve, merthogy az egész rhino kőből volt.
Chaos éppenhogy el tudott ugrani az orrszarvú első támadása elől, de nem tudta kipihenni magát, mert a "szikla" egyből újratámadt.Chaos most is csak elugrani tudott, egyszerűen nem volt ideje arra, hogy megsemmisítse az állatot.Az orrszarvú újra és újra támadott, de hamar rájött, hogy a pegazusnak nem fogy ki olyan hamar az erje és még gyors is tud lenni, ha akar.A rhinocérosz most hirtelen megállt és dobanntott mellső lábaival.Chaos ekkor kezdte magában szidni az eget, hogy megfeledkezett szárnyairól.Ahogy az ellenfele dobbantott egyet, Chaos lábait benőtte a föld.Chaos nem tudott elmozdulni helyéről és az orrszarvú felé tartott.
"Hogy a francba lehetne eltűntetni?"-töprengett magában, de csak fél másodperce volt arra, hogy kitalálja...
Nem sikerült rájönnie, mit tegyen, mert a lábait benövő föld ellenált minden próbálkozásának, éppúgy mint az ellenfele.Ekkor már két döfés érte a fiatal pegazust.Egy a nyakán és egy az oldalán.Most mintha Chaosnak eszébe jutott volna valami.De hogy miért nem jutott eddig eszébe???...Talán a fájdalom...
Chaos egy pillanat alatt füstté vált, és kioldódtak lábai.Sajnos Chaos nem tudott sokáig füst maradni, mert nem volt gyakorlott erejének ez a része.De többször egymás után még ment.Füst képében arrébb száguldott, majd visszatért eredeti állapotába egy másik helyen.Eljátszotta ezt egy párszor, majd mikor újra füstté vált közelrepült az orrszarvúhoz és próbált fekete füst maradni.
Az orrszarvú akarata ellenére is beszívta orrán keresztül a pegazust.Ezután kínos csönd, a "szikla" csak áll és keresi a pegazust.Pár perc múlva a rhinocérosz szinte felrobbant.Chaos a földre esett, de tudta sikerült a terve és életben van, tehát még nyerhet is ezen a párbajon.Vett néhány nagy levegőt majd felállt.Hádészra nézett, majd várt, hány pontot kap.
|
Hádész egy kisebb ágaskodással,de mégis erőteljesen dobbantott. A füstös anyag,akárcsak Chaosnál,nála is hasonlóképp reagált. A gömben most egy 5-ös számot jelző jel bukkant fel,ígyhát a pegazus 5 mezővel közelebb került a célhoz. Ez után jött csak a harc is a maradásért. Ez úttal egy nagy,háromfejű valami rajzolódott ki a füstből. Hádész mielőtt alaposabban is megnézhette volna,oroszlánszerű üvöltést hallott maga mögött. Egy Kiméra volt az. Ahogy az a legendákban is,három feje volt. Oroszlánfeje fújtatott,bak része dühösen villogtatta szarvait,a sárkány feje pedig úgyszint Hádész fele kapkodott. Izmos teste idétlen kecskelábakban végződött,egy szárnypárral a hátán.
Hádész gondolta,hogy most alaposan fel kell kötnie a gatyáját. A Kiméra már ugrott is felé,mire Hádész hátső lábaival eltalálta a sárkány fejet,de az oroszlán harapásától ez nem mentette meg. Csúnya seb rajzolódott ki bal hátsó lábán,majd a szörny egyik szárnyával,szinte a földre csapta és készült az újabb támadásra. Hádész a földre zuhant és látta maga előtt,hogy a Kiméra feléje ugrik. Még időben kimeresztette lábait,így a bestiát sikeresen ellökte magától. A Kiméra talpra esett és már rohamozott is egy újabb támadással,pont szemben a pegazussal. Hádész szeme most mélyen felizzottak,látszott,hogy valóban nagyon mélyről gyűjti most energiáját. Hirtelen,mikor a Kiméra pár nagy ugrásnyira volt tőle,az hirtelen mintha foszlani kezdett volna. Meg is torpant és dermesztő hangokat hallatva csodálkozott el,ahogy bőre helyett húsa kezd feltünni,majd csak a csontjai tartját össze maradék szellemét. Ennek ellenére próbálta elkapni az ifjú mént. Hangosan morogva,vérre szomjazva,bosszúra éhesen,de mire elérte volna,az már csak csontjaira hullott szét.
