Témaindító hozzászólás
|
2007.10.30. 18:16 - |
Elbereth megállt a terem közepén lévő emelkedőn. Szép nagy sziklatalpazat volt, többen is elfértek volna rajta, de a hihetetlen mód jókedvű kanca egyedül állt ott.
Tudta, hogy nincs egyedül, de nem szólt semmit, csak türelmesen várt a sziklán. Körülötte a levegőben közben lánggömbök lobbantak, és táncolni kezdtek.
A szintén fényt, de ragyogó fehéret árasztó kanca elmosolyodott....és várt. |
[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
- Valószínűleg az, amit vártunk - mondta nyugodtan, ahogy magát nézegette az egyik sarokban. Ide ugrott hátra, éppen időben, hogy az őt elérő varázst visszafogja. Most is minden összeszedettségére és higgadt erejére szüksége volt, hogy hatalmas fényét elfojtsa, és így megmentse a többi lény szeme világát. Elbereth sosem gondolta volna, hogy a Fény árthat!
- Erő van a kőtáblában...Amit megkaphatunk, ha elég ügyesek vagyunk - mosolygott a kis kancára. Előrelépdelt, fénylőn, mint egy csillag az éjszakában.
- Ha végigolvasod, talán rájövünk arra a titokra, amit igazán rejt... - mondta rejtélyesen. |
Előmerészkedett, s odament a kőlaphoz.Mégegyszer átfutott mindekin a tekintete, majd olvasni kezte:-Zalaolah lilielith.-olvasta volna még tovább is, ám hirtelen az összes-beleértve őt is-fény elemű felragyogott ijedten hőkölt hátra, s nézett, Homályra, ki ugyanúgy fénylett, mint ő, s ugyanolyan ijedt volt.Aztán a fényelább hagyott, de mindenkinek furcsán kellett éreznie magát...új varázs szabadult fel bennük, mivel ez az érthetetlen szöveg ezt az új tulajdonságot adta nekik....
Ez a tábla ősi varázslatokat tertelmazott-minden elem számára!!!!
-Ez mi volt?!-csattant fel először Zia, hátha a többiek tudják rá a választ.... |
Elbereth csodálkozva nézett a csikóra.
'Nahát....Egy ilyen apróság így meglepne minket?'
Lúthienre nézett, majd a csikóra, és végül szórakozott mosollyal bólintott.
- Olvasd fel! - bíztatta. |

Zia érdeklődve figyelte a másik csikót, de nem mert odamenni hozzá.Inkább úgy döntött, valamivel lekenyerezi...A kőlapon az ábrák már akkoris ismerősek voltak neki, de nem figyelt felrájuk különösebben....Végig olvasta fölényes mosollyal nézett végig a szorongó tömegen.
-Pedig olyan könnyű megérteni....-sóhajtott fennhangon.

Mindenki a kis kanca csikóra nézett értetlenül, csodálkozva.Pont ő tudná megfejteni?Viharszem hitetlenkedve állt, aztán mosolyogva odafurdolt Ziához és megkérdezte.-S mit jelent a szöveg, kicsi Zia?
A csikó ismét végignézett a többieken, s habozva válaszolt.-Hát, ha annyira akarjátok, elmondom....-s várta a többiek belegyezését...

Hirtelen mindannyiukon végigfutott egy borzalmas érzés , melyet mindegyik angelid megérzett mostanra...Ízisz veszélyben van!Arcuk hirtelen elsőtétedett, és megteltek aggódással és reménykedéssel.
Azonban Ziára valamiért nem súlyosabban hatott, csak megijedt, s Nemesék lába közé bújt...