Hádész férrerúgta az elé guruló egyik fej koponyáját,majd visszaállt a helyére,majd várakozva figyelte mit fog kikapni Chaos. |
Chaos is elfoglalta helyét a saját kezdő kőlapján, majd gúnyosan a nem messze tőle elhelyezkedő Hádészra vigyorgott.
Felágaskodott és úgy dobbantott egyet.A pálya közepén lévő gömb tartalma gomolyogni kezdett és színe egyre jobban keveredtek.A füst közepén egyre jobban kezdett kirajzolódni néhány kis manóalak.Chaos erősen fürkészte mik lehetnek azok...Amikor rájött, hogy azok koboldok, már körülötte állt néhány kis emberalakú, de feltűnően nag fülű, orrú és fogú lény.
Chaos aszthitte gyerekjáték lesz, de tévedett.Ezt onnan gondolta, hogy a lekisebb koboldot szabályosan leköpte, majd az fekete tűzben kezdett elégni.De maradt még másik lény amelyik nem hagyta magát.Azok már össze-vissza rohangáltak és haraptak is.Chaosnak nagy bajlódás közepette kettőt fekte kővé tudott dermeszteni, majd egy rúgással széttörni, de az utolsó kettő már mágiáját is igénybe kezdte venni.
A pegazus szerzett jónéhány harapásnyomot szárnyán és a lábain, de most már egy két fehéren világító foltot is kapott az oldalára ami neki nem volt épp kellemes érzés.Ennek ellenére sikerült neki eltűntetnie a következő koboldot is, és az utolsót pedig vissza"küldeni" oda ahonnan jött, vissza a gömbbe.
Ahogy az utolsó kobold is felszívódott eltűntek fehér foltjai, csak a harapás nyomok jelezték, hogy pár perce még harcolt.
Vett néhány nagy levegőt, majd szemeit Hádészra villantotta.
-Te jössz!-mondta elmosolyodva-Hagy lássam mit tudsz! |
- Nem olyan biztos az. - jegyezte meg - Nos,ha már nekem kell választanom,próbáljunk ki valami újat.
Felröppent,és nem messze egy nagy,négyzet alakú pályára értek.Egy kanyargós út volt rajta kirakva valami kőlapszerű járólapokkal és a pálya közepére vezettek.A pályán még sok kellék el volt helyezve: romok,elhalt fák,szörny szobrok - többségben sárkány - kőfalak és még sok más.Középen egy a pályából kiemelkedő félgömb volt,amiben különös,halvány színes füstök voltak.Hádész beállt a pálya egyik sarkának a kezdő járólapjára.
- Akkor jöjjön egy kis Jumanji,kicsit kiélezettebb helyzetben. Gondolom ismered a szabályokat. Ha már én választottam,most kezdj te! Dobbants és imátkozz,hogy jó számot kapj! |
-Annyi előnyt adok neked, hogy választhass!Úgyis sírva fogsz a mamád után kiabálni, ha vége a párbajnak! |
Hádész szeme felcsillant a párbaj szóra. Nem is foglalkozott a sértő mondatokkal.
- Jó! Milyen párbajt akarsz? Erő,varázs,logika? Esetleg bevállalsz egy összetettebb feladatot? |
Felnevetett.
-Hhhh...Csak sajnálni tudlak!
Ha valaki itt lenne, aki régebbről ismeri Chaost, az biztosan azt mondaná..."Kezd komolyodni!"...
És Chaos sem értette miért nem egy jó kis beszólást vágott a fejéhez!
A pályára nézett, ahonnan már eltűnt a sárkány, majd újra a pegazusra.
-Ha már akkora nagy a szád!Mutasd meg mit tudsz!Párbajozzunk!
Erre már nem mindenki mondta volna, hogy komolyodik, de Chaos teljesen komolyan gondolta a dolgot.
-Ha ekkora a szád, biztosan becsináltál!Amelyik szamár bőg, az nem harap! |
- Chö! Bújj csak a Vorstandiak szoknyája alá! "Ó,jaj! A csúnya másik pegazus merő akarata nélkül közelebb jött hozzám! Ó,jaj,de félek! Valaki mentsen meg!" - mondta majd felkacagott - Amúgy sem szándékosan jöttem ide. Ennyi. Ami meg azt illeti,élőholt vagyok,ha nem tetszik vele valami csukd be azt a rasnya szemed! Inkább nézz magadra! Mi ez a sörény? Valami idétlen önmegvalósítás? Elöl hosszú,hátul rövid? Fodrászt kéne váltanod! |
-Kezdjük ott, hogy ha bevallanám, akkor az neked lenne rosszabb, de egyébként is...ez az Én pályám volt és idepofárlankodtál!
-Másrészt Én előbb voltam itt!Kérdezzd a Vorstandi nevelőt, ennek a Birodalomnak a megálmodóját!Vagy bármelyik nevelőt!
-Ezenkívül nekem ne beszélj semmilyen szőrcsomókról amikor egy épp szőrszál nincs rajtad!Ha irigykedsz mondd ki!
-Amúgy sajnállak, hogy ilyen satnya vagy!Szerintem menj el a gyengélkedőre!Egy fogszabályzót is bezserezhetnél!A nyúlfog nem egy előnyös dolog! |
Hádész erre csak fenhéjázva vigyorgott.
- Valld csak be! Féltél,hogy legyűröm helyetted a sárkány! Ez elég gáz! - mondta - Külömben meg azt teszek,amit akarok! Egyrészt én voltam előbb ezen a helyen,másrészt nem vagy te nekem senkim,hogy itt csicskáztass. Háh! Nem is csodállak! Ilyen szőrcsimbókokkal a lábamon én sem tudnék normálisan harcolni!
Hihetetlen mosollyal szemezett a pegazussal,majd lassan eltünt ez is arcáról.Inkább megy kipróbál valami más izgalmas "játékot" ami nem csak harcolásból áll,hanem sokkal nagyobb próba számára. |
(Valamiért elküldte a gép a fél reagot...folytatnám....)
Amikor végre összezsedte magát a pegazusra nézett, majd ravaszul elmosolyodott.Amikor közelebb lépett hozzá, és ezúttal elhagyta a pályát, már nem mosolyogtt.
-Nah remélem összement a nagy szád!-szólt, nem túl barátságosan, és faképnél hagyta. |
-A béna sértéseidet hanyagoljuk...miután lóféle vagyok, ló pofám van!Ha harcolni akarsz, harcolj!De ne itt!Ez az Én pályám!Te maradj a sajátodban!Ne itt, hősködj!A másik oldalon van a kanca, annak teheted a fejed!
Közben fekete pengéket dézett elő, melyek nagy rohamban a sárkány felé indultak.Jókora sebeket ejtettek hosszú nyakán, és miután a sárkány hasa begyógyításával volt elfoglalva, sok-sok kisebb, de halálos sebet lehetett rajta ejteni.A sárkány egyre nehezebben tudta sebeit összeforrasztani, így már inkább a támadással kezdett foglalkozni.
Chaos szemei felizottak.Mielőtt támadott volna észrevette, hogy pengéi lenyestek egy-egy tüskét a sárkányból.
Chaosnak ez szöget ütött a fejébe...vagy rájött, hogyan tudná a sárkánnyal szembefordítani, saját mérgét, estleg erejét.
Halvány füstöt irányítva az egyik "élettelen" tüske alá, a sárkány felé kezdte parancsolni.
De, közben látta a pegazus hősködését is.Azt meg tudta állni, hogy a sárkány tüskét döfje a pegazusba, de azt nem, hogy ne teperje le.
Egyenlőre csak egy újabb kitoloncolással, akarta a nézőttére küldeni a pegazust.Egy óriásit rúgott bele, mire az újra a pálya külső oldalára jutott.Ezután chaosnak volt annyi ideje, hogy miután Ő is kapott néhány sebet a sárkánytől, egy-két csellel szíven tudja döfni.
A sárkány néhány támadást még ki tudott húzni magából, de már nagyon gyenge volt, így hát feladta a harcot, pontosabban szabályosan eldölt, miután egy hangos üvöltést hallatott, hogy vége ennek a pályának.