Mosolyogva fogadták a láb-lakót, s megnyugattták, hogy nincs semmi baj...
 |
- Kérlek tedd meg! Nagy segítség lehet az is!- mondta komolyan Lúthien Tinúvielnek.
Aztán fejet hajtott a távozónak. |
Felkapta fejét és a kijáratra pillantott.Majd mélyen meghajolt-Ngayon sajnálom, hogynem tudok tovább itt lenni, de lényeim szólítanak....fontos ügyben!De addig itt lesznek lényeim...-mosolygott, smég egy főhajtással kihátrált...
|
-Csak én jöttem. -*felelte a hatalmas, viharszínű kék pegazusnak, épp csak felsandítva a táblából.* -Társaim semmiféle ünnepen nem hajlandók részt venni, amíg... khm... amíg Úrnőnk vissza nem tér.
*Visszafordult a tábla felé, és lassanként összeráncolta szemöldökét.*
-Kétségkívül a legkülönösebb írás, amit valaha láttam. -*szólalt meg nagy sokára.* -Több, mint négyszázhatvanöt írásjelet és rúnatípust ismerek, de ilyet egész életemben eddig mindössze egyetlen egyszer láttam.
*Felpillantott és tekintetét körbehordozta a körülötte állókon.*
-Sajnálom. -*szólt végül.* -Felolvashatom, de lefordítani nem tudom. Egy réges-régi, ősi nyelven írták. Mára már holtnyelv. Nyílván ezért nem mondott nektek semmit. Ezt a nyelvet időtlen-idők óta nem használták már... Nem tehetek túl sokat. A betűket össze tudom olvasni ugyan, de nem értem a szavait. |
Bocsi, Homályék mégsincsenek itt...!
Koni |
-Ugyan!Még nem késtetek le semmiről!Legalább eljöttetek!-mosolyogta halkan, s hagyta, hogy a kanca tovább olvassa a rúnákat... |
Udvariasan félreállt az unikornis útjából, és szárnyával a tábla felé intett: szabadon hozzá lehet lépni. |
*Lassan felkelt a Csarnok fala mellől, ahol eddig békésen pihent. Még jóval a kaland kezdete előtt heveredett ide, s úgy helyezkedett el, hogy mindenre remek rálátása legyen. Szemmel követte Elbereth, a gyönyörű pegazus kanca minden mozdulatát, meghallgatta a feladatot, végigkövette a lények közti tanácskozást, majd fájó szívvel nézett a távozó kalandorok után, mikor azok végül lelkesen belevetették magukat a kődarabkák keresésébe.
Sajnálta, hogy ő maga nem vehet részt, de mégis, hogyan indulhatott volna egyetlen szilnori is a kő keresésére, Úrnőjük nélkül? Minden nevelő megjelent lényei mellett; itt volt Koni, itt volt Elektra, sőt, még Catly, a Birodalom Úrnője is képviseltette magát fenséges pávája képében. Niphredillie Lilianna nélkül a szilnoriak azonban nem vállalták volna a részvételt; már csak a Tünde Úrnő iránti tiszteletből sem. Nélküle semmi sem igazi...
Lúthien felsóhajtott. Immár állva figyelte a tanácskozást, s jól látta, hogy valami nincs rendben. A követ összerakták, a darabok egybeforrtak... mégis, valami baj lehet.
Előlépett a fal vetette árnyékból, és a kis csoport felé vette az irányt.
-Üdv! -*biccentett udvariasan, mikor a többiek mellé ért, a páva és Széllelszálló felé pedig még egy tiszteletteljes meghajlást is bemutatott. Elbereth felé nemkülönben meghajtotta magát, majd folytatta.
-Elnézést a tolakodásért. -*szólt.* -Tudom, nincs jogom ilyesmit kérni, de mégis, vethetnék egy pillantást a kőre? A versenyen ugyan nem vettem részt, így nincs is helyem köztetek, ám remek rúnafejtő vagyok. Talán segíthetnék megfejteni a kő titkát. |
Érezte, a Fény miatt mindig éles időérzékével, hogy az ünnepnek vége. De azon kívül, hogy az eddig vadszínek hirtelen kifakultak a falfestményeken kissé semmi változás nem történt.
- Fontos lehet választ találni erre a rejtélyre! Jó, ha továbbra is összefogunk, hisz a kalandot együtt kezdtük! Semmi sem változott, csak egy nap végetért, de rajtunk múlik milyen lesz a többi elkövetkező! És ha jól gondolom, benneteket is érdekel mindez! - mondta komolyan a többi lénynek. De most is szelíd és kedves volt, hangja nyugalmat árasztott.
- Mind nézzétek meg alaposan ezt a kőtáblát! Ti gyűjtöttétek össze, így hozzátok tartozik igazán. Lehet, hogy valamit mutat nektek, amit másnak nem....Bármi apróság fontos lehet! Csak nézzétek meg! - javasolta bíztatón.
Rolír hirtelen rohant be a barlangba, és ijedt nyihogással, csikorgó patákkal fékezett, hisz nem volt felkészülve egy csomó idegenre!
Aztán vette csak észre a fényes Elbereth-t, így megnyugodott, és vidáman köszönt:
- Üdv mindenkinek! Mit csináltok?
Meg sem várvaa választ, felugrott a fehér pegazus mellé, és szemügyre vette a kőtáblát.
- Játék? - csillant fel a szeme.
- Ó, Rolír, üdv itt! - mosolygott a csikóra.
- Nem, nem játék, habár lehet, hogy úgy kellene hozzáállnunk! De hol hagytad a mamádat? - nézett a járatokba.
Kihúzta magát.
- Ó máshol maradt! Engem a többiekhez küldött ide egy bűbájjal! |