Chaos a rövid, de nagy harcban eléggé elfáradt.Megállt egy helyben, és csukott szemmel nagyokat lélegzett.Nagy vágások égtelenkedtek az oldalán és a lábain, és émelygett is egy kicsit a sárkány utóerejétől. |
Hádész a következő pillantaban arra eszmélt,hogy valósággal kitessékelték a pályáról.Olyan váratlanul érte,hogy szárnyai is eltüntek egy pillantar,ugyanis ereje alkotta őket.Na de ilyet!Először észre sem veszik,aztán meg ez! Ő sem fog ölbe tett kézzel ülni!
- Törd a fejed,lópofájú! Én harcolni jöttem! - vágott vissza,és már csak azért is végezni akart a sárkánnyal.
Egy fekete gömbbe kezdte el bezárni a bestiát,gondolván,hogy majd összeroppantja,hisz már úgysem teljesen szellem.A sárkánynak viszont egyáltalán nem esett nehezére széttörni a gömböt,és a szilánkok csak úgy repültek mindenfele.Hádész párat erejével összegyűjtött,majd visszahajította a sárkányra,hogy beleálljanak.Ez meg is történt,de sok kárt nem tett a sárkányban.Gondolta,ha varázslattal nem,majd erővel legyőzi.Megrohamozta és a fejét akarta felsérteni,de ekkor a sárkány gyorsabb volt nála egy lépéssel.Mikor az orra elé repült,az bekapta az egyész pegazust.
Hádész vergődött a nyálkás torokban egészen a gyomorig,hol mindenféle szervebe belecsavarodott és ficánkolt.Na nem!Belőle nem csinálnak édességet!Szemei felizzottak,majd kitört a sárkány gyomrából,jó kis sebet hagyva maga után.Hádész ekkora a sebre célzott pár fekete tollat szárnyaiból,hogy nőjjön a sárkány sebe,hisz végre van egy komolyabb sebezhető pont. |
Chaos döbbenten vette észre, hogy a másik pegazus szinte kitúrja Chaos saját pájájáról.Ezt nem hagyta annyiban....
A sárkány már láthatóan a másik lénnyel foglalkozott, ezért meg tudta szívni magát annyi erővel, hogy meg tudjon szólalni...
-Feltünési viszketegséged van, vagy mi, Haver?Tünés le a pályámról szamárivadék!
Látta, hogy a pegazus még mindig a sárkánnyal van elfoglalva, de észrevehető volt, hogy hallotta amit Chaos mond.
Chaos ekkor úgy dönött visszaveszi ami az övé...A sárkány a másik pegazust támadta, de ekkor Chaos egy erőteljes lökéssel, amire Hádész nem számíthatott, kilökte a pályáról, útját állva a sárkánynak, aki újra rajta készült átmenni.
De Chaos most nem hagyta, hogy "semmibe vegyék".Felröppent a levegőbe és a sárkány felé kezdett vágtatni.Száját kinyitotta és lehelni kezdett, valami sűrű fekete füstöt.
Úgy tűnt a füst elemésztő, kínzó ereje hat a sárkányon, de csak egyik szárnyán ejtett fájó fekete foltokat.Vagy mégsem.....a foltok chaos reményei szerint nőni kezdtek volna, de e helyett egyre kisebbek lettek...
Most chaos készült újabb támadásra, csak még nem tudta melyik "találmányát" próbálja ki a sárkányon.... |
Nem volt ideje sokáig pihenni hisz a fekete sárkány felkelt.Nem volt elég ereje és egy rosszul célzott ugrással a sárkány szájába került.Úgy tünt ,hogy már nincs remény de ekkor a sárkány oldala felhasadt.Kanara kiugrott belőle és mostmár végzett a sárkánnyal. |
[47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Chaos hangos dobbanással ért földet, amire egy igen dühös és vad sárkány üvöltése volt a válasz.De a sárkány sehol nem volt.
Ezidó alatt egy másik rárkánnyal harcolt.Egy jól irányzott rugással eltörte a sárkány gerincét és holtan elterült.Kanara mélyen lélegzett de nem kapkodta a levegőt.
Hádész kissé flegmán mered Chaosra.