*Tanácstalanul összenéztek. Egyikük sem értett a rúnákhoz...* |
A tábla hirtelen felizzott, és eggyé olvadt minden darabja! De a rajta néhol érthetetlen foltokba kavarodó rúnák, és a néhol még olvashatók is hirtelen elmosódtak, a tábla még erősebb fényt árasztott, majd megdöbbentő módon a nagy rúnatábla újraírta magát!
De az ősi betűk kintről befelé forduló koncentrikus körökben helyezkedtek el.......
Elbereth döbbenten nézte!
Föléhajolt, és elhűlten rázogatta szép fejét.
- Nem lehet őket összeolvasni sem a körökben, sem az egymáson belül lévő rúnákban! Pedig értelmes szavaknak kell rajta lenni! Ennyit tudtunk! |
Mindannyian lihegtek, mire ideértek!Zia már el is aludt Viharszem hátán, s Yasha is álmosan pislogott.Nem volt könnyű dolog felkutatni a Birodalmat.
-Mi is itt vagyunk!-mondta fáradtan Koni-Két táblát találtunk!-s odarakta a többihez.Lényei vettek pár falatot az asztalokról, hogy új erőhöz kapjanak.



 


 |
Lassan ők is visszatértek.

- Üdv! - biccentettek az újonnan megjelent két lénynek - Örülök,hogy Ti is szerencsével jártatok.
Kezében a három kővel odasétált,majd óvatosan letette Elbereth elé őket.
Büszkén mosolygott segítőire.Nélkülük egész biztos nem sikerült volna.


|

- A megszerzése azért igen izgalmas volt - *mondta mosolyogva.*

*Chance közben az írásokat nézegette.*
- Várhatóan mi van rájuk írva? - *érdeklődött.* |
Meglepetten nézett a második feltűnőre.
- Nahát! Igazán jó varázslók lehettek! Azt hittem sokkal nehezebb lesz megtalálni a táblákat!
Aztán csak mosolygott mindkét lénynek.
- Akárhogy is, megtaláltad - mondta a fiatal holdashomlokúnak.
- Te pedig nagyon ügyes voltál! Láthatod! - mondta bíztatón a barna unikornisnak. |

*Chance a másik kődarab mellé tette azt, amit hozott, majd mosolyogva fordult a fehér lényhez.*
- Inkább a kő talált rám, mint fordítva.

*Ryli - hátán a kővel - beügetett a hatalmas csarnokba.*
- Üdv. - *köszönt jókedvűen, de kifulladva. Igencsak sietett.*
- Azt hittem, Én leszek az utolsó. - *mondta és letette Ő is a követ, amit hozott.* |
- Nagyon szép volt! - gratulált.
- Valóban! Kérlek, tedd ide! - intett a maga táblája mellé. |
[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|